Harminc év körüli költők, Kolozsváron élnek, köteteikről és önmagukról örömmel mesélnek erdélyi – és nem csak – könyves eseményeken. Így Sepsiszentgyörgyön is: a SepsiBookon Sánta Miriám, Sárkány Tímea és Nagy Zalán némiképp előnytelen helyzetből válaszolt Horváth Benji – szintén kolozsvári – költő, szerkesztő kérdéseire, ugyanis Nádas Pétert váltották a porondon, s amíg az est során beszéltek, illetve felolvastak, a Kossuth-díjas író mindvégig mellettük dedikált.
Eme különös – és vélhetően példátlan – egybeesés ellenére a szerzők kitettek magukért, mintegy igazolva, hogy e sepsiszentgyörgyi könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál kiemelt feladata teret és lehetőséget biztosítani a legfiatalabb tehetségeknek is. Frissen napvilágot látott köteteiket – Sánta Miriám: Kilenc szabad növény, Sárkány Tímea: Boszorkányok nyara és Nagy Zalán: Atlasz vállára veszi a holdat – az Erdélyi Híradó Kiadó jelentette meg, szerzői estjük e kiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának közös programjaként született meg.
Mivel kizárólagosan irodalomból megélni fiatalabbak bizonyosan nem vagy csak nagyon nehezen tudnak, a fiatal költők civil mesterségekkel is foglalatoskodnak: Sánta Miriám újságíró, a kézdivásárhelyi származású Sárkány Tímea tanár, a marosvásárhelyi születésű Nagy Zalán pedig magyar–norvég szakos bölcsészhallgatóként a Helikon szerkesztője. Horváth Benji a SepsiBook visszatérő vendégeként kérdezte az alkotókat, a bevezető felolvasás után azzal indítva, ha „valaki egyszer rengeteg pénzt adna”, és csak verseket kellene írniuk, mi mást tennének emellett? Üdén, fiatalosan válaszoltak: Nagy Zalán nem szeretne úgy verset írni, hogy semmi mást nem kellene tennie mellette, neki szüksége van ritmusra, „valami civil valamire, ami meghatároz, és amikor vannak olyan üres kis hézagok, amikor a verset is meg lehet találni”, ám ha mégis létrejönne ez a szituáció, akkor megtanulna becsületesen gitározni. Sárkány Tímea pár napja távol van az iskolától és hiányzik: „nekem szükségem van a diákjaimra, mert inspirációs forrásként tudnak szolgálni, kell az a kis diákimpulzus, ami felpezsdít, ami elgondolkodtat, ami kiborítja időnként az én saját világrendemet”, az elmúlt öt évben a „bemenni órára és tanítani” ritmusa segítette a versírást, ő tehát maradna a kaptafájánál, mert ragaszkodik az életszerű dolgokhoz. Sánta Mirám szerint a világ összes pénze sem tudná rávenni őt arra, hogy csak egy valamivel foglalkozzék, „de ha jön a zseton”, akkor eszközöket vásárolna, egy jobb fényképezőgépet például, e tekintetben ő funkcionalista, de kizárólagosan versírással ő sem tudna foglalkozni, mert ahhoz „még kell egy kis élet is, hogy legyen honnan inspirálódni”, a versírás számára egyszerre hétköznapi és szakrális cselekedet, mindez nem lehet pénz kérdése.
Az írás csak szélmalomharc, e kijelentés igaz vagy hamis? – kérdezte egyebek mellett mindhármuktól Horváth Benji. Sánta Miriám nem érzi annak, nála az tudatos cselekvés, amit nem érez harcnak, „ha van belső harc, ami lepárolog versben, az az érzelmi munka része”. Viszonylag ritkán találnak be versek, ahhoz képest, hogy milyen sok vers születik, nincs felforgató ereje a költészetnek – állítja Nagy Zalán. Sárkány Tímea számára a nyelvkeresés jelentett szélmalomharcot, amíg le tudta hámozni magáról Hervai Gizella nyelvezetét, ugyanis az ő költészete annyira mély nyomot hagyott benne, hogy csak nehezen tudott eltávolodni az ő nyelvezetétől és nehezen találta meg saját hangját.
