De még ezt az esetet is überolta ama szívderítő történet, melynek során egy májusi hajnalon öt szolgálatban lévő rendőr igazoltatott, majd hosszadalmas kitérők után — azóta is a védőügyvédek előadásából az eset újabb és újabb fragmentumait ismerhetjük meg — megerőszakolt egy fiatal nőt. A felháborodás ekkor már akkora volt, hogy a miniszterelnök sem hezitálhatott tovább, s drákói szigorral menesztette a vasprefektust, Gergényi Pétert, Bene László országos rendőrfőkapitányt és Petrétei József igazságügyi és rendészeti minisztert… A dolog pikantériája, hogy legalábbis Petrétei miniszter a tavaly augusztusi vihar után már benyújtotta lemondását, amit akkor Gyurcsány Ferenc nem fogadott el, mint ahogyan nem fogadta el Gergényi lemondását sem az őszi zavargások közepette. Most pedig egy salamoni döntéssel lapátra tette a vezetőket, mintegy lefejezve a magyar rendőrséget. Azóta már kiderült, Petrétei posztjára Takács Albert volt országgyűlési képviselő a biztos jelölt, s az országos főkapitány Bencze József, az országos vám- és pénzügyőrség mostani parancsnoka lesz, de még semmi nem biztos, csak az, hogy a rendőrségnél uralg a zűrzavar. Azóta az is kiderült, hogy a magyar rendőrséget egy volt s azóta szintén lapátra tett főkapitány őrző-védő testülete védi (?). Ez már maga a magyar abszurd. Boros Péter egykori belügyér, mint a kérdés szakértője, kijelentette: nem a főrendőrök szakmai felkészülésével, hozzáértésével van baj, hanem azzal, hogy a rendőrség túlságosan átpolitizált, magyarán, a politika uszályába került. Ha elgondoljuk, hogy 1990 óta minden kormány alatt legalább kétszer, de volt, amikor háromszor is váltogatták a rendőrség vezetőit, nem is csodálkozhatunk. Ráadásul Boros szerint — s vélekedésével nem áll egyedül — hiba volt megszüntetni a belügyminisztériumot, és sürgősen vissza kellene állítani. A rendőrség egy hierarchizált szervezet, hozzáértő, szigorú vezetőre van szükség, hogy rendbe tegyék a dolgokat. Nem helyes az sem, hogy a főrendőrök összevissza nyilatkoznak a médiának, sőt, vitákat folytatnak egymással, melyek során például Gergényi azzal vádolja Ignácz Pest megyei rendőrkapitányt, hogy karriervágyból a posztjára tör etc. Hogy Takács Albert és az új főrendőrök képesek lesznek-e úrrá lenni a bizonytalanságon és a zűrzavaron, egyelőre a jövő nagy kérdése. Tény, hogy az emlegetett esetek miatt a rendőrség presztízse romlott, s népszerűsége, ha lehet ilyesmiről még egyáltalán beszélni, a mélyponton. Kinek jó ez?