A régmúltra visszatekintő, egykor aratásra hangoló, ma már inkább csak hétvégi kikapcsolódásnak tekinthető július eleji találkozót egyrészt Bölön, Nagyajta, másrészt a Baróti-hegység túloldalán lévő Kálnok, Sepsikőröspatak és Árkos unitárius hívei szervezik meg évről évre, talán azért épp a Vadas-tetőn, mert az az említett települések közös közigazgatási határán, félúton található.

Idén a szervezés feladata a sepsikőröspatakiakra hárult, így igét is a sepsikőröspatakiak unitárius lelkésze, Tordai Ernő hirdetett. Arra kérte a jelenlévőket, hogy próbálják megtalálni a mindennapokban az élet apró örömeit, értékeljék az együttlétük ma már egyre ritkábbá váló pillanatait, töltekezzenek az egymásnak elmesélt élményekből, tárják ki egymás előtt szívük-lelkük kapuit a Jóistentől ajándékba kapott öröm és szeretet jegyében.

És így is történt, hiszen igehirdetés után ki-ki helyet foglalt magának a sátrak árnyékában, és falatozás (ételt a helyszínen is árultak) vagy pihenés közben, rövidebbre vagy hosszabbra nyúló beszélgetésekkel, kisebb-nagyobb társaságokban, kellemes együttlétben töltötték a délutánt az emberek. Mindeközben a rögtönzött színpadról zene is szólt. Előbb Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész szívhez szóló szép szerzeményei, majd Fábián Zoltán marosvásárhelyi születésű énekes hazaszeretetre, a szülőföldön való kitartásra buzdító dalai csendültek fel a Keleti-Kárpátok eme talán kevésbé ismert, de megmaradásunkat mégis annál szilárdabban hirdető romantikus szegletében, a Vadas-tető öreg fenyőfái, tölgyfái alatt.

– Igény van erre a találkozásra – nyugtázta érdeklődésünkre Tordai tiszteletes –, és egyelőre igaz, hogy még csak terv, de szeretnénk a továbbiakban a találkozó kereteit bővíteni, kiterjeszteni, bevonni abba más egyházközségeket is. Amúgy a jövő évi szervező Kálnok lesz, a vándorzászlót nekik adták át.

Böjte Ferenc