A baróti református egyházközség július 2-át a gyülekezet napjává nyilvánította, hátrahagyva, hogy a templom felépítésének (1994–2004 között), valamint felszentelésének (2006. július 2.) emlékére minden év júliusának első vasárnapján tartassék hálaadó istentisztelet, a gyülekezet tagjai és a gyülekezetből elszármazottak gyűjtessenek egybe, és legyen ez a nap az egyházközség tagjai számára a hazatérés napja. Így történt idén is.

Tordai Árpád lelkipásztor a Máté evangéliumából felolvasott bibliai igére alapozva prédikációját, a hazatérő, otthonát, szülőföldjét hosszú idő után ismét megpillantó ember biztonságérzetének, felszabadultságának örömét vonta párhuzamba az ünnepi alkalommal, mondván, hogy a hazatérés bárhol, bármikor lehetséges, az mindig megerősítő lehet számunkra, ha őszintén fogadjuk a meghívást a biztonságot jelentő otthonunkba. Áldást kért a templomépítő előző lelkipásztorra, Krizbai Imrére, valamint a templomépítő presbitériumra is, és angol nyelven köszöntötte a Goes városából érkezett hollandokat, akik nemcsak a templom felépítésében, de a városi kórház fenntartásában is sokat segítettek a barótiaknak.

Baló András és Komporály Viktor gondnokok ünnepi beszédeikben hangsúlyozták: a templom Isten kegyelméből és szeretetéből épült, s ha mindenki sajátjának érzi és áldozatot hoz fennmaradásáért, akkor Isten háza maradhat még nagyon hosszú ideig, és nem fog átalakulni valami mássá, mint ahogy az történik napjainkban Nyugat-Európa számos országában.

Az ünnepi alkalom az Aczél Zsuzsanna karnagy vezette felnőtt- és gyermekkórusok szolgálatával folytatódott, Moroianu Anna pedig Pilinszky János szeretetről szóló gondolatait olvasta fel.

Böjte Ferenc