Az agyi vértolulást Bayer Zsolt egyik fulmináns, a Betelt a pohár című jegyzete váltotta ki, amelyben a történteket nevén nevezve cigányoknak, illetve cigánybandának nevezte a cigánybandát, állatoknak titulált egyes, többszörösen büntetett előéletű cigányokat, akik Marian Cozmát, a veszprémi csapatban idegenlégiós román játékost szíven, Ivan Pesic horvát kapust is megszúrták, veséjét életmentő műtéttel kellett eltávolítani, Zarko Sesum szerb játékos pedig fejberúgás következtében agyrázkódást, koponyaalapi törést szenvedett.

Tény az, hogy Bayer Zsolt az inkriminált jegyzetben nem finomkodik, írás közben a számítógép billentyűzetét nem simogatja, hanem üti-veri, azonnali és életfogytiglani büntetést követelve a bandába szerveződött bestiális gyilkosok ellen, állatoknak nevezve őket.

A veszprémi gyilkosság óriási társadalmi felháborodást váltott ki. Ez, reméljük, most már végérvényesen elsöpri azt az álprüdériát, amely a Magyarország lakosságára rávadult cigánybűnözést álszent módon takargatta, a történteket még csak nevén sem nevezte, sőt, lásd a miskolci rendőrkapitány esetét, azokat vonta felelősségre, akik figyelmeztettek ezekre a társadalom egészét veszélyeztető, főleg a vidéki lakosságot rettegésben tartó erőszakos bűncselekményekre. A társadalmi felháborodás mértékét jelzi, hogy interneten a cigányok oldalakat betöltő bűnlajstromát terítik, leszámolnak azzal a tévhittel, hogy a rablásoknak, gyilkosságoknak csak a megélhetési bűnözés lenne az oka — tessék megfigyelni, hogy a veszprémi gyilkosok akár a kormánytisztviselők tízezrekre értékelhető járműveit is lepipálva milyen kocsikkal furikáznak —, s hadd említsük meg nyomatékkal, hogy a veszprémi gyilkossági ügyben érintett országokban — Romániában például — a sajtó az igazsághoz hű módon nevén nevezi a bűnözőket, legyenek azok cigányok, románok, magyarok vagy bármilyen nemzetiségűek.

Ebben az összefüggésben egészen más akusztikája van a kormányfő ama szándékának, hogy egy igazmondó napilapot tönkretegyen. Ezt a kirohanást, kormányfői ,,felhívást" a közvélemény nem véletlenül sorolja a sajtószabadság, a szólásszabadság, az alkotmányos jogok diktatórikus és brutális elfojtása közé. Külön figyelmet érdemel, hogy mindez a vulgáris, a jó ízlést gyakran bántó szövegelés kormányfőhöz méltatlan valaki szájából hangzik el. (Gondoljunk csak a hírhedt balatonőszödi beszéd szóhasználatára, stiláris fordulataira.)

Mi, régi tollforgató újságírók sok mindent meg- és átéltünk. A cenzúrázó vegzatúrát, lapszámbetiltásokat, lapok megszüntetését, és most, napjainkban is történnek kísérletek képletesen szólva a kivesézésünkre. A Magyar Hírlap anyagi ellehetetlenítésének szándéka, a sajtószabadság lábbal tiprása bennünket személyünkben is sért és érint, hisz a budapesti lap írásainkra gyakran felhívja olvasói figyelmét.

Tapasztalataink szerint viszont a támadásoknál hatékonyabb reklámot lapjaink számára elképzelni sem lehet.

Budapesti barátaink tekintsék úgy, hogy a február 13-ra, a Kossuth térre, az Igazságügyi Minisztérium elé hirdetett tüntetésen mi is ott leszünk.