Fényszennyezés

2009. február 13., péntek, Nyílttér

Szabályos birtokháborításra panaszkodnak a Sepsiszentgyörgy talán legforgalmasabb pontján élő tömbházlakók: az első villanyrendőr szomszédságában felszerelt reklámpannó agresszív villódzása elviselhetetlenné teszi életüket.

A város állomásra tartó főutcája eddig is a legnagyobb megpróbáltatásoknak tette ki a lakosokat. Amire máshol a megyében nincs úgyszólván példa sem, itt valóságos metropolisokat megközelítő módon kora hajnaltól késő estig a forgalom állandó zúgása keseríti meg az emberek életét, ráadásul a benzingőz hatalmas koncentrációja teszi egészségre kimondottan veszélyessé a környezetet.

Újabban pedig, miután fülük és tüdejük már megkapta úgymond a magáét, hogy életük még kibírhatatlanabb legyen, egy vad, éles fényeket kilövellő, féktelen villódzásban tobzódó elektronikus reklámtáblát szerelt fel ide egy cég.

Ezzel a fényszennyezés olyan világvárosi formája jelent meg városunkban, melytől megkímélhetett volna bennünket a sorsunk. Egy ekkora településen mindenképpen alaposabban körülnézhetett volna a polgármesteri hivatal illetékes osztálya, hova ad ki engedélyt hasonló pannó felállítására. E valakiknek nyilván busás hasznot hajtó reklámfelület gyilkos fényei behatolnak a lakásokba, beszúrnak a réseken, kínzó idegfeszültséget idézve elő, akárha elemlámpával világítanának szemükbe — tették szóvá a lakók, akiket pihenésükben zavar leginkább a fényorgia. Úgy véljük, az állomás felől érkező, a stoplámpánál várakozó autósokat is csak elvakíthatja a pannó, káprázó szemmel behajtani a városba pedig közveszélyes lehet.

Mindenképp a nyugalmukat feldúló pannó felszámolását vagy elköltöztetését kérik a lakók.

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 92
szavazógép
2009-02-13: Nyílttér - x:

Az utca hangja

GÚZS SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Nem is olyan régen a turkálók városának nevezték a megyeszékhelyet, de hozzátehetném, hogy a zajos embereké is. Miután több éven keresztül végigszenvedtük a saját hőközpontok beszerelését — nagyon zajos munka volt, de túl vagyunk rajta —, a lakásfelújítások, átalakítások kora következett. Úgy látszik, sokan örököltek még amerikai nagybácsiktól, mert van, aki tonnaszámra építi rá a falakra, padlóra, plafonra a különféle burkolatokat. A mi tömbházunk harmincéves, és nem hiszem, hogy helyes lenne itt-ott már repedező falait ilyen túlsúllyal terhelni. Végül is magánügy a felújítás, de nem mindegy, mikor!
2009-02-13: Nyílttér - x:

Volt egyszer egy butik...

Immár több mint húsz éve lakásunk ablakából pazar kilátás nyílik a nyári napfelkeltére, a városi strand zöldellő fáira, zajos fürdőzőire, no meg a szemközti széles járdára, amit mindmáig részben parkolónak használnak. Részben, ugyanis nem sokkal ,,nagy felszabadulásunk" után a strand sarkánál megjelent egy aprócska bódé. Az élelmes tulaj úgy gondolta, hogy a strand közönsége jó vásárlónak bizonyul majd, és nekilátott vattacukrot centrifugálni. Elképzelései nem hozták a várt jövedelmet, de sebaj, a lehajtható ablak-pulton megjelent a köményes pálinka. Igaz, hogy fonott demizsonokban hozták a ki tudja, hol kotyvasztott italt, de hát akkor még nagy volt a szabadság, a kutya sem kérdezte, honnan származik a nyersanyag. A látogatottság hirtelen megnövekedett...