Volt egyszer egy butik...

2009. február 13., péntek, Nyílttér

Immár több mint húsz éve lakásunk ablakából pazar kilátás nyílik a nyári napfelkeltére, a városi strand zöldellő fáira, zajos fürdőzőire, no meg a szemközti széles járdára, amit mindmáig részben parkolónak használnak. Részben, ugyanis nem sokkal ,,nagy felszabadulásunk" után a strand sarkánál megjelent egy aprócska bódé. Az élelmes tulaj úgy gondolta, hogy a strand közönsége jó vásárlónak bizonyul majd, és nekilátott vattacukrot centrifugálni. Elképzelései nem hozták a várt jövedelmet, de sebaj, a lehajtható ablak-pulton megjelent a köményes pálinka. Igaz, hogy fonott demizsonokban hozták a ki tudja, hol kotyvasztott italt, de hát akkor még nagy volt a szabadság, a kutya sem kérdezte, honnan származik a nyersanyag. A látogatottság hirtelen megnövekedett...

És ekkor kezdődtek a bajok. Ha gégénket öblögetjük, akkor a lennebb felgyülemlett vizet valahol le is kell engedni. Erre szolgált a strand kerítése, még fényes nappal is. Igen ám, de a széles, akkor még nem aszfaltozott járdán tömbházaink apróságai játszottak, homokoztak, hancúroztak. Baj volt a higiéniával! Akkor született meg első beadványunk a tanácshoz, hogy a bódét tüntessék el onnan.

Aztán múlt az idő, a bódéból házikó lett, cseréppel födve. Forgalma egyre élénkült, kötelező záróra hiányában pirkadattól sötétedésig, de még éjfél után is zajos volt az utca a hangos szótól, vitatkozástól, veszekedéstől, danolászástól. A verekedés sem volt ritka. Sőt, halottunk is volt, aki órákig ott hevert — mindenki azt hitte, hogy fáradalmait piheni ki a szaki. Csak éppen január volt, megfagyott. Több alkalommal éjszaka is ki kellett hívnunk a rendőrséget, hogy lecsendesítse és aludni küldje a szesztestvéreket. A kerítés töve már bűzlött a sok húgytól, gyermekeinket már nem mertük leengedni játszani. Megszületett a második beadvány, és azután még néhány, de választ soha nem kaptunk.

A bódét viszont megtoldották raktárral, ivóval. Az egészségügyi hatóság annyiban intézkedett, hogy bevezették az ivóvizet, és vécét alakítottak ki. Kulcsát a bárpultnál lehetett kikérni, na de akinek sürgős, s ráadásul az agya is ködös, az nem bajlódott vele, hanem a bódé mellé eresztette a fáradt üzemanyagot.

Soha senki nem indokolta meg, hogy mi jogon áll ott a bódé. Pedig sok év eltelt, többször gazdát is cserélt.

A napokban megdöbbenve olvastuk, hogy a bódé eladó. S láss csodát, január 30-án kora reggel nekiálltak bontani, estére már parkoló volt a helyén. Élelmes autósok már fel is pingálták rendszámukat a strand kerítésére, mintha azért a területért ők külön fizetnének.

A Sport utca strand felőli tömbházainak lakói nevében köszönjük a tanácsnak ezt a hasznos, kategorikus, dicséretre méltó intézkedését, ami nem csak a városképen javít, hanem társadalmi szempontból is jelentőséggel bír. Megszűnnek az utcai kocsmák!

Ugye, hogy lehet? Csak akarni kell!

BOTOS FERENC ny. tanár, Sepsiszentgyörgy

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 89
szavazógép
2009-02-13: Nyílttér - x:

Fényszennyezés

Szabályos birtokháborításra panaszkodnak a Sepsiszentgyörgy talán legforgalmasabb pontján élő tömbházlakók: az első villanyrendőr szomszédságában felszerelt reklámpannó agresszív villódzása elviselhetetlenné teszi életüket.
2009-02-13: Nyílttér - x:

Butikháború?! — Ferenczy L. Tibor

A kifejezést nem én találtam ki, az újságban olvastam. Nem igazi háború, vér sem folyt Sepsiszentgyörgy utcáin, hál’ istennek halottja sincs ennek a gerillaharcnak, amely váltakozó sikerrel zajlik mindannyiunk szeme láttára a mindenkori városvezetők s a butiktulajdonosok között. A rendszerváltásnak becézett szekus államcsíny utáni években városunk minden tenyérnyi zöldövezetén, utcasarkán úgy jelentek meg a boutique-ok — a franciák így írják, tőlük csentük el a szót német segítséggel, és csapszéket, bódét, szegényes kis elárusítóhelyet értünk alatta —, mint eső után legelőinken a gomba.