Immár több mint húsz éve lakásunk ablakából pazar kilátás nyílik a nyári napfelkeltére, a városi strand zöldellő fáira, zajos fürdőzőire, no meg a szemközti széles járdára, amit mindmáig részben parkolónak használnak. Részben, ugyanis nem sokkal ,,nagy felszabadulásunk" után a strand sarkánál megjelent egy aprócska bódé. Az élelmes tulaj úgy gondolta, hogy a strand közönsége jó vásárlónak bizonyul majd, és nekilátott vattacukrot centrifugálni. Elképzelései nem hozták a várt jövedelmet, de sebaj, a lehajtható ablak-pulton megjelent a köményes pálinka. Igaz, hogy fonott demizsonokban hozták a ki tudja, hol kotyvasztott italt, de hát akkor még nagy volt a szabadság, a kutya sem kérdezte, honnan származik a nyersanyag. A látogatottság hirtelen megnövekedett...
És ekkor kezdődtek a bajok. Ha gégénket öblögetjük, akkor a lennebb felgyülemlett vizet valahol le is kell engedni. Erre szolgált a strand kerítése, még fényes nappal is. Igen ám, de a széles, akkor még nem aszfaltozott járdán tömbházaink apróságai játszottak, homokoztak, hancúroztak. Baj volt a higiéniával! Akkor született meg első beadványunk a tanácshoz, hogy a bódét tüntessék el onnan.
Aztán múlt az idő, a bódéból házikó lett, cseréppel födve. Forgalma egyre élénkült, kötelező záróra hiányában pirkadattól sötétedésig, de még éjfél után is zajos volt az utca a hangos szótól, vitatkozástól, veszekedéstől, danolászástól. A verekedés sem volt ritka. Sőt, halottunk is volt, aki órákig ott hevert — mindenki azt hitte, hogy fáradalmait piheni ki a szaki. Csak éppen január volt, megfagyott. Több alkalommal éjszaka is ki kellett hívnunk a rendőrséget, hogy lecsendesítse és aludni küldje a szesztestvéreket. A kerítés töve már bűzlött a sok húgytól, gyermekeinket már nem mertük leengedni játszani. Megszületett a második beadvány, és azután még néhány, de választ soha nem kaptunk.
A bódét viszont megtoldották raktárral, ivóval. Az egészségügyi hatóság annyiban intézkedett, hogy bevezették az ivóvizet, és vécét alakítottak ki. Kulcsát a bárpultnál lehetett kikérni, na de akinek sürgős, s ráadásul az agya is ködös, az nem bajlódott vele, hanem a bódé mellé eresztette a fáradt üzemanyagot.
Soha senki nem indokolta meg, hogy mi jogon áll ott a bódé. Pedig sok év eltelt, többször gazdát is cserélt.
A napokban megdöbbenve olvastuk, hogy a bódé eladó. S láss csodát, január 30-án kora reggel nekiálltak bontani, estére már parkoló volt a helyén. Élelmes autósok már fel is pingálták rendszámukat a strand kerítésére, mintha azért a területért ők külön fizetnének.
A Sport utca strand felőli tömbházainak lakói nevében köszönjük a tanácsnak ezt a hasznos, kategorikus, dicséretre méltó intézkedését, ami nem csak a városképen javít, hanem társadalmi szempontból is jelentőséggel bír. Megszűnnek az utcai kocsmák!
Ugye, hogy lehet? Csak akarni kell!
BOTOS FERENC ny. tanár, Sepsiszentgyörgy
