Az eseményen, amely Tamás József ny. püspök által celebrált szabadtéri ünnepi szentmisével kezdődött, az Erdélyi Vitézi Rend Kézdiszéki Székkapitánysága mellett esztelneki, sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, ozsdolai, lemhényi és kézdisárfalvi hagyományőrzők voltak jelen. A kezdeményező vitézi rendet Székely Zsolt főkapitány, Benedek Farkas Péter fő széktartó és Ilyés Levente, a rend háromszéki székkapitánya, Esztelnek önkormányzatát pedig Babos László alpolgármester képviselte. Az avatásra kerülő emlékjel két oldalán díszőrséget állt Gergely Lajos főhadnagy és Sánta Tihamér törzsőrmester, Hargita megyei hagyományőrző huszár.

Tamás József ny. püspök a szentmise kezdetén elmondta: különleges öröm számára, hogy ebben az esztendőben is jelen lehet ezen a helyen, ahol kopjafát állítottak Erdély nagy püspökének emlékére, amit az ő tiszteletére fog megáldani. Ebben az esztendőben Márton Áron három jelentős évfordulóját ünnepeljük: száz évvel ezelőtt szentelték pappá, nyolcvanöt esztendővel ezelőtt szentelték püspökké és hetvenöt évvel ezelőtt tartóztatták le a püspököt a kommunista hatalom pribékjei – hangsúlyozta a ny. főpap.

A szentmisét követően Beke Ernő, a vitézi rend kézdiszéki székkapitánya a Magyar Hiszekegy elmondása után szólt az egybegyűltekhez, és köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a világháborús emlékhely Márton Áron-emlékoszloppal gyarapodjon. Ezután felkérte Székely Zsolt főkapitányt, hogy tartsa meg ünnepi beszédét.

A főkapitány az idei hármas Márton Áron-évfordulót méltatva arra hívta fel a jelen levők figyelmét, hogy Márton Áron olyan püspök volt, aki nemcsak szerette a rá bízottakat, hanem ismerte is őket. Ő még nem átallotta kikérni a társadalom világi kutatóinak, a szakértőknek a véleményét, odafigyelt a szociológusok és szociográfusok adataira és következtetéseire; ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. Nemcsak sziklaszilárd volt, amint ezt sokan legjellemzőbb erényének tartják, hanem – bölcsessége és műveltsége mellett – okos is. A trianoni döntés után magára maradt erdélyi magyarság lelki, szellemi és gazdasági felemelésének kérdése foglalkoztatta. Márton Áron a néplélek erősítését tűzte zászlajára, így elsődlegesen a népnevelés, a népi és vallási értékek újra felfedeztetését és ápolását, a vallásos alapú közösségi életet (különféle egyletek, énekkarok stb.) szervezését szorgalmazta. Egyetemi lelkészként, lapszerkesztőként és népszövetségi igazgatóként munkálkodott. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség – vallotta a nagy püspök. „Olyan országban élünk, ahol vasgárdista ortodox papokat boldoggá avatnak, és Erdély püspökének szentté avatása még mindig késlekedik. Nemzetünk nagyjai közt, akiket szentté avattak, méltó helye van Áron püspöknek is, akit a székelység, az erdélyi magyarság, az összmagyarság, tudatában már rég szentté avatott. Ezzel az emlékoszloppal tiszteletünket és nagyrabecsülésünket nyilvánítjuk ki Isten hűséges szolgája, a példamutató szent ember, Áron püspök emléke előtt” – fejtette ki a főkapitány.

A beszédet követően Baricz-Jakab István, a vitézi rend őrmestere, az emlékhely tulajdonosa elmondta: az emlékoszlopra ráerősített lapon három, Márton Áron püspöktől származó idézet olvasható, melyeket Tamás József püspök atya választott ki erre a célra. Ugyanakkor köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak az új emlékjel felállításához, illetve az ünnepség megszervezéséhez. Jánó Andrea és Jánó Patricia tanuló alkalomhoz illő szavalata után az emlékjelt Baricz-Jakab István és Beke Ernő leplezte le, majd Tamás József püspök megáldotta azt. Koszorúzott a vitézi rend vezérkara, Kézdiszéki Székkapitánysága, Esztelnek polgármesteri hivatala és helyi tanácsa, valamint ifj. Baricz-Jakab István, a rend várományosa. Az ünnepség himnuszaink eléneklésével, majd az esztelneki művelődési otthonban közös ebéd elfogyasztásával és kötetlen beszélgetéssel ért véget.