Mintha ezt a „tézist” akarná igazolni Miklóssy Mária legújabb, az Árkosi Művelődési Központ sepsiszentgyörgyi, Olt utcai helyiségében megrendezett kiállításával, nem kis meglepetést okozva sokszínű termésanyagával. Ő nem is a tapasztalatait építi be munkáiba, hanem kilép, „kitekint” hagyományos(abb) stílusából, s folytatja, sőt: kiszélesíti bő évtizede elkezdett kísérletezéseit, mint aki birtokba akarja venni a lehetőségek hatalmas tárházát, a modern kor egyetemes művészetének némely megújulási  kapunyitásait s azok „felhasználható” eredményeit. Újra és újra visszamegy az absztrakt törekvések jelentkezéséig, a dadaizmusig és futurizmusig, az analitikus kubizmusig meg a pop-artig, vagy a nagy példaképeket nézve, Braque-tól, Baumeistertől és Giacomo Ballától vagy Kassák Lajostól is tanulni akarásig, vagy más oldalról megközelítve: a geometrizálásig és a kollázstechnikáig, az azokkal való kísérletezésekig.

Piros ritmus

A kiállításon látható művek jó része – az egyik terem teljes anyaga – kísérleti munka. Mondhatni mindenben: felfogásban, kompozícióban, műveinek teljes színvilágában eltávolodik régi énjétől. Eddigi alkotói arcának egyik fő jellemzője az érzelemgazdagság volt. Most: átveszi ennek helyét a racionalitás. E kísérleti művei legtöbbjében felhagy figurális, ábrázoló-kifejező törekvésével is, s helyébe e művek fő jellemzőjévé a konstruktív építkezést teszi. Ha mégis megtartja a figuralitás némely „nyomát”, folthatásokba rejti, rávetíti a geometrikus megalapozásra visszafogott, lehalkított látomásait. S színvilágára eddig a mélyről előretörő, kontrasztokban is bővelkedő, néha már-már izzó, lírai töltetű, erőteljes költőiség volt jellemző, most ezekben a kísérletező műveiben finoman visszafogott árnyalatokkal, végtelen halksággal szólal meg. S a már említett laza kötődése az egyetemes múlt, a geometriát előtérbe helyező megújhodásához teljesen új, „saját testére szabott” köntösben jelentkezik.

Kert

Absztraktizál, geometrizál ő is, mint a „hajdan” avantgárd úttörői tették. Már bő évtizede látni: egyre nagyobb szerepet kap műveiben a kollázs. Sokszor újságkivágásokkal, színes papírdarabokkal, azok lapjaira való ragasztásával „alapoz”, s azokra viszi rá, vetíti rá önnön líraiságát (Erdő, Halas kép, Torony, Cím nélkül I., II.). Minden áttételes itt, semmi sem „a cím által födött”. Ilyen „témái” vannak: Bűvös háromszög 1–3, Ablak, Ritmusok. Sajátos faktúrájú, más és más töltetű geometrikus mezőket épít, komponál egymás mellé (Ajtó), belefest vagy beleárnyal, lengő-ívelő vonalakat vetít rá a kollázs­alapra, nem riadva vissza az enyhén elvonatkoztatott figuralitástól sem. Néha stilizált, jelzéses elemeket visz rá az egyebekben geometrizált alapra (Ház és madár).

Ha mindez művészetében egy lehetséges, azt gazdagító, sokszínűbbé tevő új árnyalat „előrevetítése”, ismerve a Miklóssy Mária-i képvilág alapjellegét, ezek a törekvések mindenképpen szélesítik annak „útját-útjait”.

A kiállításon felvillannak Miklóssy Mária régi, már tudatunkba beépült, sajátosan költői, mindig summázó stílusában született, lírai elemekben, szimbólumokban bővelkedő művek is. A mélyről izzó, lélekből kivetített, s rájuk mondhatjuk ezt is: nem hagyományos értelemben vett, súlyos többlettartalmakkal megjelenített női figurák (Fürdés után, A festőnő), a látomásos, elvonatkoztatott tájkompozíciók (Vízpart, Erzsébet park, Késő délután). S a művek egy másik csoportjában a két – a régi, belső izzással telített és a „kísérletező” – énjét egyesítő művek is megjelennek (Cím nélkül, Plugor-parafrázis, Piros ritmus).

Mindent egybevetve: a művésznő alkotó világának többrétűvé való gazdagodását, sokszínűsödését jelzi ez a kiállítás. A világot birtokba venni akaró előrelépés, melynek pozitív eredményei minden bizonnyal tovább  „súlyosodva” fogják az eddiginél is sokszínűbbé tenni művészetét.

(A tárlat megtekinthető az Árkosi Kulturális Központban, Sepsiszentgyörgyön az Olt utca 6. szám alatt.)