Hívogat az iskola

Hívogat az iskola,
Kapuját kitárja,
Kispajtásom, gyere hát,
Menjünk iskolába!

Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla,
Kispajtásom, gyere hát,
Menjünk iskolába!

Hárs  Ernő: Vége a vakációnak

Kopog már a barna dió,
véget ért a vakáció.
Vidám ruhák, fénylő szemek,
gyülekező gyereksereg.

Mint a fecskék messze délre,
készülnek az új tanévre.
Villanydrótjuk iskolapad,
kedvük alatt majd leszakad.

Fiú, leány cseveg, csipog,
csupa emlék, csupa titok.
Patak vize, erdő zöldje
zsong szavukkal körbe-körbe.

Hozzá annyi napfény vakít,
elég lesz az új tavaszig,
hogy se szél, se fagyos utak
ne lopják el mosolyukat,
s mindegyikük bátran szálljon
át a betű-óceánon.

Létay  Lajos: Mit akar a ceruza?

Az asztalon új ceruza
meghegyezve szépen,
lássuk, vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben?

Megmarkolja Palika,
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel.

Erre húznák – arra megy,
csúszkál jobbra-balra,
irkapapírról lelép
s karcol az asztalra.

Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár-e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?

Nem tud – mondja Palkó,
még újra kipróbálja.
Nem baj, ő is jön velünk
ősszel iskolába.