A Barót 800 kulturális hét programjaként helytörténeti sétát is tartottak. A szervezők arra kívánták felhívni a városlakók figyelmét, mennyi érték vesz körül minket a mindennapokban észrevétlenül. A séta során Erdővidék Múzeumától kezdődően a Kossuth Lajos utca felső részéig húzódó szakaszt járták be, most a római katolikus templomtól folytatjuk utunkat tovább.
Dombormű a plébánia pincéjéből
A baróti római katolikus templomról még lehet érdekeset mesélni bőven. Tudni lehet, az 1906-os bővítés utáni újraszentelését gróf Molnár Gusztáv Károly püspöknek kellett volna végeznie, de ő betegség miatt nem tudott eleget tenni a meghívásnak, azonban Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök személyében méltó helyettesről gondoskodott. A barótiak annyira megtisztelve érezték magukat, hogy testületileg lementek az ágostonfalvi vasútállomásra, ott hintóval fogadták az ország legismertebb püspökét és közösen kísérték fel Barótra. A sétavezető Demeter László elmondta, Prohászka kiadott műveiben kereste a baróti beszédet, de sajnos nem lelte nyomát.
Szintén ezen felújításkor készültek az ólomüveg ablakok. Közülük a Szent Istvánt ábrázoló 1944 szeptemberében megsérült, amikor a bevonuló románokra valaki a magasból rálőtt. Nem halt meg senki, de a románok nem hagyták annyiban a dolgot. Azt hitték, hogy a templomtoronyból lőttek, ezért aknavetővel belőtték a kaput, a szilánkok pedig beverték az ablak egy részét. Aztán szántszándékkal nem restaurálták – maradjon úgy mementóként –, de talán nyolcvan év elmúltával mégis pótolni kellene a hiányt – mondotta Demeter.
Ha már szóba került a Kisboldogasszony-kápolna, a muzeológus megmutatja, a sokáig ott őrzött 18. századi Mária-szobor most a templomban, a karzat alatt van elhelyezve.
Kint is van látnivaló. A kapu és a templom között a járdát azok a kövek alkotják, amelyek hajdan bent voltak a templomban. A bejárat melletti falon pedig Bodosi Dániel egy korai domborműve a magyar hadsereg 1940. szeptember 12-i bevonulásának állít emléket. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor a rabláncától megszabadult székely kezet fog a honvéddel, mellette hármashalom, a kettős kereszt és a bevonulás időpontja szerepel, valamint az, hogy: FELSZABADULTUNK.
A domborművet a Daniel és Mike öntödében öntötték Baróton. Keletkezéséről a sétán részt vevő művész lánya, Darvas Annamária árult el további részleteket. Mint mondotta, édesapja csak rá egy évre ment Budapestre a főiskolára, azaz akár azt is mondhatni, a domborművet még amatőrként készítette. Nem sokáig díszíthette az országzászló építményét, mert a román világban lekerült – az országzászlót mindenestül elbontották –, és a plébánia pincéjében rejtegették sokáig. A gipszmakett ma is megvan, otthon őrzik – mondotta a nyugalmazott matematika-tanárnő. Az, hogy a dombormű a pincéből kikerülhetett, Ferencz István egykori baróti plébános érdeme – mondotta Demeter.
Emléktábla a Bodosi fiuknak: Mihálynak, Dánielnek és Antal Máriánnak
Felfelé a Kossuth utcán
A plébániától alig húsz-harminc méterre található a régi református parókia. A sokáig csak maroknyi református igényt tartott a parókiára: azt mondták, még papot sem tudnak hozni, ha nincs, hol laknia. Zathureczky Gyula volt az, aki tett az ügy érdekében: ezt a házat az eklézsiának adományozta az 1800-as évek végén. De akkor is még évekbe telt, amíg 1901-ben meghívhatták az olaszteleki református lelkészt, Kovács Sándort Barótra. Demeter régi feljegyzésekből úgy tudja, a reformátusok ünnepként élték meg az eseményt, hintóval mentek érte s hozták Barótra.
Néhány lépésnyire tovább volt a Zelch vendéglő, manapság csak részben lakják a nagy épületet, melyben még kaszinó is működött egykoron.
Kicsivel odébb Ráduly Tamás bácsiról emlékezik meg Demeter. Úgy tudja, Gaál Mózes testvérének volt az unokája, tizenegyen voltak testvérek. A sokak által ismert Tamás bácsi nagyszerű emlékezőtehetségéről és jó versmondó képességéről volt nevezetes.
Lázár Béla gumijavítóként kereste kenyerét, a Gát utca és a Kossuth utca sarkán lakott. Nem csak világháborús történeteket mesélt, hanem mást is. Az egyik ilyen nagyon jó, nagyon meseszerű történet szerint, talán amikor harmadikos volt, 1925–26 környékén Barótról hazafelé, Bardocra bandukolt, amikor egy hintó, melyben egy szakállas és egy másik úr ült, megállt mellette, s rákérdezett, hova megy. „Na, ülj fel, hazaviszünk” – mondták. A szakállas úr arról faggatta, hova jár iskolába, mit tanulnak számtanból, románból és olvasásból. Gyerekfejjel válaszolgatott, majd elmondott egy Benedek Elek-verset, az Én a baconi mezőkön-t. Hazaértek, letették a kapu előtt, s az urak továbbmentek. Két-három hétre rá vizsga van az iskolában, és a tanító nem ábécésorrendben veszi a diákokat, hanem először Lázár Bélát szólította. „Na, Béla fiam, mondd el azt a verset, amelyet Benedek Elek úrnak mondtál el a múltkor a kocsiban!” Béla sikeresen vizsgázott, majd egy csomagot, Benedek Elek ajándékát adta át a tanító, abban pedig egy tiszta új öltöny volt – mesélte el a sétavezető.
Ahol a férfiak kalapot emelnek, a nők keresztet vetnek
A Bodosiak emlékezete
A Kossuth Lajos utca 57-ben lakott a Bodosi család. Aki a helytörténeti kiállítást megnézi, láthatja azt a bölcsőt, amelyben mind a hét Bodosi fiút ringatták – hívta fel rá a figyelmet Demeter. Darvas Annamária elmondása szerint a házat 1907-ben építtette nagyapja azzal a Frölichhel, aki Brassóból került ide építésznek. A tervet az államtól kapták a városok, hogy polgári házakat építsenek a főutcákra.
Arra a kérdésre, hogy Bodosi Mihály miként került gyermekként, még alig nyolcévesen el, Darvas Annamária elmesélte: azért, mert nagybátyja elvesztette egy szem lányát, ezért vállalta a taníttatását – előbb a helyi Táncsics Mihály Gimnáziumban, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetemen –, vakációs időben pedig náluk lakhatott. Kaposváron dolgozott, megírta a kórház monográfiáját, a város hálája jeléül díszpolgárának választotta, és kivételes sporteredményei miatt – magasugróként Európában elsőként ugrotta át a kétméteres álomhatárt, de 205 centis eredményét végül nem hivatalosították, ezért „csak” az az elégtétel maradt számára, hogy 196 centis eredménye huszonegy évig jelentett magyar csúcsot! – sportközpontot nevezett el róla.
A hét testvér közül – Dániel és Mihály mellett – Antal (szerzetesnevén Marián) volt még ismert mint jeles szónok. Az ő érdeme, hogy Marosvásárhelyen a főtéren levő ferences templom és kolostor lebontása után ki tudta harcolni, hogy az Ady negyedben egy moziépületet adjanak az egyháznak, amelyet ő át tudott templommá alakítani.
Egykor Bekéék birtoka, manapság tejfeldolgozó
A versfaragó, Bekéék és Mátyás király
A Kossuth Lajos és a József Attila utca sarkán áll egy kereszt. Demeterék családi krónikája szerint az egyik üknagyapja, Péter Ferenc Mihály építtette ezt a keresztet, Prázsmári István kőfaragóval faragtatta az obliszket 1901-ben. Állítólag a tehene emlékére állíttatta, ugyanis azt a villám megcsapta és elpusztult. Na, Isten, ha a tehenet elvetted, olyan emlékművet állítok az emlékére, hogy a férfiak kalapot emelnek s a nők keresztet vetnek előtte – mondta. És megcsinálta! Péter Ferenc Mihály versfaragó hírében állt, komoly verseket is tudott írni, „de tréfásakat még inkább” – állította Demeter, és egy kis anekdotát is megosztott: amikor felesége a somlyói búcsúba jövet felült egy kocsira, az pedig valahol beborult, akkor azt írta: Ugye, Máris, megmondtam, / Ne ülj fel a motorra, / Mert bedob a bokorba!
A sétáló társaság nem vállalta, hogy a nagy melegben kimenjen a régi református, ma Zathureczkynek mondott temetőbe, de számba vették, ki mindenki alussza ott örök álmát. Elidőztek ott, ahol ma a Tyrom tejfeldolgozó épületei állnak, az egykori Beke-porta előtt. A család több tagja – id. Beke József nemzetőr őrnagy, ifj. Beke József honvédezredes és Beke Gyula honvéd őrnagy – is részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben, emléküket tábla őrzi.
Zárásként Mátyás király is szóba került. A Víz utcában van egy kereszt – a jelenlegi ki tudja már, hányadik? –, amelyet az elődök azért állítottak már 1480-ban (!), hogy az Igazmondó 1467-es baróti időzésére emlékeztessen. Királyunk innen indult abba a moldvabányai csatába, amelyről a magyarok úgy tartják, hogy mi nyertük meg, a románok pedig úgy, hogy ők. Janus Pannoniusnak egy verse szerint mi nyertünk, hiszen a „harcjeleket” mi hoztuk el. Fehér János művészettörténész legalább három olyan oklevélről tud – mondotta Demeter –, amely egyértelműen Mátyás király baróti táborában kelt, s rajta a király titkos pecsétje. Jó lenne, ha valami komolyabb emlékjel is kerülne oda – egyezett meg búcsúzóul a társaság.