Tíz esztendő álma szökött elsőként szárba Uzon község térségében: nem is máshol, hanem az értékes népi jelleget és a századok előtti nyugati klasszikus építészet stílusjegyeit egyszerre megőrző településen, Bikfalván – a kúriák falujában beindult a Kúriák útja állagmegőrző országos program.
Bordás Enikő, Uzon polgármester asszonya most azzal fogadott, hogy összesen nyolc közösségi és magántulajdonú udvarház – avagy népi kúria – felújítására kaptak pénzt, mi több, vannak épültek, amelyeknek külső felújítása már meg is kezdődött. Örömmel kopogtattunk be Szentgyörgyi Zsombor nyugalmazott református lelkipásztor családi portájára, az Erdélyi-udvarházhoz, ahol gyors iramban dolgozott a kivitelező cég a családi ház külsejének visszavarázsolásával, a tulajdonos házaspár örömét fejezte ki és megígérte, hogy továbbra is kiemelt figyelmet szentel az udvarház külső arculatának megőrzésére.
Korok, kövek emlékei – Uzon
A községközpont viszi a pálmát, mert ez a történelmi település a háromszéki negyvennyolcas szabadságharcok kitörésének színhelye! Közigazgatásilag hozzátartoznak a környékbeli települések: Bikfalva, Szentivánlaborfalva, Lisznyó Lisznyópatakkal, Sepsimagyarós és Uzonfüzes.
Uzon a XIV. században már ismert település volt, 1567-ben 68 kapuval jegyezték. 1648-ban a faluban már népoktató intézmény működött. A turista és utazó számára ma már elsősorban az érdekességek, a látványos műemlékek a fontosabbak. A főtéren áll református temploma. Ezt régen tojásdad alaprajzú XV. századi várfal övezte, amely a századok folyamán sok viszontagságon ment keresztül. Báthory Gábor idejében Géczi András hadai ostromolták, majd Weiss Mihály brassói bíró csapatai foglalták el. 1704-ben feljegyezték, hogy „14 április, elégett drága, szép és ritka ékességű sz. templomunk s egész falunk”. 1706-ban labancok uralják az uzoni várat, ostromlók ezúttal a kuruc hadak voltak. A háború pusztításai után „a lakosok részt szerint hazatelepedvén, kezdettek az ecclesia építéséhez”. A harangtornyot, mert földrengés sújtotta – 1842–44 között – hagymasisakos barokk tetővel újraépítették. 1819-ben templomát is le kellett bontani. Helyette – tíz év múlva – már új állott. A várfalakat 1901-ben bontották le. Időközben a virágornamentikás padelőket is átfestették. Ezek datálása, a szakemberek véleménye szerint a zabolai (1772) és a mátisfalvi (1802) hasonló padmellvédfestmények közé helyezhető. A mai épületegyüttes értékét ugyancsak emelik az időközben itt elhelyezett emléktáblák, emlékművek. Az oldalbejárat fölötti emléktáblán egy Vörösmarty-idézet olvasható, a szabadságharc uzoni mártírjainak, majd Sükösd Sámuel (1816–1849) helybeli református lelkipásztor és szabadságharcos (a tömösi csatatér tábori lelkésze volt) emlékjele. A templomkertben millecentenáriumi emlékmű látható, Erdély címerét ábrázoló bronzplakettje Petrovits István munkája, maga az épület napjainkban is a nemzettudat megőrzésének kitartó magas iskolája.
A főtéren álló megtartó erejű római katolikus templom 1909–11 között épült. Titulusa: Urunk mennybemenetele, homlokfalán millenniumi emléktábla díszeleg.
A templom mellett van a Tatrangi Sándor Általános Iskola. Homlokfalán fém domborműves tábla őrzi az alapító család – Tatrangi Sándor és neje, Benke Julianna – emlékét. A család pénzt, telket és földbirtokot hagyományozott a református egyházra egy népiskola felépítése céljaira, amely 1876–77 között készült el.
Szentgyörgyi Zsombor és neje, Erdélyi Rozália Edit
Történelmi emlékidézőre csalogat a helyi tanács és polgármesteri hivatal szomszédos épülete is (épült anno 1896). „Itt tört ki Háromszék önvédelmi harca 1848 áprilisában” – olvasható szövege. Ebben az épületben működik a Jókai Mór Kultúrotthon és Közművelődési Egyesület. Jókai két kortesútján látogatta meg Uzont: 1881-ben és 1884-ben. Elmondta választási programbeszédét, felkereste a Temesváry családot és Ujjvárossy József (1838–1919) erdészmérnök, földbirtokos, királyi tanácsost, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnokát, a Székely Mikó Kollégium jótevőjét. A tanácsház előtti parkban emelkedik a két világháború uzoni mártírjainak obeliszkje.
Uzon belterülete megtekintésre kínál több mint egy tucat építészettörténeti értéket, többnyire kúriákat, udvarházakat, melyekhez történelmi emlékek sora, személyiségek élete és munkássága kapcsolódik. Ilyen a központban levő Béldi–Mikes-kastély, amely újból a Mikes család tulajdona. Nagy, árkádos tornáca, tulipános stukkódíszes és boltozatos termei a reneszánsz kései – XVIII. századi – emlékei.
Nem célunk Uzon műemlék épületeit bemutatni, leírásukat-építészeti értékeiket sorjázni, de kiemelnénk még a községvezetés által teljesen restauráltatott, ma már szociális jellegű közösségi tevékenységeknek helyet adó műemlék Pünkösti-udvarházat. Magas kettős manzárdteteje a népi változatot képviseli (ép. 1810 körül). Az egykori Temesvári-udvarház a XIX. század végi eklektika egyetlen képviselője. Uzon település számtalan szülöttjét tartjuk számon, így a Temesvári család több tagját is, munkásságuk értékes része Alsó-Háromszék magyar szellemi hagyománytárának.
Gépek zaja jelzi, hogy Uzonban folytatják a megkezdett földgázvezeték építését, melyet fokozatosan kiterjesztenek a közeli csatolt településekre is, jelenleg éppen Bikfalvára. Öröm és gond honol a központi iskolában: a felújított egykori felekezeti iskola és a könyvtár épületében helyezték el az átalakításra kerülő szűkös régi kis iskolaépület tanulóit, ugyanis a kivitelező cég miatt a szabadidőparkban megépített új tágas óvodaépületben időlegesen szünetel az építkezés.
Emlékhelyeink sorából semmikép sem maradhat ki.
Befejezésre vár az új óvoda
Kúriák faluja – Bikfalva
Festői környezetben, a Bodzafordulói-hegyek lábánál, kiterjedt erdős területek előterében, a Kövesponk alatt fekszik. A főút mellett van millenniumi iskolájának épülete, homlokfalán emléktábla adja tudtunkra, hogy épült Magyarország ezeréves fennállásának emlékére. Látogatásunk idején külső-belső felújításával foglalkoztak, a tanulók oktatásában ez jelenleg nem okoz nehézséget.
Műemlék Bikfalva egykoron védelmi célokat szolgáló református templomvára is. A XVI–XVII. századi, szabálytalan ovális alakú lőréses várfalnak csak maradványai láthatóak, 1863-ban jelentős részét lebontották. A harangtorony önmagában is védhető öregtorony volt, keskeny lőréseivel egyedülálló megyénkben. Eredeti – ún. barcasági típusú – sisakját 1937-ben Debreczeni László tervei alapján gúlasisakra változtatták. Korábbi gótikus temploma helyett, mely kicsinynek bizonyult és romlásnak indult, 1863-ban újat építettek. A harangtoronyban még mindig használatban van a szakirodalomban is ismert műkincs jellegű harang. Johannes Neidel neves brassói harangöntő mester munkája 1640-ből. A harang értékét emeli az a tény is, hogy – elsőként a régióban – ezen nemcsak latin, hanem magyar nyelvű körirat is van. Az önkormányzatnál megtudtuk, hogy ebben az évben itt is megkezdik egy ravatalozó építését.
Földgáz Bikfalvának is
Bikfalva település gazdag udvarházakban, kúriákban, s ezek építészeti értéküknél fogva idegenforgalmi jelentőségűek. De mert mindezek felújításának programja is beindult, feltehető, hogy folytatása is lesz. A külsejükben is mutatósak közül figyelmet érdemel a Nagy út mentén az 1793-ban épült és teljesen felújított Simon-ház oszlopos-árkádos kőtornácával. A XIX. század elejének stílusjegyeit viseli magán az ugyancsak műemlék Zátyi-ház (a Gát nevű falurészen), amely a neoklasszicizmus irányzatát képviseli. Szintén a Gáton áll Simonyi Óbester kúriája. Ehhez az ingatlanhoz és így Bikfalvához is kapcsolódnak az író Zathureczky Berta: Asszony átka – az asszony, illetve Simonyi Óbesterné című történelmi témájú regényei, utóbbit a Brassói Lapok adta ki 1924-ben.
Megvásárolt egy ingatlant a főút mellett az uzoni önkormányzat, amelyben egy helyi tájmúzeumot létesítenének a közeljövőben, megkezdték kijavítását a jelenlegi művelődési otthon udvarán egy, a jövőben közösségi célokat szolgáló épületnek is, és ami talán a legfrissebb hír, hogy nemcsak Uzonban, hanem Bikfalván is épül a gázvezeték.
Kovács Zsombor gondnok, községi képviselő
Bikfalvi születésű személyiség volt a festő és rézmetsző Koréh Zsigmond (1761–1793) és tanítványa, Bikfalvi Falka Sámuel (1766–1825) nyomdász és rézmetsző. Közös emléktáblájuk az egykori községháza, jelenleg kultúrotthon homlokfalán látható. Ebben működik a helybeli, Bikmakk nevet viselő művelődési egyesület értelmiségi fiatalokból álló csoportja és itt található állandó jellegű kiállítási termük is. Ebben a faluban él egy régi udvarházban Péter Alpár ismert képzőművész és felesége, Várallyay Réka művészettörténész. A művelődésnek helyet adó épület homlokfalán igényesen megszerkesztett, szürke gránitba metszett emléktábla őrzi mementóként az említett Bikfalvi Kóréh Zsigmond festő, rézkarcoló, műfordító és Bikfalvi Falka Sámuel betűmetsző, nyomdatechnikai újító, térképkészítő emlékét. Kettőjük emléktáblája a bikfalvi kötődésű Kerezsi Nemere képzőművész munkája, akárcsak a néptanító Páljános József, a falu története megírójának emlékére készült, napórával kombinált emléktábla.
Bordás Enikő polgármester
A település erdőrengetegében található Csigavár, érdekes történetére egy rege, avagy egy monda maradványaként még emlékeznek jelenleg is a szépkorúak. „Fenn a várban feneketlen kút volt, rajta csigán mozgó aranyveder”. A várból a pincébe csigalépcső vezetett le. Innen jöhet az erőd neve. Ez az óriásoké volt. Ők építették a várat, ott rejtették el temérdek kincseiket. Sokat is áskáltak utána a régiek” – idézte fel gyermekkori emlékeit a bikfalvi születésű Harkó József (1914–1999) Mikó-kollégiumi tanárom, engem a geológia felé irányító osztályfőnököm. „A vár környékén sok kígyó élt. Ezek gyémántot tudtak fújni – mondták az öregek – Ha hozzájuk dobott az ember egy kővel, magosra szöktek, de akkor onnan menekülni kellett.”
Szinte észrevétlenül szaporodik a kiválóan működő bikfalvi panziók és kiadó szobák száma, melyekből ottjártunk alkalmával éppen nyolcat számoltunk meg.
Lisznyó is tartogat meglepetést
Idegenforgalom érdeklődésére tarthat számot Lisznyó központi műemlék jellegű református temploma. A régi középkori épületet a XVI. században, majd ezt követően még két ízben módosították, először az 1802. évi földrengést követően 1804-ben, egykori stílusjegyeiből így kevés maradt meg. Egy 1913-ban történt renoválás alkalmával feltárták gótikus szentségtartó fülkéjét, valamint egy 1622-ből származó kőemléket. A templomot kör alakú kőkerítés, régi vármaradvány övezi. Ennek bejáratára épült rá a harangtorony. Alapjába beépített kőtáblán „Jákó Pál 1834” név és évszám olvasható, minden bizonnyal a mai barokk sisakos torony építését jelöli. A toronygomb tetején, akárcsak a székely címerben, aranyozott nap és félhold van, melyre méltán büszkék az eklézsia tagjai. Tornyában látható a vidék egyik reneszánsz levelekkel díszített műemlék harangja. Lampen Henrik brassói mester műve 1693-ból. (Az irodalomban Orbán Balázs adatai alapján tévesen 1603-bélinek szerepel). Adat van arra, miszerint az eklézsia egy harangját „ágyúba adta Gábor Áronnak negyvennyolcban”. A templom cintermében bukkantak rá az 1719-es nagy pestisjárvány áldozatainak tömegsírjára. Föléje 1992-ben emelt emlékkopját a gyülekezet kegyelete. Az épület előtti kis emlékparkban tíz millenniumi hársfa veszi körül az első világháborúban elesett 50 lisznyói áldozat emlékművét. Ide helyezték el a magyar szabadságharc és a háromszéki önvédelmi harc 150. évfordulójára emlékeztető kopjafát.
Két falu lelkipásztora: Gál Adél tiszteletes
A román ortodox vallásúaknak két templomuk van: egy régi, eredetileg görög katolikus és egy újabb görögkeleti, titulusa Szent Péter és Pál. Az új templom harangtornyában egy Brassóban öntött, cirill betűs kis harang van 1796-ból. Johannes Tartler öntötte, rajta a város címere látható.
A helybeli római katolikus filia Nagyboldogasszony tiszteletére emelt magának kápolnát 1970-ben, itt, a Magyar-hegyen áll a nemrég felavatott halottasház is.
Lisznyó neves szülöttjei között említjük Lisznyai Kováts Pál (1630– 1695) debreceni tanárt, a Magyarok krónikájáról írt műve 1692-ben jelent meg. L. Damó Kálmán (1823–1863) költő is innen származott, aki Petőfi Sándorral együtt a márciusi ifjak csoportjának tagja volt és részt vett a forradalom előkészítésében. Innen származott lisznyói régi nemes székely família jeles szülötteként a kolozsvári orvos és szakíró dr. Kese György (1906–1977).
Sepsimagyarós – Kóréh Ferenc szülőfaluja
Magyarósi születésűnek vallotta magát Koréh Ferenc (1910–1996), a Sepsiszentgyörgyön megjelenő egykori Székely Nép, lapunk elődjének szerkesztője, a Szabad Európa, majd az Amerika Hangja rádióállomások munkatársa. Szülőháza a Mátis-kút utcában állott. Nevét felvette a falu kultúrháza, emlékkopjája a település temploma előtt áll. Sepsimagyarósi előnevet viselt Fodor János (1899–1969), az iskola névadója, néhai Fodor Sándor marosvásárhelyi tanár, a falu kismonográfiájának szerzője és a magyarósi születésű Dancs Rózsa torontói magyar–angol nyelvű Kalejdoszkóp lap szerkesztője.
A falu közelében keresi a szájhagyomány azt a Kuruc-halom nevű emlékdombot, melyet még nem mozgatott meg eddig a régész ásója, turisztikai látnivaló itt a helyi székely tájház is.
Sepsimagyarós temploma
Magyarós református temploma 1752-ben épült. Megmaradtak eredeti szép hatszögű, ólomkeretekbe foglalt, hutaüveges ablakai. Karzatmellvédjeinek virágmintás kazettáit lefestették. Egy restaurálás alkalmával újra feltárhatóak. Harangtornya megőrizte kora jellegzetes toronytető-kiképzését.
A református hívek száma lassan apad – tájékoztatott Kovács Zsombor református gondnok és községi tanácsos, a leányegyházközség lelki gondozását Gál Adél lisznyói református lelkipásztor végzi, aki anyagi segítségért folyamodott a községi önkormányzathoz a magyarósi gyülekezet közösségi házának tatarozására. Magyaróst aszfaltozott út köti össze a községközponttal.
