Az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei közössége Árkoson a kolostorkápolna búcsúját ünnepelte szeptember 22-én. A kápolna titulusa: Assisi Szent Ferenc stigmatizációja. Ez az ünnep az idei évben kiemelt jelentőségű, mivel 800 éves jubileuma van annak, hogy Szent Ferenc az Alverna hegyén megkapta Jézus sebhelyeit. A szentmisét Kovács Gergely érsek mutatta be Urbán Erik ferences elöljáróval, Bátor Botond pálos szerzetessel és a környék papjaival együtt.
A kolostorkertben erre az alkalomra felállított Szent Ferenc útja imasétányon megközelítőleg egy óra alatt lehetett végighaladni, amely lehetőséget adott a ferences lelkiségben való elmélyülésre. Az ünnepi liturgiát a Lőfi Gellért karnagy által irányított Krisztus Király-templom Laudate kamarakórus emelte.
A szentmise előtt héttizedes szerafikus rózsafüzért imádkoztak közösen az ünneplőkkel a kápolna udvarán. Kovács Gergely érsek a szentmise bevezetőjében elmondta: az egyház történetében Szent Ferenc az első, akiről feljegyzések alapján tudjuk, hogy megkapta Jézus sebeit, és több szemtanú is látta azokat a testén, bár ő rejteni igyekezett. XI. Benedek pápa engedélyezte a stigmatizációra való emlékezést a ferenceseknek. Majd kifejezte örömét – hiszen bár rég ismeri az árkosi nővéreket, de először van Árkoson –, hogy együtt ünnepelhetnek, közösen mutathatják be a szentmisét és közösen imádkozhatnak.
Kovács Gergely érsek
A főpásztor a szentmise homíliájában a vallási statisztikák, a különböző vallások számait idézve hangsúlyozta, az egyház nem emberi ügyeskedés nyomán marad fenn, hanem Isten tartja fenn a Szentlelke által. „Ha megnézzük a világon ma is a legtöbb követője a kereszténységnek van.” Majd a szenvedést és a kereszt kérdéskörét közelítette meg több szemszögből. Kifejtette, hogy Jézus arra hív, tagadjuk meg önmagunkat, vegyük fel a keresztet és így haladjunk tovább. „A szenvedésre a választ nekünk, keresztényeknek Jézus Krisztus adja meg. Jézus szenvedésével váltotta meg a világot. És ennek köszönhetően minden ember szenvedésének nagy értéke van. Krisztus óta aki keresztet hordoz, aki szenved, az a megváltás művébe kapcsolódik be. Sokszor tűnik úgy, hogy elviselhetetlen az a kereszt, amit kaptunk, vagy olyan szenvedés ér, amit mi nem érdemeltünk meg. Miért a jóknak kell szenvedni, miért a váratlan halál? Mint sok más dologra – magyarázta az érsek –, erre sincs megnyugtató, kielégítő válasz. Isteni rejtély marad. Másrészt az is igaz, hogy Isten kegyelmet és segítséget is ad, csak észre kell venni. El kell fogadni és élni kell vele. Erőnkön felül Isten meg nem próbál bennünket.”
Kovács Gergely arra is figyelmeztetett, néha nem árt megvizsgálni, vajon nem mi ácsoltunk-e magunknak elviselhetetlen keresztet? Beszélt a szenvedés felvállalásának mozzanatáról, amikor személyes döntés által elfogadom és felvállalom. „Tehát nem egy idegen valami, amitől irtózok, hanem az életem részévé lesz. Mert az Istenben való hit által azzá teszem. Mustó Péter jezsuita atya így fogalmaz: megszereted azt, ami a tiéd. De ehhez meg kell érteni – folytatta –, el kell fogadni, hogy ez az enyém. S ha ezt a lépést meg tudom tenni, a jó Isten a kegyelmet is megadja. Én csak egyetlen hiteles választ ismerek a szenvedésre, s azt is tudom, hogy ez csak a hívő keresztény ember számára válasz. Jézus válaszáról van szó. Szent Ferenc látható formában is viselte a szenvedés jegyeit, a stigmákat. Kérjük az ő közbenjárását, hogy el tudjuk fogadni mi is a szenvedéseinket” – zárta beszédét az érsek.
Krisztina nővér megköszöni a jelenlétet a résztvevőknek
A szentmise végén az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei közösségének vezetője, Krisztina nővér megköszönte mindenki jelenlétét és szolgálatát, hogy együtt ünnepelhettek. „Nagy ünnep együtt lenni az egész ferences családdal, az egyházközség híveivel, szemlélni Szent Ferencnek a 800 éves titkát.”
Faragó István sepsikőröspataki plébános (akihez tartozik az árkosi filia) zárszóként kiemelte: „Ha a főpásztor itt van a közösségünkben, községünkben, akkor nemcsak a nővéreknek az ünnepe ez, hanem az egész egyházközségünk ünnepe. Sokan vagyunk itt Kőröspatakról, Kálnokról, Gidófalváról, más felekezetű testvérek is.” A hívei nevében köszöntötte az érseket, megköszönte, hogy elfogadta a nővérek meghívását, majd életére, munkájára a jó Isten áldását kérte. A ferences nővérek által szervezett jubileumi ünnepség az udvaron agapéval ért véget.
Józsa Zsuzsanna, Nagy B. Sándor