A transzilvanizmus búvópatakként ott él az erdélyi emberek emlékezetében, de frissítésre szorul – hívta fel a figyelmet Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója az intézményben péntek délután tartott könyvbemutató felvezetőjében. És valóban: a Transzilvanizmus. Eszmék, korok, változatok című tanulmánykötet a témában való elmélyülés mellett épp erre a frissítésre vállalkozott.
A kötetet szerkesztő Boka László irodalomtörténész, a budapesti Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa és Dávid Gyula irodalomtörténész, műfordító közti beszélgetést moderáló Szebeni Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője úgy értékelte, Szerb Antal irodalomtörténeti munkái óta ez a legmeghatározóbb kötet, mely elkalauzol a transzilvanizmus kezdetétől annak jövőjéig. A felvetésre reagálva Boka László felvázolta, a transzilvanizmus ideológiája mindig is jelen volt Erdély történetében, hiszen már a fejedelemség idején megfogalmazódott egyfajta sajátos erdélyiséget meghatározó gondolat, mely aztán a Monarchia idején is feltűnt, leghangsúlyosabban azonban az első és a második világháború közötti időszakban volt jelen. A transzilvanizmus 1989 után kapott új lendületet, túlélte azt, hogy a 90-es évek generációja elutasította, a 2000-es években pedig átalakult formájában tűnt fel ismét.
A transzilvanizmus kérdéskörével való szembenézésnek most jött el az ideje, amihez nem csak a történelmi távlat volt szükséges, hanem számtalan előkészítő munka is szükségeltetett hozzá, fejtette ki Dávid Gyula. Rögtönzött irodalomtörténeti előadásában kitért a 20. század elejéig fennállott transzilván szellemre, amely a három erdélyi nemzet, a magyarság, a románság és a szászok közös kincse tudott lenni, és amely a népi együttélés szintjén a Monarchia idején még működött. Trianon után azonban a politikum beavatkozott az emberek nyugalmi életébe, keresztbe téve olyan folyamatoknak, amelyek elindultak azon a szinten: a regionális törekvéseket elfojtották, hiszen a román politikának az egységes román állam megteremtése céljából az egységes irodalom kialakítása volt az érdeke, és ebbe nem illettek bele a provinciális kezdeményezések sem a románság, sem más nemzetek részéről.
Dávid Gyula a transzilvanizmus 1944 utáni továbbélésére is kitért, az erdélyi gondolatot előbb 1945-től a meginduló erdélyi magyar irodalom éltette, majd az 1960-as évek közepén a Ceaușescu-féle nyitás időszakában másképpen ugyan, de folytatódhatott – mindaddig, amíg a teljes tiltás be nem következett. Ma, akárcsak száz esztendővel ezelőtt, megint olyan helyzetben vagyunk, hogy közösséget kell építenünk, vissza kell térnünk az oly sokat szidott népszolgálathoz, hívta fel a figyelmet Dávid Gyula.
A könyvre visszatérve Boka László felelevenítette, a témában 2020-ban konferenciát szándékoztak szervezni, a világjárvány miatt a tudományos ülésszakot azonban le kellett mondani, így született meg a tanulmánykötet. A maga során szintén irodalomtörténeti előadásként vázolta fel a transzilvanizmus 20. századi változásait és torzulásait, kijelentve, hogy a korszak legmeghatározóbb eszmeköre volt. Végezetül ismertette, a kötet ötletgazdájaként és szerkesztőjeként arra vállalkozott, hogy a transzilvanizmus erőteljes, minőségi keresztmetszetét mutassa fel különböző szemszögekből.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
