Az első erdélyi magyar játékfilmről elnevezett díjat 12. alkalommal ítélik oda. Rendszerint olyan személyiséget tüntetnek ki vele, aki alkotóként, szakmai példaképként, oktatóként elévülhetetlen érdemeket szerzett, munkásságával gazdagítja az erdélyi magyar filmes kultúrát, segíti az erdélyi filmesek pályájának alakulását.

Damokos Csaba Sepsiszentgyörgyön született 1965-ben. Gyermekkorában „valami Walt Disney” szeretett volna lenni, mindig is vonzotta a rajzolás, a festés, a fényképezés. Kolozsváron diplomázott dizájnszakon, jelenleg szülővárosában él, de munkái sajátosan izgalmas színfoltot képviselnek a teljes erdélyi, sőt, a magyar kortárs képzőművészetben. Az alkalmazott művészet művelője, dizájnerként határozza meg magát, aki több mint húsz éve van jelen az erdélyi dizájnpalettán, és ez a meghatározás sokoldalú alkotót fed: alkalmazott grafikától belsőépítészetig, színházi és filmes díszletekig a látványtervezés megannyi területét meghódította már. A hétköznapokban plakát- vagy könyvterveivel, logóival vagy éppen utcanévtábláival találkozni a leggyakrabban, de tervezett már bútort és lámpát is. Olykor kiállítás nyílik a fényképeiből, és kevesen tudják, hogy ő felelt az első kolozsvári pláza és több székelyföldi szálloda letisztult és elegáns belső arculatáért.

Filmes körökben jól ismerik: ő dolgozott például azért, hogy a Fény hull arcodra 19. századi története hiteles környezetben játszódjon, neki köszönhetően vált szinte tapinthatóvá a Ceaușescu-diktatúra hangulata Elek Judit Visszatérésében és hamisítatlanul erdélyivé a skandináv bűnügyi filmes hangulat a Valanban, Tudor Giurgiu Despre oameni și melci (Emberekről és csigákról) című vígjátékában, legutóbb pedig Iura Luncașu Inve$titorii című romkomjában.