Az államfőválasztási kampány ideális terep a fentebb említett úriembereknek (és hölgyeknek), és amint az elmúlt napok bizonyították, a mezőny elég erős. Egy ideig azt gondolhattuk volna, hogy a szélsőjobboldal a fantaszta elképzelések legyőzhetetlen bajnoka (lásd a George Simion-féle tervet), ám vasárnaptól ezen a téren komoly kihívójuk akadt Marcel Ciolacu kormányfő, a Szociáldemokrata Párt elnöke, az alakulat államfőjelöltje személyében. A regnáló miniszterelnök ugyanis közkinccsé tette a programot, amiért – megválasztása esetén – öt éven át szorgosan dolgozna.

A PSD-vezér eddigi teljesítményét ismerve arra valamelyest számítani lehetett, hogy az ország-világ előtt felvállalt célkitűzések közt bizony lesznek rózsaszín elefántok, ám a nagyotmondás mennyisége és minősége tekintetében azért sikerült komoly meglepetést okoznia a szociáldemokraták jelenlegi első emberének. Tény, hogy került a programba pár mértéktartó, reális elképzelés is – kiváltképp külpolitikai vonalon, talán az ország fejlesztését, jövőjét illetően is –, ám összességében ebből a példatárból mégiscsak inkább a népbutítást, az átverést lehetne tanítani, mint az országprojektben való gondolkodást.

Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy Ciolacu gondolt egyet, és összeírta mindazt, ami hiányzik, halovány, vagy éppen rossz irányba halad: versenyképes jövedelem, fizetőerő, ütőképes hazai ipar, infrastruktúra, minőségi és működő közszolgáltatások, schengeni tagság, demográfiai javulás, harc a narkó ellen, Románia mint az EU meghatározó gazdasága, erős NATO-szerep, komoly hadsereg. Ezzel végezve az egészet nyakon öntötte az egyensúly, biztonság, fejlődés szószával, hozzácsapta a polgárokat tisztelő, védelmező, meghallgató államfő vágyképét, majd a lap aljára felrótta: öt év alatt én (mi?) ezt majd mind megcsinálom(juk). És mindezt még ártatlan és lelkes arccal elő is adta, és közben a szempillája sem rezdült.

Kampányban nyilván nem ritka, hogy a politikusok „eleresztik magukat”, repkednek az ígéretek, bősz tervek, ám a Ciolacu-féle „beetetés” annyiban azért jóval dühítőbb és szánalmasabb, hogy egy olyan figurától érkezik, aki – miközben az ország és a nemzet megváltójának szerepében igyekszik tetszelegni – egyike azoknak, akik felelősek Románia egyre kétségbeejtőbb gazdasági helyzetéért. De ami talán még ennél is ijesztőbb, hogy az államfőválasztás második fordulójában nagy eséllyel közte és a szintén Messiásként bejelentkezett George Simion között leszünk kénytelenek választani.

Marcel Ciolacu a PSD-államfőjelöltje. Fotó: Facebook / Marcel Ciolacu