Tévés szakemberben nincs hiány
Miközben egyre több székelyföldi kisvárosban és faluban indul be saját tévéadás — helyi hírek, események beszámolóival —, a megyeszékhelyen bő fél éve ismét megszűnt a már többször nulláról újraélesztett, egy időben igen élénk érdeklődésnek örvendő stúdió munkája.
Ez már a harmadik — helyi erőkkel, de jogi és szakmai folytonosság nélkül induló — próbálkozás volt a rendszerváltás óta, és egyelőre úgy tűnik, hogy utolsó is: pár héten belül a csíkszeredai Székely TV fennhatósága alatt kezdődik új fejezet a háromszéki képernyőkön. Hogyan jutottunk idáig, és mi lesz tovább, erre keresünk választ az alábbiakban. A vélemények természetesen megoszlanak, az egyetlen közös nevező az, hogy a tévézéshez pénz kell, és ebből soha nem volt elég.
Pénz, pénz, pénz
― Van itt egy társaság, amely hat alapítványból áll ― ezek a Horizont, Kóréh Endre, Mikes Kelemen, Pro Georgio Sancto, Asimcov és Kereszténydemokrata Egyesület neveket viselő civil szervezetek ―, és amelynek volt egy sugárzási joga, köznyelven licence. Mivel a román törvények szerint tévét csak kereskedelmi társaság működtethet, létrehoztunk egy részvénytársaságot egyenlő jogú tulajdonosokként, és ezt bérbe adtuk. Ez volt a Media 3 és az Aktív TV. Működött is évekig, de nem volt hozzá elég pénz, és végül csődbe ment. Azt a két kamerát is lefoglalta adósság fejében a pénzügy, amivel dolgoztak, de nem tudja eladni, ezeknek a műszereknek az erkölcsi kopása nagyon gyors ― vázolja fel a helyzetet Ördög Lajos, aki a megyei tanács által létrehozott Horizont Alapítvány képviselőjeként megpróbált embereket verbuválni az újrainduláshoz. Nem járt sikerrel, és mivel működtetés nélkül a sugárzási jog elvész, a tágabb környéken keresett érdeklődőket. Így talált rá a Csíkszeredában működő Székely TV-re. ― Elég nagy befektetés kell egy tévéműsor készítéséhez, de ennek a városnak szüksége van rá, és el is kellene tudnia tartani egyet. Az nem természetes, hogy tudom, mi történik Ausztráliában, és azt nem, hogy mi van a szomszéd utcában. Arra nem talál magyarázatot, hogy máshol, kisebb településeken miért lehet helyi adást készíteni, de cáfolja, hogy itt a politikusok beleszólása miatt nem kerül stáb a meglévő lehetőség mellé.
Szavait Albert Álmos szenátor, volt polgármester is megerősíti:
— Több próbálkozásunk is volt az elmúlt esztendőkben, de nem találtuk meg azokat az embereket, akik úgy működtettek volna egy tévét, ahogy azt ma elvárják a nézők. Az önkormányzat bizonyos keretek között — havonta 30 millió régi lejjel — támogatta a stúdiót, ezért szolgáltatásban is részesültünk, közölték a híreinket a képújságban, és rögzítették a tanácsüléseket, de soha nem akartuk azt, hogy ez önkormányzati vagy RMDSZ-es tévé legyen. A támogatásnak inkább a cégektől kellett volna bejönnie, de elmaradt. Azok után pedig, hogy mi, helybeliek nem tudtunk sikeresen működtetni egy saját adást, úgy vélem, szabad a pálya, aki bírja, marja.
Az Aktív TV-nek Kereskényi Áron volt a vezetője. Ő tavaly decemberben mondott le, miután végképp tarthatatlanná vált a helyzet.
— A stúdió 2006 februárjától 2008 júniusáig működött, és pénzhiányból szűnt meg. Havi 80 millióból — mai pénzben 8000 lejből — gazdálkodtunk, ennek egy része a megyei, másik része a városi tanácstól jött. 2008-ban aztán kijött valami törvénymódosítás a pénzek felhasználásáról, és attól kezdve a megyei tanács már csak kisebb összeggel tudta támogatni a munkánkat. Nem volt pénz sem a fizetésekre, sem a számlákra, gyakorlatilag nulla költségvetésből dolgoztunk. Egy idő után az emberek szétszéledtek, elhelyezkedtek más városokban.
— Ott miért működik az, ami itt nem?
— Egy ilyen stúdiót csak úgy lehet fenntartani, ha valaki befekteti a tőkét. Kézdivásárhelyen a kábeltévé tartja el a műsort, Székelyudvarhelyen is kemény vállalkozói háttér van. Valamikor itt is a kábeltévé biztosította az anyagiakat. Nekünk a Szent György-napok közvetítéséhez is technikát kellett bérelni. Színvonalas televíziót nehéz csinálni, egy kétórás műsorhoz legalább tizenöt ember kell, és felszerelés. Csináltuk egy ideig, amit tudtunk, de az emberek nem nézték. Elég nagy hiány, hogy egy ekkora városban nincs televízió, mikor Kézdiszentkereszten és Torján is van, de úgy gondolom, szinte lehetetlen most Sepsiszentgyörgyön tévét csinálni. Tíz éve még lehetett, de az egy más kor volt, más generáció, más technika, más szakmai követelmények. Ma már profi szinten kell teljesíteni, nehéz dolga lesz annak, aki most fog neki. Hallottam, hogy készül valami, de nem tudom, mi lesz belőle, állítólag voltak már kifizetési gondok a meglévő stúdiónál.
— Sokan vélik úgy, hogy azért jutottunk ide, mert a hatalom rátelepedett a médiára.
― Független tévé nincs, ezt már a főiskola első évében tanítják. A legfőbb mérceként ismert BBC sem független, de attól még hiteles. A magyar minta az, hogy az önkormányzat fektet be, óriási összegekből tartják el például a debreceni stúdiót. Ha itt is ezt tették volna, lett volna versenyképes fizetés, és fejlődni is tudtunk volna.
A dicső múlt
Ma már tény, hogy az Aktív TV nem felelt meg a várakozásoknak, s nemhogy lekörözni, hanem utolérni sem tudta a Selectronic adásait. Erdély András egykori stúdióvezetőt arról faggattuk, hogy miért nem sikerült ennyi idő alatt jobbat felmutatni?
— Amikor odakerültem, kereskedelmi tévé volt a Selectronic, a kábeltévé új gazdája ugyan átvette, de mivel felméréseik szerint egy stúdiót mintegy 40 000 lakás tart el, és a helybeli piac csak 10 000—12 000 családból állt, magunkra voltunk utalva. El is tartottuk önmagunkat három évig, megálltunk a lábunkon, de fejleszteni nem tudtunk. Több ízben is megkerestük a polgármesteri hivatalt, nem tartották üdvösnek, hogy támogassanak. Nem a semmiért kértük, felvettük például saját kérésükre a tanácsüléseket, de abból is folyton botrány lett. A Szent György-napokon elvárták, hogy ingyen közvetítsünk, miközben minden más szolgáltatást megfizettek, a színpadi hangosítástól a műanyag budiig; s nem is a város, hanem az alapítvány alapjaiból, tehát nem közpénzből, hanem adományokból. Elláttak viszont millió tanáccsal és igénnyel. Pedig akkor évi egy kamerára — azaz minimális fejlesztésre — való nyereség simán megmentette volna a tévét. Nem azt mondtuk, amit hallani akartak, ez volt a gond szerintem. 2000-ben úgy tűnt, hogy miattam nincs tanácsi támogatás, ezért félreálltam, lemondtam — akkor nullában voltunk, adósságaink épp a kinnlevőségek szintjén álltak —, de a támogatás így is elmaradt, egy év múlva kimúlt az adás. 2004-ben újraélesztették, beruháztak digitális technikába, kamerákat vettek, vágósort, mindent, ami nekünk nem volt — aztán lett belőle olyan műsor, amit nem szeretnék minősíteni. De végre csak azt mondta, amit hallani akartak. Csakhogy nem nézte senki, és ekkor derült ki, hogy a pénz nem egyedüli feltétele a nézhető adásnak. A kampány idején megint hozzánk jöttek bizonyos régi felvételekért... Mindenesetre nevetséges, hogy a legnagyobb magyar lakosságú városban nincs tévé, amikor már falvakon is van, felveszik a tanácsülést, nagymama megnézheti az unokáját az óvodai ünnepségen, és örül, mert egyikre sem tudott volna elmenni. A kicsi tévék ezt csinálják, ezt lehet az eszközeikkel, de jól teszik, mert a világhíradót úgysem tudják lekörözni, s amit ők nyújtanak, azt máshol nem kapják meg az emberek, sem a Duna TV-ben, sem a majdani Erdélyi TV-ben, ami szintén csak a választások előtt téma, mint az autonómia.
Mit hoz a jövő?
Ami biztos: kolozsvári román tévéproducert. A műsorszórási jog már az övé, és ha nem él vele, elvész. Bogdan Eduard készségesen elmondta, hogyan lett belőle a Székely TV tulajdonosa, és milyen tervei vannak. Nagyon egyszerűnek tűnik az egész: húsz évig újságíró volt, több háborúból is tudósított fővárosi napilapoknak, majd hazament regionális tévét vezetni Kolozsvárra. Később Nagybányán egymás után három stúdiót hozott létre, rangos szakmai díjakat nyert, könyvei jelentek meg. Elmondása szerint mindegyik a fenntartók hozzáállása miatt bukott meg, ,,csodálatos országunkban a médiatulajdonosoknak halvány fogalmuk nincs a sajtóról, csupa hentes meg szekus jutott birtokba". Emiatt akart önállósulni, és pályázott meg minden szabad frekvenciát. A kolozsvárit a polgármester embere nyerte, neki az üresen maradt csíkszeredai jutott. A székelyekről ugyan vajmi keveset tudott, de belevágott.
— Nyilván nem tíz százaléknyi lakosnak akartam műsort csinálni, hanem mindenkinek, ezért a nevet is megpályáztattam egy helyi lapban, az első díjas javaslat volt a Székely TV. 2007 decemberében kezdtünk, abból a pénzből szereltem fel a stúdiót, amit elhunyt nagymamám házából kaptam: olyan 250—300 ezer euró van benne. Az nem igaz, hogy nem fizettem ki az alkalmazottjaimat, nekem az volt az első mindig, noha nem álltunk nagyon jól anyagilag, és csak egyetlen vállalkozó, Kurkó János segített. Kicsi a város, nemigen tart el egy stúdiót, ezért terjeszkedésen kezdtem gondolkozni. Kerestem eladó tévét Szentgyörgyön, nem volt, átvettem a műsorszórási jogot. Közben Boc embere is csődbe ment Kolozsváron, így végre ott is meg tudtam vetni a lábamat, bár nem lesz könnyű egyszerre két városban építkezni. Az a tervem, hogy igazi székely tévét csináljak, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy mellé bevonjuk Gyergyószentmiklóst és Székelyudvarhelyt, ott vannak tévések, már megegyeztem velük. Mindezt Kolozsváron is lehet majd fogni, mert ott alig két magyar nyelvű tévécsatorna van. Nem hiszek a képújságban, napi 24 órára tervezek, sok saját, betelefonálós műsorral, az istentiszteletek közvetítésétől kezdve a helyi politikusokkal való beszélgetésekig. Lesz gyermekműsor, tájékoztató- és hírműsor, zenés üzenetek, filmek — nyolc-tíz, nálunk még ismeretlen csatornára van átjátszási jogom —, sorozatok, sajtóklub, reklám igény szerint, és ami valóban egyedi ütőkártyánk: a kolozsvári magyar opera összes előadásáról van felvételünk, 1990-től errefelé. Remélem, hogy ezt egy hónapon belül be tudom indítani Sepsiszentgyörgyön is. Egyelőre székházat keresünk, persze, nem bukaresti áron. Egy emberem már van, a többit magam szeretném kinevelni, nagyon jó tapasztalatokat szereztem a Sapientia-magánegyetem hallgatóival.
Ha ez mind megvalósul, akkor már csak egy kényelmes karosszékre vágyhat a helyi tévét jelenleg nélkülöző polgár, gondolhatnánk. Pedig ez nem minden: az audiovizuális tanács honlapja szerint Sepsiszentgyörgy városában még a bukaresti Antena 1 társaságnak és egy háromszéki vállalkozásnak, az Antal & Tamas Kft.-nek is van műsorszórási joga, utóbbinak Regio TV névre. Azaz ― elvben ― három tévénk is lehetne. Hogy lesz-e legalább kettő, arról Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert kérdeztük.
— Nem tudom pontosan, mi lett a meglevő tévével, nekem azokban az alapítványokban és részvénytársaságban semmiféle szerepem nincs. A helyi tévé hiányát magam is érzem, azt azonban nem támogatom, hogy több ezer lejeket adjunk ki egy olyan szintű műsorra, mint amivel az inaktívnak csúfolt stúdió töltötte ki a képernyőt. A magunk részéről egy nagyobb tévétársasággal tárgyalunk, de még nagyon az elején tartunk.
