Mária Terézia magyar királynő, a Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodója a hétéves háború után belátta, hogy csak úgy tud győzedelmeskedni ellenfelein, ha hadállományát újraszervezi, megerősíti. A különböző diplomáciai nehézségek, török és tatár háborúk veszélye megerősítette abbéli tervében, hogy egyéb hadászati fejlesztések mellett a székely határőrséget is újra kell szervezni. A székelyeket, akik hősiesen védték Erdély keleti határait, s akiket a Rákóczi-forradalom után lefegyvereztek, újra fel kell fegyverezni.
Ez jó elképzelés volt, viszont a Rákóczi-forradalom leverése után, amelyből a székelység is kivette derekasan a részét, a bécsi kormány hadi szervezeteit szétverte és megszüntette, s ami a legtragikusabb volt számukra, adózás alá vetette őket.
Mindezeket ismerve, lehetett számítani arra, hogy nem fog simán menni a határőrség, illetve a három székely határezred újraszervezése, kiváltképp akkor, ha erőszakkal és egyoldalúan történik. A tragikus madéfalvi székely vérengzés ellenére is az osztrákoknak sikerült felfegyverezniük Háromszéken az itt élő székelyeket.
1764. március 1-jén Gidófalva, Fotos, Zoltán, Étfalva lakóit és 3-án Angyalos és Martonos lakóit írták össze és eskették fel. Ők a II. Székely Gyalogezredet alkották, akárcsak Háromszék többi lakossága, valamint Bardoc lakóit is beleszámítva huszárszázadokat hoztak létre. A huszárezred székhelye Sepsiszentgyörgyön volt. A huszárszázadok egyik állomáshelye Gidófalván jött létre, amelyhez Sepsi- és Orbaiszék falvai tartoztak. A huszárszázad kapitánya képezte ki a huszárokat. A huszárcsaládok egy-egy fiát kötelezték szolgálatra, ami 15–50 évig is eltarthatott. A huszárszázad gidófalvi kapitányát Haisler Józsefnek hívták. A laktanyában 1764-ben hét fegyverzett és egy fegyvertelen huszár volt elszállásolva. A huszár saját maga szerezte be a lovát, csak katonai célokra használhatta, ellátása az ő feladata volt. Egy 1767-ben keltezett írásból tudjuk, hogy Gidófalva lakói egy kaszálóterületet adtak Haiszler József huszárkapitánynak, a Gidófalván tartózkodó huszárok parancsnokának lovaik eltartása céljából. (Forrás: Kovászna Megyei Levéltár)
Id. Czetz János 1770-ben született az egykor Fogarasi járáshoz tartozó Szeszcsor faluban (Brassó megye). 1793-tól szolgált az erdélyi határőrvidék 11. székely huszárezredében. Ekkor mozgósították az ezredét a Francia Köztársaság elleni háborúra. Az ezred 1815-ig volt távol a Székelyföldtől. A háború utolsó évében kapta meg a századparancsnoki tisztséggel járó huszárkapitányi rendfokozatot, és a háborúból hazatérve került Gidófalvára mint századparancsnok, s élt feleségével és öt gyermekével 1839-ig, haláláig a huszárlaktanyában.
Fia, Czetz János (1822–1904) tábornok is ír visszaemlékezésében a huszárlaktanyáról: „A község bejáratánál a folyó (Olt) bal partján terült el egy magas fennsík, s annak nyugati oldalán emelkedett szüleim lakóháza a melléképületekkel, a szérűvel, kocsiszínnel, istállóval, pajtával a fahasábok és szénakötegek számára és egy külön kis laktanyával tíz huszár részére. A laktanyának mellékhelyiségeivel külön bejárata volt. (...) Az épület erős volt, mint amilyen megillette az első székely huszárszázad parancsnokát. (...)”
Tuzson János honvéd őrnagyról, később nyugalmazott m. kir. honvéd alezredesről 1900-ban írja a Magyar Polgár, hogy találkozott a gidófalvi Magyari Károly lelkipásztorral azzal a céllal, hogy értesítse őt arról: Czetz János szabadságharcos tábornok készül hazajönni Argentínából Gidófalvára édesapja és nővére emlékhelyét meglátogatni. Magyari Károly pedig elmondta Tuzson Jánosnak, hogy az idős gidófalviak segítségével a sírokat beazonosították és rendbe tették. „A sírhelyeket felhantoltatta és virágokkal díszíttette fel” – áll a közleményben.
Itt még megjegyzem azt, hogy Tuzson János 1857-ben nősült meg, neje a gidófalvi Szabó Zsuzsanna lett, aki Vitályos Antal gidófalvi 1848-as honvédszázados özvegye volt. Meghalt 1889-ben.
Az említett sírokat nem tudtam beazonosítani, viszont a temető délkeleti oldalán találtam egy régi sírkövet (fotó). Feliratát nehezen (a kövön található betűk nagy része már elkopott), de sikerült megfejtenem: „Itt nyugszik Nagy-Ohaji Szveteney Lajos cs. kir. kapitány. Meghalt 1840. okt. 22-én. Béke hamvaira. Emelte emlékül Antal fia.”
Nagyóhaji Szveteney Lajos cs. kir. magyar származású huszárkapitányról, akinek a gidófalvi református temetőben van a síremléke – az sem kizárt, hogy Czetz János édesapja és nővére sírjai szomszédságában –, nincs sok adat, viszont nagy a valószínűsége, hogy a huszárlaktanyában lakott 1840-ig, haláláig. Nem találtam adatokat Gidófalván eltöltött napjairól sem, viszont Antal fiáról, aki a gidófalvi síremléket állította, már többet regél a krónika.
Mindjárt az elején megtudom, hogy a Szveteney család 1635-ben nyert nemesi címerlevelet II. Ferdinánd királytól. Antal 1831-ben születik Tarnopolban. Édesapja, Lajos, magyar huszártiszt volt, aki részt vett az I. Napóleon elleni hadjáratban. Apja korai halála után, 11 évesen a bécsújhelyi katonatiszti neveldébe kerül, amelyet kitűnő sikerrel végez el. Innen kezdve – akárcsak Czetz Jánosnak – a katonai karrierje hatalmasat fejlődik. Itt most csak azt említeném meg, hogy 1888-ban nevezték ki a nagyszebeni 12. hadtest parancsnokává, majd 1890-ben lovassági tábornok lett. Két fiú és egy lány édesapja volt. 1893-ban halt meg, testét a nagyszebeni katonai temetőben helyezték örök nyugalomra.
A huszárlaktanya épülete, dacolva az idővel, ma is áll Gidófalván. Volt benne iskola, a második világháború idején orosz katonák vették birtokukba, aztán egy Csáki nevezetű egyén lett a tulajdonos, majd Pap József tanító és családja, s napjainkban Igyártó Gyula, aki 1986-ban vette meg a birtokot és vált tulajdonosává egy több száz éves volt huszárlaktanyának, melynek szellemi értéke felbecsülhetetlen.
Igyártó Gyula készségesen mutatta meg a laktanya belsejét, az épület tetőszerkezetét és pincerészét, az öt lakrészt és a mosdót. A tetőszerkezetben fellelhető régi kovácsolt szegek, a pince alakzata, a bejárati ajtó-ablakok, a folyosó nagy szakértelemmel letett csiszolt kövei, de minden, ami itt látható, az épület régiségét-eredetiségét igazolja.
A huszárlaktanya Gidófalva egyik legértékesebb ősi ereklyéi közé tartozik. De nem csak Gidófalvának érték. Még itt van, áll büszkén, dacosan előttünk, székely-magyar múltunk immár csendes tanújaként.
G. Szabó Ferenc
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
