valami reménytelit?
a liveuamap.com oldalon
a kis ikonokat figyelem
gombafelhő rakéta
géppuska tűz
a géppuska dominál

több mint két éve annyira rég
zajlik ez a Háború
hogy csak a szokatlan hírekre
kapom fel a fejem

Európában is berobbant
a bunkerbiznisz
már az átlagemberek is arra gyűjtenek
nem csak a multimilliomosok
ebben is ott a remény:
lesznek akik túlélik

mi pedig ma vásárolni megyünk
nem bunkert többnyire ételt
háztartási cikket
de valami szépet is vehetek
egy pár zoknit kicsi lábra
egy olcsó de sikkes bizsut
amely begyűjti a drága fényt
megegyeztünk abban
nem olvassuk
nem követjük a háborús híreket
a tömegsírokat mutató
helyszíni tudósításokat
a félig lebombázott szülészetről
menekülő terhes nőket
nem nézzük
nem olvasunk erről
mert ugyebár mit tehet
bármelyikünk is ellene
hogy megállítsuk a mészárlást
ahhoz nekünk is fegyvert kellene ragadni
vért ontani hogy ne folyjon több?

a reményvesztettek érve
ennyi erővel elkezdhetek
szénát készíteni
hogy legyen amivel megetessem
a képzeletbeli lovamat
vagy építhetek kis tetőket
a pitypangok fölé
hogy ne tépje szét
a tavaszi szél

A rutin győzelme
(nem filmjelenet)
pont középen kibelezett tömbházsor
mintha belülről feszítette volna szét valami erő
majd a lépcsőházbejárónál okádta ki magából
az emberiség megemészthetetlen mocskát

az épület jobb és bal oldala
– néhány ablakot leszámítva – érintetlen
jobbról hiányos falú kétszobás földszinti lakásban
halottat mosdatnak
térdeplő nő jajveszékel

a játszótérre emlékeztető vas- és betonhalmok
között egy kislány rongybabát
vagy valami ahhoz hasonlót ringat:
ne sírj ne sírj mint egy bőgőmasina
hisz nem lőttek meg csak meghaltál te butuska.
zik-zik-zik fázik a kezem
míg a véred kihűlne megmelegítem

a nyílt színteret természetes fény világítja meg
a nap mint piciny reflektor süt
az ajtónyílásra, ahol egy huszonéves lányanya
szorítja testéhez alvó két hónapos csecsemőjét
fiatal férj pénzt számol le
az asztal mögött ülő férfinek
aki egy füzetbe írogatva panaszkodik
nincs internet
ma sem tudom megnézni a meccset
bizarr festmény lehetne
mögöttük az egyik szomszéd fürdőköpenyben
fején kevlársisak
kezében kávéscsészét szorongat
majd a távoli robbanások közti szünetben
odaszól a férfinak
a következő rakétatámadásig
hozom én is a havi elmaradást