Donald Trumpnak sem kéne egyebet tennie, csak leülni kártyázni a volt amerikai elnökkel, Barack Obamával, aki 2009-ben kapott Nobel-békedíjat, és azt valahogy elnyerni tőle. (Azelőtt nem ártott volna, ha jól megtanul kártyázni, például Las Vegasban, mert van annyi pénze, hogy oda menjen szabadságát tölteni.) De ha nem válogatós és nem akar feltétlen Nobel-békedíjat nyerni, akkor a két utolsó magyar Nobel-díjassal, Karikó Katalinnal vagy Krausz Ferenccel is megpróbálkozhat összehozni találkozót egy-egy kártyapartira, amit jó barátja, Orbán Viktor tán el is tudna intézni neki.

Most úgy látszik, megunta a békével való pepecselést, mert legutóbb a múlt héten azt hallottuk az amerikai külügyminisztertől, Marco Rubiótól, hogy ha nem jön létre béke az orosz–ukrán háborúban, akkor ő úgy hiszi, hogy Donald Trump eljut majd egy olyan pontra, mikor azt mondja: „oké, ennyi volt”. Majd hozzátette: „az elkövetkezendő napokban el kell dönteni, hogy megvalósítható-e a béke Ukrajnában. Donald Trumpnak, aki sok időt és energiát fordított a közvetítésre a felek között, sok egyéb fontos dolga is van, amelyekre emiatt nem jut elég idő. (Látjuk, milyen fontos neki például a vámok megemelése is, ami elég nehéz.) Trump csalódott, mert a béketeremtés nem tart ott, ahol tartania kellene. De ha nem megy, hát nem megy – nem erőltetik, Amerika pedig „továbblép”.  

Aztán maga az elnök is megszólalt és megmondta: „Senki nem játszik velem. Én csak segíteni próbálok.” Neki sem lehet határtalan türelme ahhoz, hogy az emberek pózoljanak és játszadozzanak. Mint mondta: „Az egész életem egy nagy tárgyalás volt, és tudom, mikor játszanak velem és mikor nem.” Egész jól tárgyalt az ukránokkal például az ország ásványkincseiről, és reméli, hogy az ezzel kapcsolatos egyezséget csütörtökön alá is írják.

Trump, ha az oroszokkal nem is, de az olaszokkal egész jól tudott tárgyalni. Beszélgetése az olasz miniszterelnöknővel, Georgia Melonival igen-igen tetszett neki, akárcsak az olasz nyelv. Miután Meloni olaszul szólt az ott megjelent olasz újságírókhoz, Trump azt mondta, „Ez olyan szép volt! Mi a fenét mondott? Miniszterelnök asszony, csodálatos, hogy ismét láthatom, és remélem, hogy ön is ezt mondta. Persze, ha gazembernek nevezett volna, és én ezt nem tudom, de ezt az elképzelhetetlenül szép nyelven tette, nem éreztem volna magam sértve.”

Miután ezt mondta az olasz nyelvről, nem tudni hogy az orosz nyelvről miként vélekedik, de úgy néz ki, nem nagyon tetszik neki amit Putyin mond.

Az orosz vezér, mintha mégis értett volna szép szóból és Trump türelmetlenségéből, és váratlanul meghirdetett egy 30 órás tűzszünetet a húsvéti ünnepek alkalmából.

Zelenszkij viszont arról számolt be, hogy az oroszok ennek ellenére támadásokat folytattak ellenük. Ukrajna tiszteletben tartja a tűzszünetet, ezzel azt remélve, hogy azt meghosszabbítják. Ha aztán megszegik a tűzszünetet, Ukrajna visszavág: (fegyver) hallgatásra hallgatással felel, és a támadásokra (védkező) támadásokkal. A 30 napos fegyverszünetre, amit az Egyesült Államok javasolt, Ukrajna pozitívan válaszolt, de Oroszország figyelmen kívül hagyta – mondta Zelenszkij.  

Ezek után aztán folyt a kölcsönös vádaskodás a tűzszünet megszegéséről.

Putyin közben templomba ment, ahol a szertartást Kirill pátriárka mutatta be, aki azt kérte, hogy „tartós és igazságos béke legyen, amit a történelmi Oroszország nagy kiterjedésű területein lehet megvalósítani”. (Amibe ugyebár orosz oldalról bele szokás érteni Ukrajna területét is.) Az ukránok inkább Ukrajnában szeretnének békét, beleértve az összes olyan területet is, amelyet az oroszok elfoglaltak, lehetőleg a Krím félszigettel, amelyet az oroszok (kicsi zöld emberkék képében) 2014-ben foglaltak el.

Igazságos béke, amely mindenkinek jó lenne, nemigen lesz, de ha az öldöklés bár véget érne, akkor vigasztalásként megkaphatná a Nobel-békedíjat Trump, Zelenszkij és Putyin. Az azonban továbbra is kérdés, hogy vajon meg tudnának-e osztozni azon.

Nobel-békedíj. Fotó: Wikipédia