A múltat több szemszögből, széles perspektívából felfedezni az egyik legnagyobb kiváltsága a ma emberének. A történelem sarkalatos pontjainak ismeretét megalapozzák az iskolai tanulmányaink, azonban ezek legtöbbször csak a szigorúan vett tényekre és dátumokra korlátozódva élnek az emlékeinkben.
De mennyire más, ha emberi sorsokon keresztül látjuk, egy-egy karakter bőrébe bújva élhetjük át az egykor történt eseményeket! Ezt az élményt nyújtja Varga Orsolya A szabadság virágai című kötete, ami nem egysíkú romantikus történet, hanem olyan regény, amelyben megelevenednek Háromszék varázslatos tájai, a székely emberek állhatatossága, a szabadságért való küzdelmek és a múltunk egy ma is elevenen élő darabja. Egy regény, melynek olvasása mély nyomot hagy bennünk, és talán a március 15-én feltűzött kokárdánál vagy a Nemzeti dalnál átfogóbban, érzékenyebben tekintünk a szabadságunkért folytatott megpróbáltatásokra.
A szenvedély, a bátorság, az elszántság és a szabadság iránti vágy lassan, egymásba fonódva, törhetetlenül alkotnak egészet ebben a regényben, ami az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejére kalauzolja az olvasót. Háromszék gyönyörű vidékeit birtokba véve, a székely emberek szemével nézhetünk a változást hozó eszmerendszerekre, az ő sorsukon keresztül élhetjük át a szabadságért vívott küzdelem megpróbáltatásait. Egy olyan háború kevésbé ismert oldalát eleveníti fel ez a regény, aminek a kimenetelével mindannyian tisztában vagyunk.
Hitelesen írni a történelemről hatalmas kutatómunkát igényel, ám úgy szőni egy történetet, hogy az ne csak valósághű legyen, hanem elvarázsolja, magával ragadja az olvasót, az hatalmas feladat. A szerző pedig ügyes kézzel és szépen vezeti a történet cselekményét, semmiből nem ad túl sokat és sehol nincs hiányérzetünk sem. Játszi könnyedséggel festi elénk a tájat, a környezetet, a birtokot, és teszi képeit élővé minden egyes mondatával.
Nemcsak a romantika és a szabadságharc eszméi, a politika vagy a háború szörnyűségei uralják a történetet; a jól felépített karakterek, az érdekes mellékszálak könnyen olvashatóvá, az archaikus szavak és kifejezések pedig stílusossá teszik a regényt. A mondanivalóval megtöltött mondatok olyan gördülékenyek, mélyek és sokszor elgondolkodtatóak, hogy csak a lapozás pillanata szakítja meg a történetben eltöltött időnket.
Bár a 19. század szóban forgó időszaka rengeteg fájdalommal és veszteséggel írta be magát a történelemkönyvekbe, a szerző tűpontos érzékkel mutat rá arra, hogy abban az időszakban is mulattak, nevettek, szerettek az emberek, és élvezték azokat a pillanatokat, amikre nem vetült rá a háború árnyéka. A zabolai Mikes-birtok pedig gyönyörű helyszínként szolgál a részletgazdagon felépített regénynek, melyben kéz a kézben jár a boldogság és a háború kiszámíthatatlansága.
Két erős karakter, két szilárd, tiszta jellemű fiatal áll a történet középpontjában, akik nehéz sorssal a hátuk mögött indulnak felnőtt életük kanyargós ösvényein, a saját szabadságukért küzdenek, mégis igazán csak közösen képesek maradéktalanul megalkotni az egészet.
A váltott szemszögben írt történetvezetésnek köszönhetően pontos képet kapunk a karakterek gondolkodásáról, belső vívódásaikról, követhetjük a fejlődésüket és végigkísérhetjük őket az érzelmeik megélésének állomásain is. Az apró szikrából lassan építkező szerelem mellett sok más érzés is meghatározza Ilka és Mihály személyiségét: hitük, bátorságuk, eszméik, szeretteik iránt tanúsított szilárd helytállásuk, a becsületük teszi őket szerethetővé minden hibájuk és botlásuk ellenére.
Fontos kiemelni, hogy az intelligens humor megcsillanása minden oldalon, minden szituációban tetten érhető, a romantikus pillanatokban éppúgy, ahogy a harcterek sötét és ködös óráiban. És pont ez az a csipetnyi fűszer, a megkérdőjelezhetetlen varázslat, amitől a regény eleven, élettel teli és lendületes lesz.
A szerző érzékenyen és egyben érzékletesen vezeti a cselekményt és formálja meg a karaktereit. A fiktív és valós szereplők egyvelegét felsorakoztató regény nemcsak a szórakoztatás perceit ígéri, hanem átfogó és hiteles képet ad a ’48-as szabadságharc erdélyi vonatkozásában is.
Szebb és meghatóbb végszót pedig el sem tudnék képzelni ennek a történetnek, és ami csodálatossá és egyben megdöbbentővé, kézzel foghatóvá teszi, az nem más, minthogy maga az élet írta. Hiszen egyszer, a távoli múltban, bár nem Ilona és Mihály néven, de élt az a két fiatal, akik szerelmükkel útjára indították A szabadság virágait.
Schmidt-Czetli Ágnes (amagyarszerzokert.hu)
