Tizennyolc év, több mint negyven kiállítás

Vinkler Aurélia Aranka szakkörvezető elmondta: a belvárosi római katolikus egyháznál működnek, 18 éve folytatják kulturális tevékenységként besorolt programjukat a Pro Populo Egyesület részeként. Közösségük, mely 28 személyből áll, tagja a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek és a Népművészeti Egyesületek Szövetségnek. A hímzés és kézművesség mellett négy éve alakult a gyöngyékszer-készítő csoportjuk tíz taggal. Több mint negyven kiállításon vannak túl. Évente hímző- és gyöngyfüzőtáboraik vannak. „Azon munkálkodunk, hogy népi kultúránk, hagyományaink el ne felejtődjenek, ki ne vesszenek. (…) A szakkörünk hímzéseiben arra törekedett, hogy a háromszéki hagyományos népi mintákat újratervezve örökítsük, és az úri hímzést, paraszti népi motívumokat újratervezéssel alakítsuk lakástextíliákon, viseleteken. Ez volt az egyik téma, a második a Kárpát-medence úri hímzései.”

A népi iparművész ismertette az újdonságokat is: második éve, hogy az Amőba Egyesülettől és a Lakitelek Népművészeti Egyesülettől hímzések és népi gyöngy ékszerek készítését vállalják. Idén 10–10 személy tájismeret céljából palócföldi hímzéseket és gyöngy ékszereket készített a Szakkör programmal. Viseletek készítésével gyarapították kiállításukat: fehér blúzra, ingekre hímeztek szálkihúzásos technikával, azsúrozással. Egy másik újdonság a bedolgozás: a budapesti By Me divatház tulajdonosa, Hrivnák Tünde és mentora kereste meg őt és Köllő Irénkét, hogy vállalják próbarendelésre kezdésként, saját gyűjtésből válogatva, kilenc ruhára keresztszemes hímzések elkészítését az árapataki  mintakincsünkből. Négy ruha már elkészült, bemutatták az elmúlt hetekben, fotóik a közösségi médiában is fellelhetőek Kincset érő Székelyföld címmel egy rövid ismertetővel. Amikor kész lesz mind a kilenc, a polgármesteri hivatallal közösen rendeznek egy divatbemutatót. Első alkalommal a városi polgármesteri hivatal kérésére a március 15-i ünnepségre készülve kokárdákat készített a közösségük, amelyen közel 180 diák és pedagógus vett részt egy nap alatt.
 

Közös hagyományból

Házigazdaként ft. Ilyés Zsolt plébános köszöntötte a résztvevőket, majd életünk érdekes dilemmáiról beszélt. „Addig vagyunk egyéniségek, amíg a közösből tudunk meríteni. Annál inkább gazdag egyéniség valaki, minél többet tud meríteni az emberiség közös kincseiből. Minél jobban elszakadunk, az egyéniségünket veszítjük el. Milyen érdekes kettős feszültség van: egyéniség lenni csak úgy lehet, hogyha a közösből táplálkozunk. (…) öröm látni ezért, hogy a szakkör tagjai merítenek a közös hagyományból, egy tájegység letisztult formáiból, a mi magyar kultúránk gyönyörű kincseiből, és ezt átszűrve a saját egyéniségükön – nem is akármilyen színvonalon –, új alkotások születtek meg ebből a kettősségből. Merítenek a közösségből, és megszületnek a saját egyéniségükön keresztül olyan alkotások, amelyek egyszerre egyediek és egyéniek, s egyszerre közösek. Egyszerre egy nép és egy egyén alkotásai. S ettől ilyen gyönyörű, ettől ilyen szép. Azt kívánom mindenkinek, úgy tudják ezeket nézni, hogy gazdagodjanak. Szívjuk magunkba azt a sok kincset, amit megteremtettek, alkottak, s adjon ez erőt, kedvet, fantáziát és kreativitást ahhoz, hogy mindenki a magáét, a maga kincsét, értékét meg tudja szülni, tovább tudja adni gyerekeinek és unokáinak. Sok örömet abban, amit látnak és amit alkotnak.”

Tárlatnyitás. Kis Emese, Vinkler Aranka Aurelia, Ft. Ilyés Zsolt, Sztakics Éva Judit

Megtalálni az oázist lelkünk mélyén

Sztakics Éva Judit alpolgármester beszédében kiemelte a szakköri tevékenységek fontosságát, hiszen ezek a kultúrák alapjai, az egyetemes kultúrának a sejtjei. A köri tevékenységet három oldalról közelítette meg:  „Egyrészt az egyének, akik ezeket a csodálatos műveket alkotják, közben gondolkodnak, mennek a gondolataik. Kimutatták, hogy azok a személyek, akik kézimunkáznak, kevésbé szorulnak pszichológusi segítségre. Az önmagukkal való beszélgetések, elmélkedések segítenek a gondokat, bajokat megemészteni, megoldásokat találni. A második szempont: a  szakkör tagjai közötti tevékenység és a közöttük lévő kapcsolat, hiszen közös érdeklődés fűzi össze őket, meg tudják beszélni gondjaikat, és hamarább találnak megoldásokat a bajokra. A harmadik szempont: a társadalomra gyakorolt hatás, hiszen ezek a csodálatos alkotások, amelyek születnek ezekben a szakkörökön, az egész életünket szebbé teszik. Az esztétikumokkal a hagyományokból merítkezve mindannyian jobban érezzük magunkat, ha szép, pontosan elkészített tárgyakkal vagyunk körülvéve.”

Befejezésként Ferenc pápától hozott idézetet, amely a boldogság fogalmának körülírásáról, lelkünk oázisának megtalálásáról szólt. „Én biztos vagyok benne, hogy a kézimunkakör tagjai megtalálták az oázist a lelkük mélyén. Kívánom minden szemlélőnek, hogy ők is megtalálják” – zárta beszédét Sztakics Éva Judit.
 

Tudásunkat kézen fogva

Kis Emese pedagógus örömét fejezte ki, hogy mindenféle korosztály megtalálható a közönség soraiban, és a jövő nemzedék is. Ő is gyerekek között dolgozik Kézdivásárhelyen a tanítóképzőben. „Elsődleges célom, hogy minden tudást, amit az őseink tudtak – gondolok itt hímzéstől elkezdve fafaragásig, kenyérsütésig, mindazt, ami népi hagyomány –, átörökítsük a jövő nemzedéknek, hogy igenis, legyen ütőképes. Én azt hiszem, hogy nem vagyunk nagy bajban, vannak gyökereink, és itt, Székelyföldön nem gyökértelenedtünk el. Mindannyian azon munkálkodunk, hogy meggátoljuk az elgyökértelenedést.”

Majd beszélt arról, hogy Bereczki Kinga, az Amőba Alapítvány vezetője révén hogyan indult és honosodott meg Háromszéken is 2021-ben a Lakiteleki Nemzeti Művelődési Intézet által elindított Tudásunkat kézen fogva program. A népi foglalkozások köreit szerették volna meghonosítani, fellendíteni. „Háromszék sok településén működtek csoportok anélkül, hogy szakkör lett volna a neve. Összejöttek, jó hangulatban kézimunkáztak, daloltak. Bármilyen kis településen megvoltak a magok. Bereczki Kinga 2021-ben engem kért fel, ismerte a tevékenységemet. Akkor kilenc csoportot tudtunk elindítani, amiből ötöt én szerveztem be Felső-Háromszéken, négyet pedig Bereczki Kinga. Azóta működik a Szakkör program. A tanítóképzőben dolgozva a gyerekeknek szerveztem a szakköröket, és kisebb településeken megszólítottam a kézműveseket, hogy pártolják fel az ügyet. Így jött létre a kilenc csoport 2021-ben, ami székelyföldi viszonylatban jelenleg 224-re gyarapodott, és ez örömmel tölt el. Azt jelenti, hogy kezdett meg­gyökerezni, visszahonosodni a régi szenvedély. Nemcsak a hímzés, hanem a népviselet-készítés, varrás, gyöngyfűzés – ma már reneszánszukat élik, pozitív értelemben. A fiatalokban is látok tenni akarást, ötvözni a viseletben a népiest a modernnel. A varrónőink is újratervezik a népiest a modernnel, és ez olyan megnyugtató. Ezekben a tulipánokban és életfákban, nap-hold motívumban, gyökereikben ott van az ősmagyarság. Óriási, amit alkotott a kis csapat. Gratulálok nemcsak a tíz személynek, aki pályázott, hanem mind a huszonnyolcnak. Léleksimogató. Záróképpen azt mondom, hogy ezek a népi mesterségek, népi hagyományok őseink üzenetét tolmácsolják, tanítva, lelkesítve bennünket, hogy nemzetünk következő ezer éve is jelent életet, hazát és jövőt. Alkotókedvet, kitartást és sok-sok örömet kívánok, hogy tudjuk átadni a következő nemzedéknek a mi tudásunkat.”

A tárlat befejező mozzanataként Köllő Irén, a Szorgos Kezek Díszítőművészeti Szakkör másik vezetője Aranyosi Ervin Gondolatok az ölelésről című versét tolmácsolta a közönségnek, majd Kakasi Zsolt tanár tanítványa, Millye Bencze, a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjának gitárjátéka zárta az eseményt. A kiállítás május 11-ig naponta 11–17 óráig látogatható a Szent József-plébánián.