Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja. A kétoldali tüdőgyulladással kórházba utalt, súlyos betegségéből némiképpen javuló és nem sokkal korábban kiutalt szentatya részt vett a húsvéti ünnepségen. A hagyományok szerint a Szent Péter-bazilika középső erkélyén, az áldások erkélyén jelent meg az őt kiemelt lelkesedéssel, megértéssel és szeretettel fogadó hívei előtt. A teret betöltő tízezrekhez, az éter hullámain át milliókhoz szóló üzenetét felolvasták ugyan, a húsvéti (és karácsonyi) pápai szentmisét záró áldást azonban személyesen mondta el. Oxigéntámogatás nélkül.
A Róma városának és a világ keresztény híveinek, sőt, az egész emberiségnek címzett Urbi et Orbi áldást követően pápamobilon végigjárta a Szent Péter teret. Személyesen üdvözölte a megjelenteket, még csecsemőket is megáldott. Este megvacsorázott, hajnalban jelentkeztek a rosszullét első jelei. Egy óra múlva kómába esett, állapota gyorsan romlott, keveset szenvedett. A szakemberek szerint a tudatosan oxigéntámogatás nélküli húsvéti szereplés, a hosszan tartó oxigénhiányos állapot vezetett az agy bizonyos területeinek oxigénhiányból eredő károsodásához.
A 88 esztendős argentin pápa, az egészen fehérbe öltözött Jorge Mario Bergoglio utolsó üzenete békét közvetített. Béke mindenkinek, akit Isten szeret! Az Urbi et Orbi áldása szó szerint a városnak és az egész világnak szólt. A legünnepélyesebb apostoli áldás, Rómának és az egész földkerekségnek szóló pápai áldás így fejeződik be: „És a mindenható Istennek: az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek áldása szálljon le rátok, és maradjon veletek mindenkor! Ámen.”
Ő volt az első pápa a jezsuita rendből, az amerikai kontinensről és a déli féltekéről. Közéleti szerepvállalása során alázatról, az isteni irgalom hangsúlyozásáról, a pápai hivatal nemzetközi láthatóságának növeléséről, a rászorulók iránti elkötelezettségéről és a vallásközi párbeszéd támogatásáról vált ismertté. Egyszerű, szerény életmódot folytatott, Assisi Szent Ferenc lelkiségét követve. Jelmondata az alábbi volt: „Jézus meglátott tehát egy vámszedőt, és mivel könyörületre méltónak és ezért kiválasztandónak látta, így szólt hozzá: kövess engem!”
Tizenkét éves pápasága idején Ferenc pápa háromszor látogatott el magyar közösségbe: Csíksomlyóra, Budapestre a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, ahova két éven belül visszatért. Magyarul idézte a himnuszunk első sorát, és általa isteni áldást kért mindannyiunkra. Közösségi együttlétek, megszívlelendő üzenetek, krisztusi útkövetések életre szóló élményével, a szeretet kisugárzásával töltötte fel híveit, tisztelőit.
Micsoda kiváltság, hogy a Krisztust követő, Istenéhez hűséges főpapot éppen húsvétkor szólította magához az Úr! Mennybemenetele a kétezer évvel ezelőtti feltámadás napján az emberek feletti erő sugallatát, a jó pásztor bizonyosságát, a szeretet himnuszát közvetíti az ideig-óráig hátrahagyottaknak. Felemelően szép és lélekmelegítő mindez, talán még a hitetlenek lelke is beleremegett. Húsz évvel ezelőtt történt valami hasonló, II. János Pál a húsvétot követő szombaton távozott Teremtő Urához. Utóbb szentté avatták. És a katolikus hívek, a Ferenc pápát tisztelők és szeretők egészen biztosak lehetnek abban, hogy őreá is a szentté avatás vár.
A Jóisten jelei nyilvánvalóak. Mindennapi életünk példáiból megtapasztalhatjuk, hogy „az Isten nem bottal ver”, hogy „azt bünteti, kit szeret”, de azt is, hogy szeretete gyakran megerősíti kívánságainkat. Petőfi Sándort bántotta a gondolat, hogy ágyban, párnák közt haljon meg, és huszonhetedik évében ott esett el „a harc mezején”, a fehéregyházi csatatér közelében. Virágokkal befedett sírhantban nyugszik szülőfalujában a magyar költészet másik halhatatlan nagysága, Kányádi Sándor. A székely hegymászó, Erőss Zsolt sem kívánhatott volna jelképesebb pihenőhelyet, mint a Kőrösi Csoma Sándor sírja felett magasló Kancsendzönga lejtőjét...
Ferenc pápa a feltámadással egybeeső halálával is üzen a hátramaradottaknak. Utolsó üzenetei, szavai immár hagyatékként visszhangzanak. Élete és földi távozása sokakat: a katolikus hívőket, a kereszténységet, az egész világot megérintette. De az élet megy tovább: háborúval és békével, áldással és átokkal, hittel és hitetlenséggel. Szerénynek elrendelt, mégis pompás temetéssel, majd az utód megválasztásával.
Miután két sikeres pápalátogatás házigazdája volt, a sok nyelvet beszélő, tudós alkatú, jó szervezői készséggel megáldott Erdő Péter bíboros a negyedik esélyes a nemsokára esedékes pápaválasztáson. Bő 500 évvel ezelőtt Bakócz Tamás dominikánus rendi bíboros volt az 1513-as konklávé egyik esélyese, az egyetlen magyar, aki a pápai trónra pályázott.
Urbi et Orbi!
Dr. Ábrám Zoltán
