A nemrégiben megtartott könyvbemutatón Csinta Samu mellett jelen volt Demeter László, a Tortoma Könyvkiadó vezetője, valamint Kicsid Gábor kétszeres világbajnok és olimpiai ezüst­érmes egykori kézilabdázó, aki jómaga is szerepel a kötetben. Demeter rövid felvezetőjében elmondta, hogy bár a könyv a Háromszéki Téka sorozat 31. része, megjelenését tekintve a nyolcadik kötet a sorban. Bevallása szerint két évvel ezelőtt kérte fel Csinta Samut a mű megírására, és nagyon örül, hogy most végre kiadhatták.

A szerző, Csinta Samu bevallotta, hogy az ilyen típusú felkérések sorsszerűen érik utol az embert, hiszen már régóta zakatolt benne az ötlet, hogy jó lenne megírni Háromszék sportéletét, de olyan összefüggésekben, amelyekbe csak ő láthat bele. „Soha nem lehet megfogalmazni a teljesség igényét, bár törekedtem rá, de tisztában vagyok vele, hogy a realitások talaján kell maradni, még egy ilyen történet esetében is. Azt szoktam mondani: nem érdemes túl nagyot markolni, mert az ember ujjai között úgyis kifolyik az, ami ki akar folyni, vagy aminek kevesebb az esszenciája. Ezt a mértékletességet – ami a témaválasztást és a szerkezetek megállapítását illeti – próbáltam már a dokumentálás szakaszában érvényesíteni, és az anyagfeldolgozás, illetve az írás fázisában is folytatni” – mondta az író. „Háromszék sportélete – ami a sportteljesítményeket illeti – 1907-ben kezdődött, amikor a Székely Mikó Kollégium tornacsapata megnyerte az országos bajnokságot. Ne feledjük, hogy akkor egy jóval nagyobb ország voltunk. Az együttes nem a mai sportágak szerint állt össze, és nem a mai értelemben mérte össze erejét a hajdani Monarchia magyarországi középiskoláival. De abban a hatalmas országban, hatalmas versengésben a szentgyörgyiek lettek az elsők. És büszkék lehetünk erre az eredményre” – tette hozzá Csinta.

Elmondása szerint ebben a könyvben azok a sportágak kaptak elsőbbséget, amelyek meghonosodtak Háromszéken, és az elmúlt bő száz év bizonyos szakaszaiban nagy népszerűségnek örvendtek, illetve szép pályát futottak. Emellett nem hagyhatta figyelmen kívül a megye nagyobb településeinek sportéletét sem, és a kötetben külön fejeztet kaptak Háromszék által szült, kinevelt nagy sportolók is. „Most őszintén mondom: készülök arra, hogy a szentgyörgyi tornászok képviselői az utcán ki fognak támadni, és hideget-meleget kapok tőlük, mert méltatlanul kevés szó esik ebben a könyvben a tornasportról, holott ifjúsági szinten évtizedeken keresztül igen jó tornászcsapata volt Sepsiszentgyörgynek” – folytatta a szerző, aki mindezek ellenére büszke a könyvre. „Természetesen vállalom a kritikát, és nagyon örülök, hogy legalább ezen a szinten sikerült megvalósítanom a művet. Szívesen vállalkozom a történet folytatására, gazdagítására, de ezt senki ne tekintse ígéretnek” – tette hozzá.

Meghívottját, az imecsfalvi születésű Kicsid Gábort nem szükséges különösebben bemutatni. A kétszeres világbajnok és olimpiai ezüstérmes egykori kézilabdázó elmondta, hogy mindig szívesen jön Sepsiszentgyörgyre. „Szeretem Székelyföldet, sosem tudtam kint maradni, pedig sokan kértek rá. Nem tudtam elmenni, mert úgy neveltek. Édesapám mindig azt mondta nekem és a testvéreimnek: Háromszéknél szebb a világon nincs, és ez megmaradt bennem” – tette hozzá Kicsid, aki pályafutását kapusként kezdte, és csak később vált azzá a háromszéki sportlegendává, akinek a mai napig fáj az 1976-os montréali olimpiai döntő elvesztése. A kötetben emellett olyanokról is szó esik, mint a tornász Szabó Kati, a birkózó Incze Kriszta, a terepkerékpáros Molnár Ede vagy éppen a Sepsi-SIC női kosárlabda- és a Sepsi OSK labdarúgócsapata.