A múlt héten is egy ilyennek lehettünk tanúi, amikor is a képviselőház elsöprő többséggel megszavazta a bírák és ügyészek nyugdíjazásáról szóló, a kormánykoalíció által beterjesztett törvénytervezetet, mely tegnap a szenátus napirendjére is felkerült, de végül az államfőválasztás utánra halasztották a vitát. A tervezet talán legfontosabb előírása, hogy kiterjesztené a bírák és ügyészek esetében a nyugdíjba vonulás korhatárát 65 évre. A kezdeményezés nem számít újdonságnak, ám míg korábban általában nyilatkozatokban, vértelen kezdeményezésekben kimerült az egész – mások mellett az érintettek ellenállásának köszönhetően –, most úgy tűnik, lehet is ebből valami, bár még több lépés hátravan, míg hatályba is léphetnek az új előírások, és az sem kizárható, hogy végül hátraarc lehet belőle.

A végkifejlet tehát még nem ismert, ám annyit érdemes megállapítani, hogy önmagában a tervezet egy jó jelzés, és amennyiben a gyakorlatba is ültethető, az egy igen fontos lépés lenne a normalitás irányába legalább egy kivételezett kaszt esetében a sok közül. Józanul gondolkodó ember számára ugyanis nem lehet vita tárgya, hogy rég megérett az idő arra, hogy a hatalmi ágak berkeiben elburjánzott kedvezmények, kivételek rendszeréhez végre valaki hozzányúljon, és ha lassan is, de felszámolja az „érinthetetlenek” köreit. Amelyekbe minden magyarázat és ellenérv ellenére a bírák és ügyészek bőven beletartoznak, és ezáltal több mint három évtizede több igencsak aggályos előjog haszonélvezői. Utóbbiak közé tartozik a korkedvezményes nyugdíjazás is, amit nyilván minden esetben igen harciasan védenek, de elfogadható indokkal tulajdonképpen nem tudnak előállni, hogy miért is kell nekik húsz-huszonöt év után visszavonulni, míg más, hasonlóan jelentős felelősséggel és terheléssel járó szakmák gyakorlóinak általában negyven évet kell eltölteniük a munka mezején (például az orvosoknak, pedagógusoknak). És hadd ne feledjük, hogy a kedvezményes nyugdíjba vonulás mellé igen tetszetős javadalmazás is járul, amit az említett más szakmák képviselői nem feltétlenül mondhatnak el magukról, sőt.

Mindent összevetve, a szenátus asztalán lévő tervezet egyfajta reménysugárként is értelmezhető, adódik ugyanakkor a kérdés, hogy egy folyamat része-e, azaz a hasonló kezdeményezések kiterjednek-e majd más területekre is, így például a végrehajtó hatalom intézményeire is, mint például a belügyminisztériumiakra. Az „egyesek egyenlőbbek” rendszere ugyanis itt is széles körben jellemző, legyen szó kedvezményes nyugdíjazásról, juttatásokról és más, ismét csak alaposan vitatható előjogokról.

Fotó: Facebook / Senatul României