Tisztelt Uraim!
Mindkettőjüktől e-mail-üzenetet kaptam személyes megszólítással, ezekre szeretnék most nyilvánosan válaszolni a Cotroceni-palotában lezajlott hétfő esti elnökjelölti vita után és annak a hatása alatt.
Elöljáróban elmondanám, hogy 1990-nel kezdődően egyetlen választás előtt sem volt kétségem afelől, hogy kire fogok szavazni: az RMDSZ jelöltjeire, vagy arra, akit az RMDSZ javasolt a magyar közösségnek. A helyhatósági és parlamenti választásokon leadott szavazataimat soha meg nem bántam. Nem úgy az RMDSZ által támogatott, de nem az RMDSZ képviseletében induló elnökjelöltek esetében. Iohannisszal kétszer is keserűen megbántam. És nemcsak jómagam, hanem a „kisebbik rossz” nevében őt felpártoló egész romániai magyarság.
Most először vagyok óriási dilemmában, hogy kire is szavazzak, vagy hogy egyáltalán elmenjek-e szavazni (ilyen még nem fordult elő velem). Amióta megjelent Nicușor Dan az elnökjelölti porondon, és az RMDSZ még nem foglalt állást a kérdésben, elhatároztam, hogy rá fogok szavazni a májusi első fordulóban...
...aztán megkaptam Önöktől azokat az e-mail-üzeneteket, amelyekben logikusan és meggyőzően érvelnek amellett, hogy nekünk, romániai magyaroknak mért is kell Crin Antonescura szavaznunk... a saját jól megfontolt érdekünkben. Bevallom, érvelésük meggyőzött, és a választói opcióm mérlege átbillent a túlsó oldalra...
...hétfő estig, amikor a jelenlétével Crin Antonescut támogató csapat első sorában ott láttam díszelegni Olguța Vasilescu asszonyt. Sőt, az úriasszony politikai pályafutásának ismeretében – amellyel Önök is tisztában vannak, ebben nem kételkedhetem – azt is hallanom/látnom kellett, hogy az RMDSZ által támogatott elnökjelölt, újságírói kérdésre válaszolva, dicsérőleg nyilatkozott róla, és mint lehetséges miniszterelnök-jelöltet is nevén nevezte. És ekkor az a bizonyos mérleg megint nagyon ingadozni kezdett az agyamban: vajon a Nagy-Románia Párt magyarellenes kirohanásairól is ismert egyik volt vezető politikusának a támogatását élvező, nekünk, magyaroknak az RMDSZ által megszavazásra ajánlott elnökjelöltben a megbízható, szavát tartó, magyarbarát partnert kell látnunk, vagy csupán a minden hájjal megkent, demagóg politikust, aki bármikor hátat fordíthat az őt trónusra emelő partnereinek, amikor már nincs rájuk szüksége? Nézzünk csak bele egy kicsit Crin Antonescu politikai múltjába: találunk-e benne precedenst, olyant, amikor volt puszipajtásának és partnerének esküdt ellenségévé vált? Most éppen az RMDSZ a partnere, a PNL és a PSD mellett...
Mindezek után és mindezek tudatában Önök, az RMDSZ élenjárói, továbbra is arra biztatnak minket, romániai magyarokat, hogy Crin Antonescura szavazzunk vasárnap? Szónoki kérdés?
Ha a kisebbik rosszat keressük, akkor számomra biztosan Nicușor Dan az a kettejük közül, de lehet, hogy egyáltalán nem is rossz. Iohannisnál biztosan nem rosszabb.
Tisztelettel,
Szakács Sándor,
Kolozsvár