Vasárnap elnökválasztás, első forduló. Nem államfőjelölti vita, nem közvélemény-kutatás, nem meddő elmélkedés, nem esélylatolgatás. Vagy él valaki szavazati jogával, vagy nem. Tizenegy jelölt közül lehet választani, pecsételni egyre érdemes.
Azt tartják, a demokrácia ünnepe maga a választás, amikor mindenki jogerősen hozzászólhat a politikai fejleményekhez. A többi meg nem számít. Közelebb kerülvén vasárnaphoz, adódik a kérdés, televíziós viták után – hétfőn este a Digi hírtelevízió, kedden este a köztévé műsorát nézhettük – tájékozottabbá vált-e, tájékozottabbá válhatott-e a romániai szavazópolgár. Az eltökélteknek, a rendíthetetleneknek az elhangzottak, avagy a bemutatott jelenetek aligha számítanak, ám a még mindig bizonytalankodók, a töprengők viszont láthattak, hallhattak olyasmit, amin elgondolkodhatnak.
Például láthatták azt, hogy a közvélemény-kutatásokban igen jól szerepelő George Simion fütyül a vitára, az érvelésre, a küzdőtéren való megmérettetésre. Ellenfeleitől, a kérdésektől menekül, s pillanatnyi kedvence, Călin Georgescu módszerét követi – ő is fütyült a vitára –, az ő vállán állva próbál minél magasabbra kapaszkodni. Egyértelművé tette, nem csupán szélsőséges, magyarellenes nézetei miatt elfogadhatatlan, hanem e magatartása miatt is. Hiszen a köztévé vitáján – amely tartalmasabbnak és alaposabbnak tekinthető, mint az egy nappal korábbi, inkább hatásvadász produkció – részt vett tíz jelölt, és maga Simion is meghívottként szerepelt, ám a kamerák csak az üres székét mutathatták. Az efféle arrogancia azok irányában, akik kíváncsiak lennének nézeteire, elfogadhatatlan. Miként ő maga összességében is elfogadhatatlan. Furcsa e helyzet, de a magyar közösség számára az a legelőnyösebb, ha már az első fordulóban Simion ellen szavaznak, és nem azért, mert ezt javasolja az RMDSZ, hanem azért, mert ez társadalmi és politikai realitás.
Márpedig a politika realitásra, objektív helyzetfelismerésre és kompromisszumkészségre alapoz, így választani is e mostani tizenegyből lehet. Simion indulásból kizárható, és bár a jelöltek közül egyénenként némelyek akár meggyőzőnek is tekinthetőek, e vitában mégis másként érveltek, viselkedtek, mint egyes interjúik során. Amikor például a viszonylagosan elfogadhatónak tűnő Daniel Funeriu azt állítja, hogy a Gyulafehérvári nyilatkozat minden előírását teljesítették, akkor egyértelmű, hogy nem mond igazat, de az már viselkedési gond, hogy egy románul megszólaló brit újságíróval is gúnyolódik. Ő valójában az esélytelen jelöltek közé tartozik, e gondolat hangoztatásából különben botrány is kerekedett a köztévé vitáján, Nicuşor Dan megvetően nyilatkozott a kevésbé támogatottakról, bocsánatot is kellett kérnie emiatt.
A népszerűbb jelöltek közül – egy meglepetésbefutó előretörése most nehezen valószínűsíthető, bár e lehetőséget kizárni sem lehet – Victor Ponta őrzi a pozícióját, továbbra is nagyokat mondó, hamiskártyás szerepében játszik. Elena Lasconi korlátolt, mégis rámenős és nyers stílusa nehezen emészthető, a többek számára rokonszenves Nicuşor Dan pedig, noha racionális, mégsem minden esetben megnyerő, valamiféle taszítóerő is sugárzik belőle. Lehet a múltban kutakodni, sőt, kell is, mégis: rutinja, érvelési módja, vitában tanúsított magatartása jobb helyzetbe hozza Crin Antonescut, mint ellenfeleit.
Lehet tehát értelmezni, magyarázni, erre még három nap áll rendelkezésre. De ezután érdemes dönteni, hogy ne mások és főként ne a magyar közösség érdekei ellen döntsenek. Vasárnap elnökválasztás: nem mindegy, ki jut a második fordulóba.
Fotó: Albert Levente