A beszélgetés meghívottja Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője, valamint Kiss-Bartha Annamária önkormányzati képviselő, vállalkozó volt, akiket a témához igazodva Kondor Ágota elsőként arról kérdezett, mit jelent számukra a jövő.

Benkő Erika válaszában egyebek mellett a paradigmaváltásról beszélt, úgy vélte, egy átalakulási folyamat közepén vagyunk, ezek mélyreható változások, melyek egyrészt a világrend, másrészt a mi társadalmuk átalakulását jelentik. Mindeközben egy technológiai forradalom is zajlik, mely révén egyre nagyobb teret nyer a mindennapokban a mesterséges intelligencia. „Többféle paradigmaváltás zajlik jelenleg a világban, és azt gondolom, nemzeti közösségként és nőként is meg kell találnunk, hogy mit tudunk ebből maximálisan kihozni” – fogalmazott.

Sztakics Éva kijelentette, számára Erdély a jövő, rég elhatározták férjével, bármi történjék, itt maradnak, és nem bánta meg soha, hogy a családi fészek, a szülőföld mellett döntött. Kiss-Bartha Annamária lehetőségként tekint a jövőre, amiben az legjobb, hogy bármilyen irányba alakítható, „a mi kezünkben van a döntés” – fűzte hozzá. 

A közéleti szerepvállalás kapcsán Sztakics Éva felidézte, még a 90-es évek elején, egyetemistaként került kapcsolatba előbb a MADISZ-szal, majd édesapja révén egy körzeti gyűlésen az RMDSZ-szel, ezt követően vállalt többféle önkéntes és közösségi munkát is, Albert Álmos polgármester idejében lett önkormányzati képviselő, majd alpolgármester. Kiemelte, bár sokan kiváltságként értelmezik, „a közélet alázatos munka, melynek során a szűkebb vagy tágabb közösséged javát próbálod szolgálni” – hangsúlyozta.

A karrier és a család nem zárja ki egymást – vélekedett Kondor Ágota, álláspontját pedig beszélgetőtársai is alátámasztották. Kiss-Bartha Annamária összeegyeztethetőnek értékelte a gyermeknevelést és a vállalkozásvezetést, illetve a közösségi munkát, szerinte mindhármat lehet szenvedéllyel végezni, ő maga azt is elfogadta, hogy nincs tökéletesség, a következetesség azonban hosszú távon eredményesnek bizonyult – szögezte le. „Ahhoz, hogy jó szülők legyünk, boldog embernek kell lennünk. A gyermeknek is fontos, hogy szüleit teljes értékű embereknek lássa, akik megtalálták életük értelmét, hogy nem csak anyák, hanem más téren is hozzá tudnak valamit tenni a társadalomhoz, a közösséghez” – mutatott rá Benkő Erika.

Az erdélyi magyarság helyzetét, lehetőségeit firtató felvetésre válaszolva Kiss-Bartha Annamária rámutatott: a legnagyobb lehetőségünk éppen a közösség lenne, sokkal erősebbek lennénk, „ha nem egymás mellett dolgoznánk, hanem egymással, egymásért”. Úgy vélte, le kell vetkőznünk a bizalmatlanságot, fontos lenne összekovácsolódni, hinni abban, hogy „ha valaki tesz valamit közösségépítőként, azt tényleg a köz érdekében teszi, és nem önmagáért”. Az önkormányzatiság szemszögéből Sztakics Éva az információk megosztásának fontosságáról beszélt. Benkő Erika úgy látja, jelenleg nagyon visszás társadalmi helyzetben vagyunk, az emberekben felgyűlt a frusztráció, az előző év végén kialakult visszás helyzet is éppen az egyénekben összegyűlt dühnek tudható be – mondta. Úgy vélte, jogos érzésekről van szó, melyekre oda kell figyelni. „Létezik a jogos egyéni frusztráció, de létezik a serpenyő másik felén a közösség hosszú távú jövője és érdeke. Ez a kettő most picit ütközik, de mindenkinek el kell döntenie, hogy rövid távon a haragját akarja érvényesíteni, vagy pedig hosszú távon arra gondol, hogy a közösségnek a kereteit csak mi tudjuk fenntartani. (...) Azt gondolom, nem csupán jogaink, de kötelességünk is van azzal a társadalommal szemben, amelyben élünk. Mindenkinek, aki magyarként akar tovább Erdélyben élni, hozzá kell járulnia ennek a keretnek a fenntartásához” – fogalmazott.

Az erdélyi magyar közösség vonatkozásában a közelgő választások tétjéről, a szavazás súlyáról, a fiatalok megszólításáról szintén szó esett a találkozó zárásaként.