Bensőséges, többgenerációs találkozón vehettek részt az érdeklődők április 28-án a kovásznai Csoma-emlékközpontban. Az anyák napjához kapcsolódó, Anya – lánya – nagymamája: generációk találkozása című előadáson és könyvbemutatón a női lét szépségeiről, kihívásairól és szerepeiről esett szó. A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola szervezésében tartott esemény meghívott vendége Bálint Magdolna író, hittanár, stílustanácsadó, pasztorális tanácsadó és kozmetikus volt, aki érzékeny és mélyen személyes előadással vonta be a résztvevőket gondolatmenetébe.
Ferencz Éva, a Csoma-egyesület elnöke egy Esterházy-idézettel nyitotta meg az eseményt, majd Bálint Magdolna arra hívta a jelenlévőket, hogy egy belső időutazás során idézzék fel azt a kislányt önmagukban, akik valaha voltak – tiszták, önfeledtek, őszinték, mindenféle megfelelési kényszer nélkül. Mint mondta: „A kor nem számít, mert a lélek örök és fiatal. Bennünk él az a kislány, aki valaha önfeledten örült az életnek.”
Az előadás során Bálint Magdolna a női szerepekről és azok tudatos megéléséről is beszélt. Rávilágított, hogy a nőiesség gyakran elvész a hétköznapok sűrűjében, a sokféle szerep – anya, dolgozó nő, feleség, háztartásvezető – között. Egy személyes példával érzékeltette ezt: „Amikor kinyitottam a szekrényemet, rájöttem, hogy több nadrágom van, mint szoknyám.” Az apró tudatos lépések – például a heti egy szoknyanap bevezetése – segítettek neki visszatalálni női önmagához.
Szó esett arról is, hogyan cserélődnek fel gyakran a szerepek a családon belül. „Előfordul, hogy nem felnőttként reagálunk egy helyzetre, hanem gyermekként, vagy éppen szülőként akarjuk irányítani a másikat” – mondta. A harmonikus kapcsolatok alapja szerinte az, ha felnőtt-felnőtt kommunikációra törekszünk, és nem hagyjuk, hogy múltbéli sérelmek vagy szülői minták irányítsák viselkedésünket.
Az előadás egyik kulcsgondolata így hangzott: „Úgy éljünk, hogy amikor elmegyünk, ne kelljen hazudni a temetésünkön.” Az önazonosság, az igaz női lét, az ideál helyett az „igaznak lenni” fontosságát emelte ki: „Nem ideálisnak, hanem igaznak kell lennünk. Az ideális csak illúzió.”
A média által sugallt torz testképekről és a nőket érő külső elvárásokról is szó esett. „Sok nő nem önmagát látja viszont a tükörben, hanem azt, amit mások elvárnak tőle. A smink nem azért kell, hogy ne ismerj magadra, hanem azért, hogy jobban megmutathasd magadnak azt, aki vagy” – hangzott el. Saját példáját hozta fel, amikor úgy döntött, hogy nem festi többé a haját. „Ez is része lett annak, hogy vállalom magam olyannak, amilyen vagyok – őszintén, igazán.”
Az est során Bálint Magdolna kiemelte: ha női mintát keres, nem a médiában találja meg, hanem a Szűzanyában, aki a szeretet, tisztaság, anyaság és elfogadás szimbóluma. Mint mondta: „Nem hollywoodi bálványokat keresek, hanem azokat a női értékeket, amelyeket a Szűzanya példáz.”
Az esemény zárásaként a jelenlévők körbe álltak – jelképesen is kifejezve az összetartozást, a női közösséget és a generációk közötti láthatatlan szövetséget.
A műsort Péterfy Kata diáklány népdalokkal színesítette. A Népfőiskola Médiaműhelyének diákjai transzgenerációs családi fotókat készítettek, amelyeken anyák, lányaik és unokáik együtt szerepeltek – ezzel is megerősítve a közös női örökség időtállóságát.
Az est folyamán a résztvevők nemcsak közös emlékeket gyűjtöttek, hanem talán közelebb kerültek saját belső önazonosságukhoz is – egy-egy emlék, egy őszinte mondat vagy egy kislányként átélt érzés által.
