Farcádi Botond
Részben meglepő, némely vonatkozásában előre látható, de leginkább mégis ijesztőnek nevezhető eredményeket hozott az elnökválasztás első fordulója. Lapzártánkkor, éjjel fél egykor hivatalos végeredmények még nincsenek, a szavazókörzetek 98 százalékának eredményei alapján azonban több olyan következtetést is le tudunk vonni, amit a végső számok már nem befolyásolnak.
Az elnökválasztás első fordulójának egyik legfontosabb üzenete, hogy Romániában a társadalom többsége változást akar. Ez önmagában nem is lenne baj, általában a változás ígéretének örülni szoktunk, hiszen magában hordozza a megújulás, egy jobb, igazságosabb, élhetőbb ország reményét, ennek a fülkékben lezajlott forradalomnak most mégsem örülhetünk. Azért nem, mert a régi elitet váltani akaró újak táborában a többséget azok a szélsőségesek alkotják, akik olyan radikális fordulatot akarnak, amelynek mind a magyar közösség, mind az ország egésze vesztese lesz.
Az eredményekből az látszik, hogy a „régi” politikai osztály képviselőit büntette a szavazók többsége, ezzel magyarázható, hogy Crin Antonescu, a hagyományos pártok jelöltje igen gyenge eredményt ért el. A Nicușor Dannal vívott versenyben végül alulmaradt, és így nem jutott be a második fordulóba, de az eredmény attól lesz igazán gyenge, hogy két olyan nagy párt állt mögötte, melyek nemrég még a legerősebbek voltak Romániában, és az RMDSZ is beállt mögé. Ehhez képest a húsz százalék körüli eredmény csalódást keltő, és komoly aggályokat vet fel a kormánykoalíció legitimitását és jövőjét illetően is.
George Simion minden várakozást felülmúló eredménye arra mutat rá, hogy a régi elitet leváltani óhajtók táborában túlnyomó többségben vannak a szélsőséges eszméket hirdető idegengyűlölők. Rendkívül aggasztó a George Simion által elért hatalmas szavazatszám még akkor is, ha erre azért lehetett számítani a tavalyi parlamenti választások eredményei alapján – de igazán ijesztővé attól válik a kép, ha ehhez hozzáadjuk a Victor Pontára leadott voksokat is, hiszen ekkor bontakozik ki az a mélyen lehangoló, elkeserítő igazság, hogy 2025 májusában a román választópolgárok többsége (55 százaléka!!!) a szélsőséges, idegengyűlölő, Európa- és magyarellenes erőket támogatja. Ne dőljünk be a saját magukra használt terminológiának: ezeknek a figuráknak semmi közük nincs az Európában és világszerte egyre népszerűbb szuveranista eszmerendszerhez, ez a tábor közönséges szélhámosok, katonai sírok fölött táncoló neonácik és politikai imposztorok gyülekezete.
Végül pedig a három részre szakadó Romániában a harmadik szeletet Nicușor Dan szavazói teszik ki. Ők azok, akik szintén változást akarnak – a régi elitet lecserélnék tehát –, de nem „jobbról előznek”, vagyis maradnának az európai úton, politikai programjuk mentes a szélsőségektől, nem idegengyűlölők vagy magyarellenesek. Valójában ez a tábor jelenthetné a reményt, hogy lehet jobb ország Romániából – az egyetlen gond csak az, hogy a függetlenként versenybe szálló Nicușor Dan által elért igen szép eredmény, a Bukarest főpolgármesterét a jelek szerint döntőbe röpítő szavazatszám ellenére is kevesen vannak. Legalábbis egyelőre úgy tűnik.
A következő két hét legnagyobb kérdése tehát, hogy miként lehet megállítani George Simiont. Ahhoz, hogy az újfasisztákat megállítsák, a régi elitnek, tehát a hagyományos pártoknak és a változást hirdető, de nem szélsőségesek táborának kell szövetkeznie. És még így is igencsak nagy kérdés, miként lesz a huszon-egynéhány százalékból 50 százalék szűk két hét múlva, hogy végül valahogy mégiscsak egy olyan Románia kerüljön ki győztesen e megmérettetésből, amelyik minden hibájával együtt is egy élhető ország marad.
Fotó: Agerpres
