A metrók leálltak, az utasokat kimentették az alagutakból (ha látták a fényt az alagút végén, ha nem), a vasúti közlekedés megszakadt, a közlekedési lámpák kialudtak, és óriási dugók alakultak ki (amelyeket nehéz volt kihúzni). Sok kellemetlenséget tapasztalhattak az emberek, mert ha nincs villany, akkor víz sincs, és még zuhanyozni sem lehet. Aztán igazi nagy gond volt az is, hogy nem lehetett feltölteni a telefont és megosztani ismerősökkel az áramhiányos tapasztalatokat. Volt, aki unatkozott, hiszen hiába ült napi öt-hat órát a tévé előtt, a képernyőn nem látott semmit. Tiszta szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hiba nem télen történt, mert akkor még fűtés sem lett volna, és az is jó, hogy még meleg nyár sincs, így hűteni sem kellett.

Sajnos, máig sem lehet tudni pontosan, hogy mi okozta az áramhiányt. Éjjel-nappal keresik az okát, de (talán az áramkimaradás miatt?) leginkább a sötétben tapogatóznak. (Régen egy villanyszerelő fázisceruzával rögtön megtalálta a baj forrását.) Persze magyarázat most is van elég, az összeesküvés-elméletekről nem is beszélve. (Földönkívüliek támadása, vegyi fegyverek, az Egyesült Államok elektromágneses fegyverének bevetése, szabotázs, Oroszország kibertámadása, ritka légköri jelenségek stb.) Van, aki arra esküszik, hogy a nagy áramkimaradás oka a zöldítés, de ezt nem nagyon szabad mondani, mert lehet, hogy tényleg ez a fő ok.

Arrafelé ráálltak a napelemek használatára. Ezekkel az a gond, hogy hol süt a nap, hol nem, aztán amikor erősen tűz, akkor a sok áramot nem tudják tárolni.

Az atomerőművek használatát több országban ellenzik. Németországban betiltották, és most a franciáktól vásárolnak atomerőművek által termelt áramot. A legjobbak különben a vízi erőművek, amelyeket rögtön lehet indítani és megállítani is. Nekünk szerencsére van két nagy a Vaskapunál, hogy a kisebbekről ne is beszéljünk. Mostanában száraz az időjárás, nemigen hull sem eső, sem hó. Egy darabig PET-palackokkal voltak tele a gyűjtőtavak, épp csak azt nem oldották meg, hogy azok hajtsák a turbinákat. Most a csomagolóanyag-visszaváltás bevezetése óta biztosan csökken ezek mennyisége. Persze vannak környezetvédők, akik ellenzik a vízi erőművek használatát is. Sajnos, az emberiség egyre energiaéhesebb, és emiatt nem nagyon nézi, hogy mennyit árt a környezetének.

Az is az igazság, hogy az emberek nincsenek felkészülve az áramkimaradásokra. Bezzeg 1989-ig a romániaiak állandóan készültségben voltak, senkit sem lepett meg, ha „elvették a villanyt”. Akkoriban levitézlett akkumulátorok szolgáltak a legtöbb lakásban, amelyeket feltöltöttek, amikor megadták az áramot. (Mobiltelefon még nem volt, így azokat nem kellett tölteni.) Tévét nem kellett nézni, mert két óra adás volt, este nyolctól tízig. Amikor adás volt, sokszor nem volt villany, amikor áram volt, nem volt adás. Olyankor legtöbbször persze se fűtés, se meleg víz. Ha fűtés és meleg víz nem is, de megoldás, az volt: egy-két szvetterrel többet kellett felvenni, és ha nem izzadt az ember, nem kellett mosakodni sem.

Sajnos azt jósolják, hogy bármikor, bárhol előfordulhatnak a mostanihoz hasonló áramkiesések. Az Európai Bizottság már kidolgozott egy új stratégiát katasztrófahely­zetekre, 72 órára. Ehhez hasonló tervet kellene kidolgozni háromnapos áramkimaradásokra is. Gondolom, olyan javaslatokkal állnak elő, hogy mindenki szereljen a szobabiciklijére dinamót, amellyel áramot fejleszt. A családapa teker, a többiek használják majd az áramot. Készenlétben kell lenniük a halottak napi gyertyáknak, és kéznél a gyufának. Viharlámpa (és lámpacső) is kellhet, csak azt nem tudom, petróleumot gyártanak-e egyáltalán. Télire – mivel áramkimaradáskor fűtés sem lesz – dobkályhákat kell szerezni, és a kályhacsöveket (mint régen) kivezetni az ablakon. (Esetleg csempekályhát is lehet rakatni.) Miniszélerőművet kell felállítani a lakásban, amelyet a család unatkozó tagjai tartanának mozgásban úgy, hogy a szájukkal fújnák a szélkerekeket.

És ki tudja, még milyen jó ötletekkel nem állnak elő az okosak.

Fotó: Pixabay.com