Megértették a leckét, a választók üzenetét – mondogatták tavaly november végén, december elején az utóbb eltörölt választás első fordulójának hasonló döbbenete után, de vagy rosszul értelmezték a helyzetet, vagy a kiutat nem találták. Nem tudtak kibújni a bőrükből, hatalmat akartak mindenáron, az addig ismert és megszokott módon, feltételekkel, előnyökkel. Összetákoltak egy kormányt, ugyanazzal a miniszterelnökkel, majdnem azonos összetétellel – ugyanazt folytatták, és szinte ugyanazok, mint amire ősszel nemet mondtak a választók. Az egyszerű polgár a bűnbánó bocsánatkérések után semmilyen változást nem tapasztalt, minden ment ugyanúgy tovább, sokak szerint a csőd felé. És a tavaly november végi fricska öt hónap alatt hatalmas, teljes kiütéshez vezető gyomrossá növekedett. A kormányon lévő két legnagyobb párt és az RMDSZ összesen a szavazatok alig egyötödét gyűjtötte be, taroltak azonban a változást, megújulást ígérő jelöltek: 40 százalék a Călin Georgescu messiásszerepét megöröklő George Simiont, 20 százalék a jelenlegi politikai osztály leváltását európai, demokratikus értékek mentén ígérő Nicușor Dant támogatta. Hétfőn megbukott a kormány, teljes a káosz…

Vitathatatlan: a jelenlegi hatalom, a regnáló politikai vezetők megérdemelték a kiütést. Kényelemből, önzésből, tudatlanságból, vagy csak mert nem hitték, hogy ilyen mértékű változás következhet be ilyen gyorsan, a végletekig feszítették a türelem húrját, míg az aztán elpattant. Az elégedetlenség árja elsodorja őket, de mi jön helyettük?

Válaszúthoz érkezett Románia, két új, de végletekig különböző irány között kell döntenie. Szavazhat a George Simion által képviselt populista, nacionalista, sok hazugságra, megtévesztésre épülő, erőszaktól sem visszariadó, minden eddigi eltakarítását ígérő, farizeus, diktatórikus hatalomra vagy az emberi, európai értékeket tiszteletben tartó, demokratikus eszközökkel, józan ésszel, a törvényekre, elvekre, erkölcsre alapozott változásra. Gyorsabbnak és radikálisabbnak tűnik az első, nem véletlenül hatalmas a népszerűsége, hevessége, radikalizmusa elrejti hazugságait, veszélyeit. Pillanatnyilag úgy tűnik, nyerésre áll, de talán még reménykedhetünk, hogy a düh és az elkeseredés nem homályosítja el a szavazók több mint felének elméjét, és május 18-án kicsit többen lesznek azok, akik nem a gyűlöletre, minden eltaposására, a rombolásra, hanem az értelmes újjáépítésre szavaznak.

Az erdélyi magyarság számára létkérdés, hogy a sötét múltba tér vissza az ország, vagy marad a sokszor zötykölődő, kanyargós, nehéz, de mégiscsak demokratikus úton. Nemcsak tőlünk függ, de rajtunk is áll.

Albert Levente felvétele