Nem döntő, de meghatározó tehát a romániai magyarság szerepe abban, hogy végül Nicușor Dan lett a befutó. S bár túlbecsülni nem szabad saját szerepünket, alábecsülni sem kell e hozzájárulást ahhoz, hogy Románia maradjon a nyugati, európai úton. Felismerte ezt az újonnan megválasztott államelnök, aki a szavazás másnapján élő televíziós adásban méltatta a magyarság szerepét, lenyűgözőnek nevezve a magyarok mozgósítását, és köszönetet mondott ezért Kelemen Hunornak. De felismerték ezt mérvadó román véleményformálók, akik szintén elismerőleg szóltak az RMDSZ és a magyarok egyértelmű kiállásáról – főként, mert Bukarestből ez úgy nézett ki, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ és a magyarság szembemegy Orbán Viktorral is. Legfontosabb azonban, hogy a román közvéleményben láttak napvilágot olyan meleg hangú gratulációk, köszönetnyilvánítások, amelyek minden bizonnyal jelentős mértékben járulnak hozzá a romániai magyarság megítélésének javulásához, megbecsülésének növeléséhez.

Érdemes azonban a magyar–román kapcsolatrendszeren túl magyar–magyar dimenzióban is értékelni az elmúlt két hetet. Mindenképpen kiemelendő az a példás egység az erdélyi magyar társadalomban, amelynek nyomán egy táborba került mindenki: RMDSZ-esek és ellenzékiek, RMDSZ-ből és minden másból kiábrándultak, egyházak, civilek, radikálisok, értelmiségiek, liberálisok és konzervatívok. Ritka pillanat az ilyen – nem is lehet ez állandó, és nem is lenne jó, ha állandósulna, de azért mégiscsak jó tudni, hogy élet-halál kérdésekben azért mégiscsak egymás mellett állunk, számíthatunk egymásra.

Azért sem mellékes ez az egység, mert azért voltak különféle szirénhangok, amelyek megbonthatták volna ezt: Bukarestben George Simion öltötte magára a báránybőrt, Budapestről pedig maga Orbán Viktor okozott zavart tihanyi beszédével, amelyben nyilvánosan és egyetértőleg idézte George Simion egyik kijelentését. Szinte mindegy, hogy ennek hátterében a hibás helyzetértékelés áll-e – a magyar kormány az AUR-vezér győzelmére számított –, vagy egyszerűen a geopolitikai érdekeket a nemzetpolitika elé helyezte a magyar miniszterelnök, azért az Magyarországon és Romániában is tanulságos lehet, hogy az erdélyi magyarság nem távirányítóval ide-oda mozgatható vokstömeg, hanem autonóm, a saját érdekei mentén cselekedni képes öntudatos közösség. Érdemes itt kiemelni az RMDSZ kellően diplomatikus, de nagyon határozott állásfoglalását, amelyben azonnal igyekeztek ezt a kisebb zavart kezelni: kritikus pillanatban bizonyosodott be, hogy a szövetség képes felnőni feladatához, és az erdélyi magyarság érdekeit tenni az első helyre.

Jó látni, hogy az erdélyi magyarok nem dőltek be sem a bukaresti, sem a budapesti szirénhangoknak, és tökéletesen tisztában voltak azzal: az elnökválasztás második fordulója számunkra nem egyszerű aktuálpolitikai, pártpolitikai vagy éppen izgalmas geopolitikai ügy, hanem sorskérdés.

Fotó: Facebook / USR