Nagy csend volt az aranyos párt háza táján a következő napon, csak a Facebookon, TikTokon forrongtak a rajongók, azt gondolhattuk, Simion és vezértársai sebeiket nyalogatják, de lám, a továbblépési stratégián dolgoztak. Simion hétfőn este már egy indulatos üzenetben jelezte, készül valamire: „megteszem, testvér, mert nem vagyok sem fehérnép, sem áruló” – válaszolta egy hozzászólónak, aki azt kérte, óvja meg a választásokat. Másnap már el is indította a vádak lavináját: többek között azt állította, hogy a Moldovai Köztársaságban 100 millió eurót költöttek a költségvetésből választási turizmusra. Simion szerint a május 18-ai döntő fordulóban – papíron – elhunyt személyek is voksoltak, ez azért valószínű, mert nem tudja elhinni, hogy több mint 11,5 millió szavazópolgár részt vett a választáson. Az AUR elnöke azt is kifejtette, hogy nemzetközi megfigyelők nem csak a Moldovai Köztársaság, hanem Franciaország részéről is beavatkozást tapasztaltak a romániai választásokba. Vasárnap késő esti nyilatkozatát azzal magyarázta, hogy „csak így tudták elkerülni a vérontást”, de megfenyegette azokat, akik nem rá szavaztak: „Mindazok, akik tudatosan, rosszindulatból, pénzért vagy más okokból ellenem foglaltak állást, meg fogják bánni.”

Ez a vádaskodásáradat sokkal jobban illeszkedik az általunk is megismert Simion-képbe. Gyűlölködő, bosszú- és vérszomjas, pedig tulajdonképpen csak egy szerencsétlen vesztes, aki a bőrét és politikai jövőjét próbálja menteni. Tény, hogy éppen ez: mindenkit fenyegető hozzáállása, szűklátókörűsége és arroganciája okozta vesztét. Az első forduló után annyira biztos volt győzelmében, hogy eleresztette az agarakat, és gyorsan levedlette a korábban magára öltött mérsékelt álcát. Megijesztette az embereket, akik aztán tömegesen mentek szavazni… ellenfelére.

Simion most a túlélésért küzd. Mint süllyedő hajóról a patkányok, úgy menekülnek mellőle a honatyák, és támogatóinak tábora is megcsappanhat, ha nem tesz úgy, mintha folytatná a harcot. Nincs nagy esély arra, hogy az alkotmánybíróság neki adjon igazat, az „eszmét” azonban igyekszik továbbéltetni. Egy esetleges majdani siker tulajdonképpen nem is rajta múlik, hanem azon, hogy az új elnöknek, kormánynak sikerül-e idejében gatyába ráznia a megroppant romániai gazdaságot, és még a következő választások előtt bizonyítania, hogy nem a Simion-félék, hanem ők képesek szavatolni az ország biztos, európai fejlődését. Ha csődöt mondanak, Simionék főnixmadárként térhetnek vissza, és még dühödtebben válthatják valóra azt, amire a vasárnapi szavazáson nemet mondott az ország.

A megtestesült nyugalom képét szeretné sugározni az ugyancsak ideges Simion. Fotó: Facebook / George Simion