Még akkor is, ha a leírtak egy része nem újdonság, korábban is hallhattuk, olvashattuk egy részét, Nicușor Dan üzenete mégis nóvumnak számít, egy jó kezdet reményét hordozza magában. A reményt, hogy aki az elkövetkező öt évben az államfői tisztséget tölti majd be, képes lesz az egyik legnehezebb feladatot teljesíteni: érdemben csökkenteni a társadalom megosztottságát, töredezettségét, az államfőválasztások által felkorbácsolt feszültségeket és alapvető egyensúlyi tényezőként egy élhető irányba vezetni az országot. A szombati üzenet pontba szedett mondatai arra engednek következtetni, hogy nem kell majd csak a reménnyel maradnunk. Erős jelzés, hogy a hivatalát ma átvevő elnök annak is figyelmet szentelt, hogy a kisebbségeknek is üzenjen, ráadásul saját nyelvükön, így az erdélyi magyar közösségnek.

A szinte már „személyre” szabott üzeneteken túl ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni az államfői nyilatkozatnak a jövőre vonatkozó részleteit, ezek ugyanis több általánosságnak tűnő, de mégiscsak megszívlelendő gondolatot közvetítenek. Ezek közül talán az egyik legfontosabb, hogy nincsenek megmentők, vagy másként fogalmazva messiások, megváltók, az országot, amelyre vágyunk, „mi magunk építjük”, együtt. A változáshoz pedig kollektív felelősségre, bizalomra, türelemre és kitartásra van szükség, mert nem lesz egy könnyű út, több mind három évtized mulasztásait, hibáit, káros, esetenként katasztrofális eredményeit kell helyrehozni. Amint az eddig sem volt különösebb titok, nehéz évek előtt állunk, rövid és középtávon is sok kihívás vár az országra, ám mindezek tudatában érdemes azért megfontolni az államfő üzenetét: az egység és az együttműködés sokat segíthet ezen időszak átvészelésében.

Adódik természetesen a kérdés, hogy az államfői üzenet eljut-e azokhoz, akiktől rengeteg függ: a politikumhoz, a döntéshozókhoz. Képesek lesznek-e kellő mértékben felül­emelkedni az eddigi kicsinyességen, hatalmi harcokon, számítgatásokon, ügyeskedésen, és végre az ország érdekeit szem előtt tartva dolgozni? Nélkülük ugyanis nem igazán kezdődhet el a gyógyulás, a rendeződés, a közeledés, a normalitás útjára való lépés, amire a romániai társadalomnak igen nagy szüksége van. Láthattuk, hogy az ellentétek, a töredezettség, az elégedetlenség, csalódottság az elmúlt hónapokban a gyűlölet, az erőszak irányába taszította a közösségeket, és igen kevésen múlott, hogy ne ezek váljanak a mindennapjaink részévé. És ez igen könnyen visszatérhet, hiszen a káoszt, rettegést, sötétséget hozó szélsőségesek csak egy csatát veszítettek (bár kétségkívül fontosat), ám amint azt már egyértelművé tették, nem adják fel, nekik „küldetésük” van.

Ez ellen pedig csak egy fegyverünk lehet, ha mindannyian, akik az ország jövőjét nem az általuk elképzeltek szerint látjuk, együtt, közösen lépünk fel. Lejárt a széthúzás, taktikázások, egyéni érdekek mentén történő cselezések ideje.

Fotó: Facebook / Nicușor Dan