Harmadik alkalommal tartottak vállalkozói találkozót Baróton, melyre csütörtök délután a Party Pub vendéglő emeleti termében került sor. A találkozót Demeter Zoltán polgármesteri tanácsadó szervezte, de a részvétel nem volt túl magas: tizenhét vállalkozó volt jelen, több, a város életében jelentős szerepet betöltő vállalkozás vezetője hiányzott.
A meghirdetett program szerint a találkozó polgármesteri beszámolóval kezdődött, aztán előadásokkal folytatódott, végül beszélgetéssel ért véget. Benedek-Huszár János beszámolója mindössze abból állt, hogy kifejtette: az önkormányzat számára fontosak az ilyen találkozók, ám azok önmagukban nem bírnak nagy jelentőséggel, ha a találkozókon csak a vállalkozásokról beszélgetnek. Mint mondta, máshol havonta, de akár hetente is találkoznak az üzletemberek, „mi azonban önök helyett nem tudunk csinálni semmit” – összegzett, nyitva hagyva a kérdést arra vonatkozóan, hogy mi is lenne a vállalkozók tulajdonképpeni szerepe a közösség építésében, mivel járulhatnának hozzá az önkormányzat munkájához.
Karácsony Zsolt sepsiszentgyörgyi rendezvényszervező a vállalkozók kommunikációjának fontosságáról, annak hatékonyságáról tartott előadást, majd a székelyudvarhelyi Fazakas Szabolcs, a szejkefürdői Mini Erdély park megálmodója, a Székelyföldi Legendárium rajzfilmstúdió alapítója a lehetőségek széles skáláját tárta a megjelent vállalkozók elé. Szerinte Baróton is sok mindent lehetne csinálni, hogy a fiataloknak ne kelljen külföldre menniük dolgozni, hogy itthon is meg tudjanak élni, ha másból nem, a turizmusból, ami szinte tálcán kínálja a lehetőségeket. „Rengeteg itt az érték, csak kissé benőtte őket a fű” – jegyezte meg. Kitért arra, hogy a város közelében 2008-ban talált masztodoncsontváz Barót helyett Barcarozsnyó turizmusát lendítette fel, az ott létesített dinópark többmillió lejes hasznot hajt a 16 ezer lakosú, Brassó melletti városnak.
De ha már ez a vonat elment, ott van még mindig Erdővidék Múzeumában például az ólomkatona-kiállítás, amelyre egyedi ötletet lehetne építeni, hiszen önmagában egy kuriózum, csak éppen nincsen kihasználva – fogalmazott Fazakas Szabolcs. Elmondta, hogy az általa megálmodott szejkefürdői Erdély miniparkot 120 ezer ember nézi meg évente, pedig az elején, amikor elmondta, mit szeretne csinálni, sokan kikacagták. „Olyan valamit kell csinálni, amire a világ felkapja a fejét. Higgyék el, Barót nincs a világ végén, én úgy érzem legalábbis, hogy itt nagyon sok lehetőség van” – összegezett.
Az eszmecsere zárásaként a baróti vállalkozók arról beszélgettek, hogy a széthúzás helyett, ami sajnos tapasztalható, nekik is inkább az összefogást kellene választaniuk, hogy dolgaik jobban menjenek. Simon Attila vállalkozó Ausztriát hozta fel példának, s mint mondta, követni kellene az ottani mentalitást. Szerinte az évek során Barót egyre mélyebbre süllyedt, egy olyan gödörbe, „ahonnan most már nagyon nehéz felkapaszkodni”. Többen azt sem rejtették véka alá, hogy a vállalkozók Erdővidéken is csak az egyéni érdekeket látják, a közös akaratot nem, az itteni vállalkozók nem partnerként tekintenek egymásra, hanem inkább vetélytársként, ami véleményük szerint az erdélyi magyarságra egyébként jellemző „roppant irigységnek” is tulajdonítható.
