A SepsiBook könyvvásár és kortárs irodalmi fesztiválon bemutatták Csikány Tamás tábornok, hadtörténész, egyetemi tanár A székely határőr gyalogezredek története, 1762–1851 című, 2024-ben a keszthelyi PeKo Kiadó Hadiakadémia sorozatában megjelent könyvét és a Székelyföld folyóirat májusi számát, amelyben három tanulmány foglalkozik a székely határőrség történeteinek bizonyos mozzanataival.
A kötet szerzőjével Magyarosi Sándor történész, a Székelyföld szerkesztője beszélgetett, miután ismertette a kulturális folyóiratban megjelent tanulmányokat, amelyek a székely határőrség történetéből emelnek ki mozzanatokat, illetve személyiségeket, például Kray Pált, aki leverte a Horea-féle lázadást. Elmondta, a határőrség történetéből általában a negatívumokat ismerjük, a kezdetet és a véget, a madéfalvi vérengzést és a szabadságharc 1849-es leverését. De ami köztük van, azt nem.
Csikány Tamás elmondta, a történelem nem fekete meg fehér, nem jókból és rosszakból áll. Madéfalva nyilván tragédia, de a határőrségnek van pozitív hozadéka. A könyv arról szól, hogyan szervezték meg a székely határőrséget, majd ismerteti a hadjáratokat, melyekben részt vettek a székelyek: az Oszmán Birodalom ellen, a napóleoni háborúk nagy csatáiban. Bevonultak Varsóba, Párizsba – igaz, csak a szélére engedték őket, a központba a keveset vagy egyáltalán nem harcolt, ép egyenruhájú idegen katonákat vezényelték. Hadakoztak Lombardiában, a Rajna mentén, Austerlitznél.
A szerző elemzi azt is, hogyan hatott a határőrség a társadalomra. Ugyanis a székelység majdnem fele határőr státuszba került, teljesen más lett az életminősége. Az uralkodók igyekeztek korszerűsíteni a birodalmat. A magyarok, erdélyiek, székelyek makacsul ellenállnak mindenféle központi hatalomnak, ám Madéfalva után a székelységnek nem volt esélye ellenállni. Mária Terézia elrendelte, hogy a határőr-gyerekek iskolába járjanak. Ha valaki nem ment, megfenyítették a határőrt. Ennek következtében a határőrvidékeken sokkal kisebb volt az írástudatlanság, mint bárhol másutt Erdélyben. Megszervezték a közigazgatást, kijelölték a határőrbirtokokat. Megszervezték a közegészségügyi ellátást. A határőrségnek köszönhető a pityókatermesztés. A székelyek először tiltakoztak, hogy azt a disznók eszik, ám rákényszerítették őket, s rájöttek, milyen jó az. A határőrök polgárosultabbak voltak, mint a jobbágyok. Például akik tizenöt évig a Rajna vidékén voltak, ott más életminőséget tapasztaltak, amiből sok mindent hazahoztak.
Magyarosi Sándor kérdéseire válaszolva Csikány Tamás sok érdekes történetet mesélt, végül leszögezte: nekünk, magyaroknak, székelyeknek nem kellene kitalálnunk semmit, azt kellene ismernünk a történelemből, ami megtörtént, s akkor jobb lenne a világ.
