Az új államelnök például életvitelében ugyanolyan szerénynek tűnik, mint megválasztása előtt: változatlanul metróval utazik Bukarestben, és egyelőre a Cotroceni-palotába sem akar beköltözni. De bár Georges-Louis Leclerc de Buffon francia természettudós elhíresült mondása nyomán már a 18. század óta tudjuk, hogy a stílus maga az ember, ilyen értelemben tehát ezek az apró jelek igenis jelentőségteljesek, mégsem az ilyesfajta külsőségekben a legszembetűnőbb a változás. Hanem az új elnök munkamódszerében és annak azonnali hatásában környezetére, a romániai politikai szereplőkre. Amelyek körében ráadásul nem vagy alig történt változás, hiszen az államfőn kívül a parlamentbe jutott pártok vezetői ugyanazok (leszámítva a szociáldemokratákat). 

Nos, hiába ugyanazok a főbb szereplők, mégis: az államfő és a parlamenti pártok képviselői között szerdán lezajlott egyeztetéssorozat környezete, stílusa, üzenete és következtetése is egészen más, mint a korábbi elnöki konzultációké. A régi pártok pedig igazodni látszanak az új kurzushoz: még a sokat és legtöbbször joggal szidott szociáldemokraták is – mindenki számára nyilvánvaló taktikázásuk dacára – visszafogott, komoly magatartást igyekeztek sugározni. Ilie Bolojan révén a legőszintébbek és legszókimondóbbak a liberálisok voltak, de az USR is reformpárti nyilatkozatokat tett Dominic Fritz révén. Az RMDSZ nyílt kártyákkal játszik: Kelemen Hunor elnök megerősítette szándékukat, hogy kormányra lépjenek, illetve ott maradjanak. A szövetség ezúttal inkább az elnökválasztás nyomán a román társadalomban kialakuló szimpátiahullámra alapozhat, semmint a parlamenti aritmetikára. Ugyanis akár többségi kormány jön létre, akár kisebbségi, az RMDSZ nem nélkülözhetetlen egyik felállásban sem. Egy esetleges PSD–PNL–USR-kabinetnek a magyarok nélkül is megvan a parlamenti többsége, kisebbségi kormányzás esetében – ha a PSD nem száll be – úgyszintén nélkülözhető Kelemen Hunor csapata, hiszen ez esetben mindegy, hogy az új kormány parlamenti támogatottsága mennyire marad el a többségtől: így is, úgy is a szociáldemokratákon múlna a sorsa.

De vissza a konzultációkhoz: Traian Băsescu idején az akkori államelnök jó előre közölte, hogy mi is a szándéka, és ezt igyekezett érvényesíteni a tárgyalásokon, Klaus Iohannis mandátuma alatt a színfalak mögötti alkudozások során dőlt el minden lényeges kérdés, a bukaresti sajtó pedig a kiszivárogtatások nyomán már a tárgyalások előtt azt is tudta, hogy a leendő kormányban melyik minisztérium élére ki kerül. Ehhez képest a Nicușor Dan által kezdeményezett konzultációk deklarált célja a kormányalakítás mellett az volt, hogy közösen találjanak megoldásokat az állami költségvetés kritikus helyzetének orvoslására. Nem a hatalom megszerzéséről, a tisztségek elosztásáról szólnak tehát most a hírek, hanem egy krízishelyzet pontszerű kezeléséről – és ez Nicușor Dan érdeme.

Persze, két-három munkanap után korai bármiféle következtetést levonni az új elnök tevékenységéről. Tény azonban, hogy Nicușor Dan szemmel láthatóan érti a román társadalom igényét a változásra, és igyekszik egy új stílust meghonosítani az ország vezetésében. Ha a parlamenti alakulatok – akár a saját jól felfogott érdekükben is! – képesek ehhez felzárkózni, azzal mindenképpen nyer az ország. Ha a régi pártok képtelenek újítani, azzal mindenki veszít.

Fotó: Facebook / Nicușor Dan