Az eddigi hagyományhoz híven elsőként a kantai iskola aligazgatója, Nagy Judit tanárnő köszöntője hangzott el. „Idén különös és szép egybeesésre lettünk figyelmesek: a Nagy Mózes Főgimnáziumot 1680-ban alapította a névadó Nagy Mózes. Most pedig, 345 évvel később itt állunk egy olyan kiállítás megnyitóján, ahol éppen 168 alkotás tekinthető meg. Ez a szám – a 168 – pontosan a tizedrésze annak az évszámnak, amely az iskola alapítását jelöli. A múlt és jelen így finoman összeér: az alapítás éve most a diákalkotások számában tükröződik vissza. Mintha ez a kiállítás a múlt századok tanítóinak és diákjainak is üzenne: a kreativitás, az alkotás és a nevelés szelleme tovább él. Az idei tárlat témája: A színek és formák világa. De ez a világ nem pusztán vizuális élmény – a színek itt érzések, hangulatok, formák, belső rezdülések közvetítői. A kiállított művek sokszínűsége tükrözi azt a bátor, kíváncsi és kreatív szellemet, amellyel diákjaink az alkotás felé fordulnak. A színekben nemcsak a szépség, hanem az útkeresés, a kérdezés és az önkifejezés is jelen van. A munkák között motívumként tűnik fel a sakktábla, az élet játszmáinak szimbóluma: döntések, lépések, váratlan irányváltások – akár a mindennapokban, akár a belső világunkban. Más műveken utak rajzolódnak ki – valódiak és szimbolikusak egyaránt –, amelyek az egyéni felfedezés, növekedés és önazonosság útját jelképezik”– mondotta többek között Nagy Judit aligazgató. Megköszönte továbbá Györgyjakab Boróka, Koszta Ervin és Szász Edit képzőművész tanároknak, akik elhivatott munkája nélkül nem születhetett volna meg a közös tárlat.

A kiállítást Ferencz Éva magyartanár nyitotta meg, méltatta a képzőművész-palánták alkotásait, név szerint is felsorolta az V–VIII. osztályok legtehetségesebb tanulóit a különféle képzőművészeti versenyeken elért kimagasló eredményeikkel együtt. A tanárnő az 53 eddigi tárlatból 26-ot nyitott meg. „A Nagy Mózes rajziskolájában nevelkedő tanítványok azzal az előnnyel indulnak, hogy irányító tanáraik évtizedek tapasztalatából merítenek erőt és ihletet, s akkor is megtalálják a helyes irányt, amikor a minket éppen körülvevő világ nem kínálja tálcán a lehetőségeket. A nagy múltú iskolák ezért tudnak többet nyújtani az újaknál. Mert bármennyire bizonytalan a jelen, a hátunk mögött sorakozó évek, korszakok erőt adnak és mintát kínálnak minden felmerülő nehézségre. Bizonyára nem volt könnyű a kommunista ideológia által korlátok közé szorított szellemnek szabad utat vágni. Mint ahogyan nem könnyű ma sem a korlátlan szabadság világában a helyes ösvényre rátalálni. Ötven éve nehéz lehetett csak és pusztán a képzelet erejére hagyatkozva történelmet írni. Ma a képzeletnek éppen a minket körülvevő, egy kattintással elérhető vizuális rengeteg szab korlátokat. Ha közelről szemlélődünk, talán értékvesztőnek tűnik ez a folyamat. Ha azonban megtaláljuk a helyes perspektívát, felsejlik az új, kialakulóban lévő rend, melynek egyik pillére a múlt, másik a jövő. Iskolánk felső emeleti rajzterme – ma grafika-, festészet-, szobrászat- és művészettörténet-stúdiókra bontva ezt a perspektívát kínálja fel az odajáró tanítványoknak. A valamikor egységes tér az akkori – valljuk be, sokkal szűkebbre mért, de éppen ezért könnyebben átlátható – való világra nyújtott rálátást. A mostani szeletenként, rétegeire bontva segít értelmezni és megérteni azt az átláthatatlannak tűnő új világot, ami körülvesz minket” – hangzott el a tárlatmegnyitón Ferencz Éva tanárnő megfogalmazásában.

A nyolcadikosok nevében Farkas Anna Flóra mondott búcsúbeszédet. Az ünnepi műsort Tamás Anna Mária magyartanár tanította be. A kantai iskola évzáró kiállítása június 8-ig tekinthető meg.