A mikrovilág számtalan rejtett csodája – avagy a magyarországi természetfotós Ujvári Zsolt csodálatos mikrovilága – beköltözött a Székelyföldi Vadászati Közgyűjtemény épületébe. E kiemelkedő műgonddal elkészített fotósorozat, illetve a képeket kiegészítő ismereterjesztő szöveg nemcsak az élővilág s a természetfotók kedvelőinek nyújt teljesen újszerű vizuális élményt, hanem jó lehetőséget teremt mindazon diákok, tanítók, tanárok számára, akik a tanév vége felé közeledve egy teljesen egyedi hangulatban és környezetben kívánnak rendhagyó órát tartani, ugyanis „szórakozva lehet ott tanulni”. E makrofotók a szokásostól eltérő módon készülnek, témáit a fényképész többszörösen felnagyítva tárja a néző elé, a bemutatott apró élőlények ily módon szabad szemmel semmiképp sem láthatók. 

E különleges rendezvénnyel tizenkét éves fennállását ünnepli a sepsiszentgyörgyi vadászati múzeum. Ujvári Zsolt tárlata a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum vándorkiállítása, melynek kurátora Váncsa Klára sepsiszentgyörgyi származású ökológus. Szakmáját, foglalkozását tekintve Ujvári Zsolt biológus és igazságügyi botanikus szakértő, aki magát igen szerényen „amatőr természetfotósként” határozza meg, noha képei újszerűen egyediek. Ez a tárlat nemcsak tudományos, olvasható a kiállítás ismertetőjében, hanem esztétikai élményt is nyújt, emellett bizonyosan megváltoztatja, miként tekintünk a természet legapróbb csodáira, melyek nélkül az ökoszisztéma sem működne.

A kiállításmegnyitón Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója Gondolatok a makrofotográfiáról című írását felolvasva köszöntötte a fotóst. Kiemelte: meglepő, nagyon szép és izgalmas képei a tudományos-fantasztikus határait feszegetik, kinyitja egy ismeretlen világ kapuját, hogy bepillantást nyerhessünk a parányi lények – „székelyül: izék” – színes, mozgalmas és rejtett sokaságába. 

Videóüzenetében a huszonhárom éve Békéscsabán élő Váncsa Klára örömét fejezte ki, hogy e kiállítás eljutott szülővárosába, Sepsiszentgyörgyre. Ő maga is rajongója Ujvári Zsolt fotóinak, az eredeti kiállítás 2020-ban készült, és amikor megtalálta a fotós közösségi oldalát, az teljesen elvarázsolta, nemcsak fényképeivel, hanem stílusával is, ahogy ír a körülöttünk lévő élőlényekről. Nemcsak leírja azokat, hanem bemutatja szokásaikat, életkörülményeiket és minden írása egy-egy élvezetes, magával ragadó történet, azokat olyan élvezettel lehet olvasni, mint Fekete István írásait. Ez a tárlat egyben felkiáltójel is: nyissuk ki jobban a szemünket, hajoljunk le a Föld felé, a fű közé, a bokrok aljára és nézzük meg, kik élnek ott, mert ezen élőlények nélkül mi sem léteznénk, hangsúlyozta Váncsa Klára. Hozzátette, mindezen apróságok alig ismertek – például: gömböcugrókák, sünbogarak, páncélosatkák, ugróvillások, álskorpiók, ászkarákok, atkák –, de itt vannak körülöttünk és vigyázni kell rájuk.