A parajdi sóbányát elárasztó víz, a több évszázados létesítmény sorsának elbizonytalanodása igazi székelyföldi tragédia. Elkerülhetetlen természeti katasztrófa, avagy szerencsétlen, de mégis megelőzhető folyamat? – e kérdést számosan felteszik. Mind a szakemberek vélekedéséből, mind a felelős politikusok nyilatkozataiból – ide értve a szombaton helyszínre látogató államfőt is – az derül ki, hogy a végzetes vízbetörés – Parajd elsüllyesztése – elkerülhető lett volna, amennyiben időben elvégzik a megelőző vízelterelő munkálatokat, ugyanis a bányába szivárgó víz problémája nem új keletű, évtizedek óta tudtak róla, szakemberek is figyelmeztettek a veszélyforrásokra. E probléma lényegét leginkább a földtani szakemberek, a geológusok látják, akik egyebek mellett azt is megjegyzik: sóbányák, pontosabban sótömzsök hatalmas, mesterségesen kialakított üregei esetében nem az a kérdés, hogy beomlanak-e, hanem inkább az, hogy mikor és milyen környezeti tényezők hatására. Összeállításunkban a napokban elhangzott legfontosabb szakmai véleményekből idézünk.
A visszaszámlálás
A múlt heti esőzéseket, áradásokat követően a megduzzadt Korond-patak megállíthatatlanul kezdett beömleni a parajdi sóbányába, és három nap alatt feltöltötte azt vízzel. A sóbánya abban a formában, ahogy eddig ismertük, elveszett, és e pillanatban lehetetlen egyértelmű választ adni arra a kérdésre: újra lehet-e nyitni a vízzel elárasztott bányát, mely nem csak a sókitermelés szempontjából fontos, hanem a térség, Parajd idegenforgalmának és gazdaságának húzóereje volt. Évente mintegy öt-hatszázezren látogatták a sóbányát, erre épült a településen a turizmus, a parajdiak elkeseredettek és dühösek, hiszen életüket, megélhetésüket jelentette a sóbánya. Sokan úgy vélik, a történtekért a bánya tulajdonosát, az Országos Sóipari Társaságot (Salrom) terheli a felelősség, míg ez utóbbi a vízügyi hivatalt hibáztatja.
A parajdi sóbányánál május 5-én indult el a megállíthatatlan eseményláncolat, miután a kiadós esőzések miatt megnőtt a Korond-patak vízhozama és a víz elkezdett beszivárogni a mélybe. A bányát lezárták a látogatók elől, a kitermelést is leállították. A katasztrófavédelmi felügyelőség munkatársai május 6-tól kezdték szivattyúzni a vizet a beszivárgási zóna közelében, május 15-én befejezték azt a vízelvezetési munkálatot, amely az akkori elképzeléseik szerint meg kellett volna védje a sóbányát az újabb vízbeszivárgástól. A vízügyi hivatal munkatársai fóliával bélelték ki az új medret, betömték a lyukakat, ahol korábban beszivárgott a víz. Ám az erősödő esőzéseket követően a helyzet súlyosbodott: május 27-én megrongálódott a vízelvezetést szolgáló fóliaborítás és nagy mennyiségű víz – a korábbi hozam mintegy százszorosa, másodpercenként 50–60 köbméter – ömlött be a bányába. Három nap alatt, minden próbálkozás ellenére május 29-én estére a víz elöntötte a parajdi sóbányát.
E válságos napokban a parajdi sóbánya helybéli vezetői rosszul vagy alig kommunikáltak, nem csak az elkeseredett embereket nem tájékoztatták a történtekről, a médiának is alig vagy elégtelenül nyilatkoztak. Egy feszültséggel teli, rögtönzött csütörtöki találkozón Sebestyén József, a bánya beruházási igazgatója lemondott, aznap, május 29-én délután Antal Lóránt RMDSZ-es szenátor egy falugyűlésen nyugtatta a kedélyeket. Pénteken azt is kijelentette, a kommunikáció hiánya vezetett a „lincshangulathoz”. Aztán szombaton újabb falugyűlést tartottak, ezúttal a helyszínre érkező Nicuşor Dan államfő, az RMDSZ politikusai, illetve az érintett tárcavezetők jelenlétében.
Felszíni sóképződmények Parajd térségében, háttérben a település. Fotó: Facebook / Sóvidék Televízió
Patak a sótömzsön
A parajdi sóbányát nemcsak a víz pusztította el, hanem az emberi hanyagság és a felelőtlenség is. Ugyanis a döntéshozók figyelmen kívül hagytak egy olyan tényezőt, amely már rég cselekvésre, megelőző munkálatok elvégzésére kellett volna ösztönözzön: a Korond-patak átfolyik a bányát magába záró sótömzsön, a víz oldja a sót, így napnál világosabb, hogy az problémát okozhat – miként okozott is, szivárgások, különféle korábbi vízbetörések formájában! –, hiszen behatolva a só repedésein a víz tovább tágítja ezeket, s tudott dolog volt, hogy elérheti, veszélyeztetheti a bánya járatait. Logikusan gondolkodva is tiszta és egyértelmű helyzet, nem csak földtani szakemberek, geológusok, bányamérnökök számára érthető. Valójában Parajd környékén, a település alatt egy időzített bomba ketyegett, az illetékeseknek pedig az lett volna a feladatuk, hogy hatástalanítsák azt. 2012-ben ugyan a vízügy elkezdett egy munkálatot, de azt nem fejezték be, az elmúlt időszakban pedig csupán tűzoltás történt, sikertelenül. El kellett volna vezetni a Korond-patakot, betoncsőbe foglalni a vizet, mifelénk ez sem újdonság, ugyanis több jelentős magashegyi patakot tereltek betonból készült csövekbe – nyomócsövekbe – a rossz emlékű vitatható törpe vízi erőművek esetében.
Tudományos berkekből már a kétezres évek végén érkezett egy figyelmeztetés egy romániai kutatócsapat részéről. A szakértők állításaikat írott cikkben közölték, eredményeiket nemzetközi konferencián ismertették. Deák György, Sorin Mihai, Ştefania E. Deák és Ilie Oancea kutatók a parajdi sóbánya állapotának 2007 és 2009 között elvégzett felmérésére hivatkozva azt jelezték – miként erről a Maszol és a Transtelex is beszámolt –, hogy a Korond-patak vizének beszivárgása veszélyezteti a parajdi sóbányát és omlást is okozhat a kezelőközpontban, valamint a régi és új tárnákban. Elektromos tomográfia segítségével azonosították a vízbeszivárgás kockázatának leginkább kitett övezeteket, és a Dózsa-bánya esetében több magas kockázatú felületet is találtak.
Előzmény: a József-bánya
Mi több, Deák György, az Országos Környezetvédelmi Kutató és Fejlesztő Intézet vezetője a bányaelöntést követően a napokban arra figyelmeztetett, a fő veszélyforrás továbbra is a Korond-patak, elengedhetetlen lenne a víz útjának gyors lezárása. A Maszolnak nyilatkozva valós veszélyként említette a mai Dózsa-bánya beomlását, ami dominóhatást indíthat el, vagyis más bányarészeket is magával ránthat, de a közelben lévő házak sincsenek biztonságban, vélekedett. Arra is emlékeztetett, hogy a József-bánya – a parajdi bányarendszer legrégebbi, 1762 és 1864 között használt része – korábban szintén beomlott a vízbeszivárgás miatt.
A parajdi sóbánya vörös, narancs és sárga színnel jelzett kockázati övezetei, ahogy Kovács J. Szilamér megrajzolta. A térképen látható a bánya településhez viszonyított elhelyezkedése is. A geológus azt is megjegyzi, „az út túloldala egy mikroregionális vető levetett tömbjére esik, ott a só már 1km mélyen van, itt oldódási veszéllyel nem kell számolni, csupán utólagos helykitöltő csuszamlásokra lehet számítani”. Kép: Facebook / Kovács J. Szilamér
Május 30-án, pénteken egy nyolctagú, erdélyi vagy erdélyi származású, külföldön dolgozó magyar geológusokból álló csoport egy állásfoglalást adott ki, amelyben a parajdi veszélyhelyzet kezelésére tesznek település- és lakosságvédelmi javaslatokat. Az állásfoglalást jegyző szakemberek – András Eduárd, Deák Ferenc, Kis Boglárka Mercedesz, Kövecsi Szabolcs Attila, Márton István, Orbán Szabolcs, Serfőző Antal, Silye Loránd – a kiterjedt omlásveszély miatt szorgalmazzák a lakosság vészhelyzeti tájékoztatását, illetve egy lakosságvédelmi övezet hatósági kijelölésének megfontolását, a felszíni mozgásfolyamatok és kőzetdeformációk nyomon követését, valamint szükségszerűnek tartják egy több lábon álló megfigyelőrendszer kiépítését a Sóhát és a település területén. Kiemelik, hogy az említett megfigyelőrendszert azonnal be kellene szerezni és működésbe helyezni, továbbá a hosszú távú bányarehabilitáció, kármentesítés, ásványinyersanyag-hasznosítás és településvédelem előkészítése érdekében javasolják alapos földtudományi kutatások kiírását és megszervezését, amelyek lehetővé tennék a terület kármentesítését. Ez alapos geofizikai felméréseket jelent üregkutatás és a terület pontos szerkezetföldtani felépítésének megismerése céljából, hidrogeológiai és vízgeokémiai helyzetfelmérést, áramlásmodellezést, geokémiai monitoring rendszer kiépítését, vízalatti kutató robotok alkalmazását a helyzetfelmérésre és mintavételezésre, geodéziai radarfelvételek elemzését és értékelését, de szükséges lenne elkészíteni egy részletes geotechnikai és statikai tanulmányt is.
Szintén pénteken este közösségi oldalán tette közzé rövid, térképpel ellátott ismertetőjét Kovács J. Szilamér sepsiszentgyörgyi geológus, aki 2024 augusztusától dolgozik a parajdi bányában. Mint írja, székelyföldi geológusokkal, valamint parajdi bányász kollégákkal egyeztetve kijelölt három, különböző színű kockázati övezetet. Meglátása szerint a vörös zónában (magas kockázat) a Párhuzamos-, valamint a József-bánya 20 méter vastag födémjeinek besuvadása jelenti a legnagyobb kockázati veszélyt, ide tilos nehéz gépekkel bemenni vagy a munkások számára gyalogosan hosszasan időzni. Továbbá narancs és sárga zónával jelölte a közepes, illetve alacsony kockázati övezeteket, ahol suvadás esetén helykitöltő lejtőmozgások várhatók.
Eközben a vízzel elöntött bányában zajló történéseket egyelőre maguk a szakemberek is csak modellezik, a következményekre különféle forgatókönyveket vázolnak, a helyzet folyamatosan, óráról órára változik.
