Békési levelekElválaszthatatlanul

2025. június 4., szerda, Vélemény
Pálmai Tamás

2004. december 5-én Magyarországon népszavazást tartottak a kettős állampolgárságról. Az eredményt tudjuk. A kudarc után a békési KÉSZ levelet írt minden Kárpát-medencei történelmi magyar egyháznak, amelyben bocsánatot kért az érintettektől.

2020 júniusában az alábbi című interjú jelent meg a Békés Megyei Hírlapban: „A Nemzeti Összetartozás Napján, 16 óra 30 perckor az egész Kárpát-medencében megszólaltak a harangok. Az ötletet dr. Szuromi Pál, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) békési szervezetének tagja fogalmazta meg, aki kifejtette, hogy az ötlet „egy érzésnek, indulatnak az érlelődése volt, a keserűségé, érthetetlenségé és haragé amiatt, ahogy Trianonban elbántak velünk. Száz év alatt több milliónyian, mára a magyarság negyedik generációja vált megalázottá. Én is annak érzem magam, túl azon a büszkeségen, hogy megmaradtunk. Ez lehetett, ez volt az érzelmi háttér, ahogy az évforduló közeledett. Száz éve, azon a napon, az aláírás órájában Magyarországon megállt az élet, és mindenütt zúgtak a harangok. Nekem most tán csak elsőként jutott eszembe, hogy újra emlékezzünk harangszóval is az évfordulón. Ez, hogy elsőként szóltam, aligha érdem, és alig több a véletlennél. A nagy munkát, a szívós, módszeres szervezést nálam sokkal alkalmasabb személyek, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagjai, az egyházak lelkes emberei és hazaszerető magyarok végezték.” 

Azóta öt év telt el, de a harangozás, mint hamu alatt a parázs tovább él. Hol kisebb, hol nagyobb hullámhegyként minden évben jelen van közéletünkben. Most is, ahogy közeledik a nemzeti összetartozás napja, érkezik az emlékeztető: idén se feledjük az évfordulót! S a felhíváson ott van a másik békési kötődés, a Panna lányom által tervezett logó. Békésen lesz idén is megemlékezés és lesz harangozás is. Mert így helyes, mert így tennünk kötelező. Önmagunk előtt is. Külhoni testvéreinkért is.

Mindenhol szükség van arra, hogy a megemlékezés lélekharangjának hangja odahalljék, legyen szó a több mint 600 napja háborút elszenvedő Kárpátaljáról, az árvíz ellen keserves harcot vívó Erdélyről, a Főnix madárként feltámadni látszó magyar képviseletben reménykedő Felvidékről, az elnéptelenedés ellen küzdő Délvidékről, a beolvadás ellen dacoló Őrvidékről, szlovéniai és horvátországi magyarokról, az évszázadok viharaiban csodálatosan megmaradó csángókról, a nyelvet épp csak törő, vagy már nem is beszélő messzi diaszpóra lassan már negyedik generációs magyarjairól.

Nekünk, született vagy azzá azonosult anyaországiaknak pedig kutya kötelességünk meghúzni az összetartozás harangkötelét. Mert tudatnunk kell minden évben, hogy elválaszthatatlanul összetartozunk. Hisz egy vérből valók vagyunk.

 

Fotó: Albert Levente

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 748
szavazógép
2025-06-04: Közélet - :

Lementünk Európa térképéről

A spanyolországi Algeciras városában járt a Székely Mikó Kollégium öt hetedikes tanulója és három kísérő tanára egy Erasmus-kiutazáson. A projekt témája a biológiai és geológiai sokféleség, így ilyen tevékenységeket szervezett a spanyol fogadóiskola, az algecirasi Instituto de Educatión Secundaria Garcia Lorca.
2025-06-04: Nyílttér - :

Czimbalmos Nusi néni emlékére

„A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz.”