Biró Erika szörcsei református lelkész kezdeményezésére június 4-én délután a Poszkár-tetőn, a 2022-ben felavatott Nemzeti Emlékhelyen tartották meg a Trianon-gyásznapot mintegy ötven résztvevővel. A rendezvényen a Hazajáró hattagú stábja is jelen volt és rögzítette az eseményt.
„105 évvel ezelőtt aláírtak egy szerződést Trianonban, amellyel szétvágtak, szétszabdaltak egy nemzetet előre megfontolt szándékkal, és mindezek ellenére mi még vagyunk, még itt vagyunk. Nem sikerült eltüntetniük minket, azonban Trianonnak még nincs vége. Trianon bennünk van és belülről támad. Ahányszor feladjuk büszkeségünket, gyengeségünket, ahányszor lemondunk önként egy-egy talpalatnyi földünkről, ahányszor nem tanuljuk meg és nem tanítjuk meg gyermekeinknek valós történelmünket, ahányszor a gazság útját járjuk az igazság útja helyett, és nem nemzetünk érdekét nézzük, hanem a magunkét, ahányszor szemet hunyunk az árulásra, a becstelenségre, ez ma Trianon árvize” – hangsúlyozta Biró Erika lelkész.
Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi adjunktus beszédében egy olyan versből idézett részleteket, „amelyben a költő Trianon után a globális világhoz és a magyarsághoz, a hűtlen Európához és saját nemzetéhez, a magyarsághoz való viszonyát méri fel”. „És a transzilván Dsida Jenő arra a következtetésre jut – hangsúlyozta –, hogy a felelős írástudó, értelmiségi számára nem a nagyvilág és Európa melletti elköteleződés a fontos, nem Dante és Goethe az első, hanem a porba sújtott, megalázott magyarság ügyeinek a felvállalása, a nemzet fájdalmának a világgá kiáltása. Hiszen Trianonban a győztesek egy ceruzavonással a népek óceánján egy aprócska szigetté változtatták Nagy-Magyarországot, ezért most a nemzetnek szüksége van minden érző szívre és gondolatra. Különösen a határon kívül került nemzettesteknek, köztük az erdélyieknek és a székelyeknek. Az elszakítottság pillanata után a határokon átívelő nemzeti összetartozást, minden magyarnak az összetartozását is hirdeti ez a zsoltáros jajgatás, a Psalmus Hungaricus című poéma” – mondotta Ambrus Ágnes, majd felolvasta Dsida Jenő költeményét. A megemlékezés hangulatát emelték Biszak Beáta, a Bod Péter Tanítóképző végzős tanulójának igényesen előadott, alkalomhoz illő énekei, valamint a szörcsei és székelytamásfalvi gyermekek által bemutatott táncos-énekes műsor. A megemlékezés a régi székely himnusz, valamint nemzeti imáink eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult.
Ojtozban a szentmise után a templomkertben a 2021-ben felállított emlékkeresztnél az Erdélyi Vitézi Rend, a Kézdiszéki Baráti Kör tagjai, a Berecki Sanctus Nicolaus Cserkészcsapat tagjai és ojtozi lakosok emlékeztek meg a 105 évvel ezelőtti gyászos eseményről. Ozsdolai, kézdisárfalvi, berecki és kézdivásárhelyi hagyományőrzők a vranceai megyehátárnál, a bejenari emlékműnél tartották meg immár hagyományos megemlékezésüket.
