A tíz évvel ezelőtti kezdetekről és az elmúlt évek megvalósításairól emlékeztek meg pénteken a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Sepsiszentgyörgyi Karán, különös hangsúllyal arra, hogy itt kezdte meg működését egy évtizede az egyetlen hazai magyar nyelvű agrármérnökképzés. A kar Csíki utcai székházának udvarán tartott ünnepségen köszöntők, két szakmai előadás és egy történeti visszapillantó hangzott el.
Khronosz vagy kairosz volt ez a tíz esztendő, azaz csak teltek a napok egymás után vagy alkalmas, kedvező idő volt a meghatározott feladat elvégzésére azok számára, akik ezt a feladatot kapták, és vajon kihasználták-e a fiatalok eme lehetőséget? – tette fel a kérdést a szentírásban található két időmeghatározásra utalóan Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület emeritus püspöke. Tíz évvel ezelőtt egy olyan intézmény jött létre, amely nem csak tudással, nevelési lehetőségekkel, hanem a harmonikus életre, a lelki teljességre, a lelki harmóniára, családéletre, sok mindenre próbálja felkészíteni nemzedékek egész sorát – mondotta.
Köszöntőbeszédében Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektora a negyedszázaddal ezelőtt indult egyetem célkitűzéséről elmondta, az egykori alapítók az intézmény egyik fontos küldetéseként határozták meg, hogy minél hatékonyabb módon járuljon hozzá az erdélyi fiatalok számára magyar nyelven hozzáférhető felsőfokú képzési kínálat bővítéséhez, ezen belül pedig különösen azokra a szakterületekre helyezze a hangsúlyt, amelyeknél évtizedeken keresztül zajlott a magyar nyelvű felsőoktatás és az ehhez társuló magyar szakemberállomány kommunista hatalom általi tudatos elsorvasztása. A jelenleg négy városban – Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön – működő harmincöt alap-, illetve tizennégy mesterszak mindenike valamiféle jól megalapozott, reális, regionális, felsőoktatás-politikai és munkaerőpiaci igényből született meg és indult el – hangsúlyozta a rektor. Tonk Márton kiemelte, az egyetem egy sor tudományterületen alapította újra az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatást, az ehhez kapcsolódó és ebben a közegben zajló tudományos kutatást, és hozta létre azt a szakirányú tudós, akadémiai társadalmat, amelyre alapozni lehet e képzések újabb, több évtizedes jövőjét.
Az a jövő, amit más talál ki nekünk, nem biztos, hogy rólunk szól majd – mondta Dávid László. A Sapientia korábbi rektora arra utalt, hogy Sepsiszentgyörgy egyetemi fejlesztéséről tudatosan döntöttek a térség közösségi érdekére való tekintettel, fontosabbnak tartva, mint az egyetem belső homogenitását, de eljött az idő, hogy a jövőt itt, helyben találják ki maguk számára, itt, helyben folytassák a fejlesztést, gyarapítást. Legyen céljuk, higgyenek benne, és szenvedélyesen valósítsák meg a saját jövőjüket – mondotta.
A Sapientia sepsiszentgyörgyi indulása, az agrármérnökképzés csak azáltal válhatott valóra, hogy megfelelő befogadó közegre lelt a kezdeményezés, nyitott, együttműködő és előrelátó városvezetéssel találkoztak – hangsúlyozta Domokos József, a marosvásárhelyi kar dékánja. Méltatta a helyiek erőfeszítéseit és a marosvásárhelyi kertészeti tanszék tantestületének kitartását, akik kezdettől oktatnak Sepsiszentgyörgyön, vállalva az ingázást.
A Sapientián nem csak tudást adnak át, hanem hitet abban, hogy a termőföld és az erdő nem csupán faanyag és hektár, hanem örökség és élő rendszer – mondta Tamás Sándor. A háromszéki önkormányzat elnöke kiemelte, a székely ember mindig szoros kapcsolatban állt a természettel, nem csak fát vágott és búzát termelt, hanem rendet, ritmust, önazonosságot teremtett és vitt tovább. Agrármérnöknek, erdőmérnöknek lenni nem csak szakma, hanem felelősség is, a természetben dolgozni annyi, mint alázattal gondoskodni valami nálunk nagyobbról, és ez a gondoskodás ma, amikor az egyensúly és a fenntarthatóság élet-halál kérdés, különösen fontos – mondotta.
Polgármestersége legnagyobb sikereként éli meg a Sapientia tíz évvel ezelőtti elindulását – jelentette ki Antal Árpád, aki szerint ezáltal tudott Sepsiszentgyörgy szintet lépni. A tudás, ami itt elérhető, a fiatalok jelenléte, ami felpezsdíti az utcákat, mind nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Sepsiszentgyörgy egyre jobb hely legyen – mondta a városvezető.
Becze István, a Sapientiával együttműködő Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke azt hangsúlyozta, Székelyföld megmaradása a vidék megmaradásán múlik, ehhez erős, jól fejlett mezőgazdaságra van szükség.
Tíz év egy képzés történetében nem csupán mérföldkő: ez már hagyomány, és ahol hagyomány van, ott jövő is van – mondta a Sapientia sepsiszentgyörgyi karának dékánja. Náhlik András szerint a sepsiszentgyörgyi agrármérnökképzés a helyben maradás záloga, a szülőföldön boldogulás esélye. A dékán kiemelte: a magyar kormány támogatása, a Sapientia Alapítvány állhatatos törekvése és a Sapientia vezetőinek és oktatóinak kitartó munkája, a helyi közösség hite tette lehetővé, hogy Sepsiszentgyörgyön jelenleg magyar nyelven agrármérnöki diplomát lehessen szerezni. Említett képzés mellett a helyi karon időközben elindult az erdőmérnöki, valamint a testnevelő- és edzőképző szak is.
A köszöntőket követően Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora, valamint Fazakas Csaba, a Sapientia Marosvásárhelyi Karának adjunktusa tartott szakmai előadást, Nyárádi Imre István egyetemi docens, a Sapientia tíz évvel ezelőtt indult sepsiszentgyörgyi tanulmányi központjának vezetője történelmi visszapillantóban ismertette az agrármérnökképzés indulását és fejlődését.
