Kézdiszentlélek megtette a kötelességét: hétfőtől mellszobor emlékeztet néhai Balázs György plébánosra annak a templomnak a szomszédságában, amely akkor bővült ki, amikor ő szolgált a településen. A kászonimpéri születésű plébános emlékezete a mai napig él a Perkő alatti településen, melynek egyik meghatározó egyházi személyisége volt.
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke jelenlétében avatták fel Kézdiszentlélek új köztéri szobrát, Tódor Előd alkotását; a mellszobor a 625 éves templom várfalának tövében kapott helyet. A szoboravatásra a búcsús szentmisét követően került sor, a szemerkélő eső ellenére a szentmisén résztvevők mindannyian lerótták tiszteletüket a templombővítő plébános előtt.
Ünnepi beszédet Balogh Tibor polgármester mondott. „A mai szoboravatás nemcsak tisztelgés, hanem hálaadás is. Hála mindazért, amit ő lelkészként és emberként közösségünkért tett” – hangsúlyozta, majd ismertette Balázs György életútját. 1978 és 1990 között szolgált Kézdiszentléleken, egy olyan időszakban, amely a kommunizmus legsötétebb évei közé tartozott. A nehéz időkben, amikor a vallás gyakorlását korlátozták és sokszor üldözték, kitartóan és rendíthetetlenül végezte papi szolgálatát. A régi templomban szolgált, de vezetésével a templom bővítése is megvalósult. Csendes, áldozatos munkával, a közösség összefogásával és a hatósági akadályok ellenére. Nem volt egyszerű engedélyeket szerezni, nem nézték jó szemmel a vallásos építkezést. Mégis hittel, szívós munkával és a hívők odaadásával sikerült megvalósítani azt, ami ma is itt áll előttünk. „Nem csak szolgált, hanem szeretett is. Mély, őszinte atyai szeretettel fordult mindenki felé. Gyermekként volt alkalmam mellette ministrálni, mellette fejlődni” – szőtte bele személyes emlékeit beszédébe az elöljáró, aki azt is elmondta, Balázs György személyisége, embersége és belső békéje maradó nyomot hagyott benne és sokakban, akik ismerték. „A kommunista rendszerben hite és szolgálata miatt sokat zaklatták, mégis végig megmaradt annak, akinek ismerte őt mindenki. Alázatosnak, jószívűnek, közösséget erősítő lelkipásztornak” – hangsúlyozta Balogh Tibor.
A polgármester Pál Ferenc kézdiszentléleki plébánossal közösen leplezte le a szobrot, melyet Vargha Béla kézdi-orbaiszéki plébános áldott meg, majd a jelenlévők a kegyelet koszorúit helyezték el a helybeli Bartalis kőfaragó család által készített talapzat elé.
Balázs György (Kászonimpér, 1940. október 27. – 2021. február 11., Kászonaltíz) 1978 és 1990 között szolgált a Perkő alatti nagyközségben. A kommunista rezsim legsötétebb éveiben a hatalommal dacolva úgy döntött, hogy a templomot kibővíti, egy kereszthajóval egészítteti ki, mivel szűknek bizonyult a hívek befogadására. Az 1988-ban zajló munkálat a demokrácia eljövetelével főleg a műemlék épületekkel foglalkozókat osztotta meg, hiszen az építkezéssel a templom belső szerkezete és egyúttal régi formája is teljesen megváltozott: két oldalát kibontották, amikor a kereszthajóval kibővítették a szentélyt, megsemmisült a középkori sekrestye, és feltehetően külső és belső falfestményeinek jó része is odaveszett. Kézdiszentlélek és Kiskászon népének azonban szeretett papja volt, nagy tisztelet övezte, emlékezete máig él a két településen, amelyeket nyugalomba vonulása után is többször felkeresett. Pappá Márton Áron püspök szentelte 1967-ben, Kézdiszentléleken kívül szolgált még Kászonjakabfalván (1967–1972), Nagyernyén (1972–1976), Kézdisárfalván (1976–1978), Madéfalván (1990–1991) és Újtusnádon (1991–2004) is. Nem csak templombővítő volt, hanem -építő is: Györi atya – ahogy őt Kézdiszentlélek és Kiskászon hívő népe emlegette – 1978 és 1984 között templomot épített Kiskászonban is, ami akkoriban szintén a rendszer elleni dacolással ért fel.
