A modern oktatás csodákra képes. Egyes iskolákban például időutazás is lehetséges: az erkölcsi tanítás ott maradt a múlt században, miközben a döntéshozatal már a 21. század pragmatikus közönyével halad előre.
Kovásznán is új szintre lépett a pedagógiai rugalmasság. A Kőrösi Csoma Sándor Líceumban sikerült ballagást szervezni épp pünkösd napjára. Miért is ne? Hiszen van tanintézményi keret, van végzős diák, van ballagási szónoklat és van hallgatóság. A többi? Vallás, hagyomány, közösségi érzékenység? Ugyan, ezek csak zavaró tényezők egy jól ütemezett tanévzárásban!
Persze, lehet mondani, hogy a tanügyi törvény nem tiltja. És ez igaz is. Ahogyan azt sem tiltja, hogy józan ésszel és empátiával hozzunk döntéseket. Az viszont már nehezebb feladat. Különösen, ha egy multikulturális intézmény vezetősége azt hiszi, hogy a „vallásszabadság” csak egy szó a tankönyvek lábjegyzetében, nem pedig egy piros betűs nap a felekezeti naptárakban.
A római katolikus egyház lelkipásztora idén nem jelent meg a ballagáson. Ő nem tévesztette össze a kicsengetést pünkösd ünnepével. Úgy érezte, nem ildomos a Szentlélek ünnepét egy adminisztratív esemény mögé szorítani.
A közönség pedig csendben morfondírozott. Néhányan a somlyói nyereg felé vették az irányt, mások, kötelességtudó szülőként, hozzátartozóként, rokonként vagy jó barátként a ballagásnak tettek eleget – némán, hiányérzettel. Talán majd jövőre sikerül nem a naptárban, hanem a lelkiismeretben keresni a megfelelő dátumot.
