A román oktatási törvény (2011. évi 1. számú törvény, módosított változat) 77. cikkének (1) bekezdése szerint: „A záróvizsga (érettségi) a középiskolai tanulmányok során elsajátított kompetenciák felméréséből áll.” A kompetenciaértékelés módszertani útmutatói, a középiskolai kerettantervek, valamint a 2030-as oktatási stratégia szerint az érettségi hivatalosan tanúsítja a középiskolai képzés során kialakított kompetenciák elérését.
Az érettségi ma már messze nem puszta memoriter- és visszaadási vizsga. Sokkal inkább annak értékelése, hogy a tanuló mit képes kezdeni a megtanult ismeretekkel, hogyan képes alkalmazni a megszerzett tudását.
Az oktatási standard mint az értékelés viszonyítási pontja
Az oktatásban az ún. standard határozza meg, hogy mit kell tudnia és képesnek lennie elvégezni a diáknak a középiskolai ciklus végén. A vizsgatételek ezekre az előre meghatározott kompetenciákra épülnek. Ezeknek illeszkedniük kell egy meghatározott kognitív szinthez (ismeretfelidézés, alkalmazás, elemzés, szintézis stb.); egy mérhető viselkedéshez (pl. szövegértelmezés, érvelés stb.); és a IX–XII. osztályok hivatalos tantervi tartalmához.
Röviden: a standard az értékelés világos kritériuma, a vizsgatétel pedig annak teljesülését méri.
Mi történik akkor, ha a fenti harmadik kritérium – a hivatalos tananyagból származó szöveg – nyelvi megformáltsága miatt a tanulók jelentős része számára mégis hozzáférhetetlenné válik?
1. Torzul az értékelés érvényessége. Az értékelés ekkor már nem a vizsgált szaktudást méri, hanem a nyelvi-kulturális tőkét (szókincs gazdagsága, stiláris érzékenység, magas szintű nyelvhasználati rutin). Ilyenkor a vizsgatétel már nem rendelkezik teljes konstrukciós érvényességgel: nem pontosan azt méri, amit eredetileg mérnie kellene.
2. Mérési hiba adódik. Az azonos szaktudással rendelkező diákok különböző eredményt érhetnek el, nem tudásbeli különbségek, hanem a feladat nyelvi hozzáférhetőségének különbségei miatt.
3. Felerősödnek az oktatási esélykülönbségek. A hátrányos (gazdasági, társadalmi, nyelvi) helyzetű tanulók esélyei a feladatok helyes dekódolására tovább csökkennek, még akkor is, ha egyébként megfelelő szintű kognitív készségekkel és kompetenciákkal rendelkeznek. A vizsga így azoknak kedvez, akik magasabb kulturális tőkével és kifinomult nyelvi érzékenységgel rendelkeznek.
4. Sérül az eredmények összehasonlíthatósága. Az elért eredmények már nem tükrözik megbízhatóan a tantervi teljesítményt. A tanulók közti összehasonlítás nehézzé válik, mert az eltérések nem pusztán a tudásszintet, hanem a nyelvi akadályokat is tükrözik.
Összegzésképpen: egy standardizált teszt méltánytalanná válik, amikor a feladatokat ugyan helyesen fogalmazták meg, de az azok alapjául szolgáló kiinduló szöveg nyelvi akadályt jelent, és elzárja a tanulók jelentős része számára a hozzáférést a feladathoz. Ilyen esetben a vizsga inkább azt méri: kinek van „hozzáférési kulcsa” a szöveg nyelvi világához, és nem a feladat végrehajtásához szükséges készségeket, illetve tudást.
Vajon a 2025-ös román nyelv és irodalom érettségi valóban a diákok tudását és kompetenciáit mérte fel? Vagy inkább egy nyelvi akadálypályává vált, ahol a szókincs, a kulturális háttér és a kifinomult nyelvi érzék alapján kívánták leképezni egy generáció nyelvi alapkészségeit? Ha a vizsga ilyen irányba tolódik, akkor már nem a közoktatásban elsajátított tudás felméréséről beszélünk, hanem egyfajta rejtett elitkiválasztásról. Az ilyen szűréseknek azonban megvan a maguk természetes helye: ott vannak az országos tantárgyversenyek, az olimpiászok – amelyek valóban a kiválóság kiválasztódásáról szólnak. Az érettségi viszont maradjon annak, aminek szánták!
Brassai László
(a szerző pszichológus)
