Sokan élnek még az erdővidéki faluban, akik emlékeznek a címben szereplő szólásmondásra, mi több, szentül állítják, hogy ez máig érvényes, mert napjainkban sem dirigálja a lakodalmi ebédfőzést olyan asszony, aki nem ismeri annak csínját-bínját. Ugyanis az idézett állításra a magyarázat így hangzik: „a bodosi asszonyok olyan kiszámítással főztek, hogy mindenkinek bőven jutott, de a maradékot nem kellett a disznó elé önteni”. Ez kimondottan igaz! – mondják Bodosban.
Szólásmondások faluja
Volt-van itt helyi szólásmondás több is: „Gyere rucatojásért Bodosba” – hangzik a másik. „Olyan, mint a bodosi szekér” – mert amikor fával jól megrakva jött le az erdőből, egy nagyobb döccenéskor szétment, s így a faluba leereszkedő útnak a neve Kárhágó lett.
„Bodos bé van padolva” – állítják azért a faluról, mert amikor jöttek be a muszkák Erdővidékre, Bodosba egy sem ment be, mert úgy el van zárva a hegyek közé, hogy nem vették észre, nem látták meg.
„Bodos bányászfalu”– született egy újabb szólás is, mert a falu feletti külszíni szénfejtés egyike volt az utolsó erdővidéki szénbányáknak.
Valóban állíthatjuk, hogy Bodos mesélő falu és a helyi szólások faluja is.
Iszlay Kamill Zsolt lelkipásztor
Kelemen vára
Várról beszélt itt a hagyomány, de a helyét pontosan megjelölni aligha tudták. Lassan a helynév is szinte feledésbe ment, a bodosiak szerint „valahol ott van a Petrás fenyőse mellett, a Bodosi- és a Farkas-patak közötti magaslaton”. De hogy miért Kelemen? Orbán Balázs szerint ott egy Kelemen nevű székely ősnek lett volna büszke vára. A 95 éves Szabó Rudi bácsit is faggattuk ottjártunkkor. Ott van Csihányos árkának a fejében, mondta, a Petrás-fenyős mellett. Idős Baló Dezső szülei sokszor mondták serdülő legényecske korában, hogy menj, fiam, és kaszáld le a füvet a várról.
Józsa Imréné Bogdán Lujzával és Gálicza Gézáné Petrás Emmával egy érdekes szájhagyományt egyeztettünk. Kelemen vára helyét régebben sűrű erdő borította. Egy részét teljesen kipusztították, mert az egykori Csereoldalt ma szántóföldek borítják. Élt itt hajdanában egy nagyon gazdag ember, aki erősen féltette kincseit, s elhatározta, hogy azt fenn, a várnál elássa. Egy kora reggel kezdett neki, olyankor, amikor a falu még aludt. Fenn, az erdő lombjai között egy nyílás volt, s azon át ferdén besütött a felkelő nap sugara. No, ide ásom el a kincsemet, gondolta magában, ahol a földet süti a nap. Ha reggeliben jövök, és sütni fog a nap, örökké tudni fogom, hol van a kincsem elásva. Ez az én saját jelem. A temérdek kincset egy nagy harangba helyezte és elföldelte. A helyet aztán lassan benőtte a gaz, de a tulajdonosa egy szép napon váratlanul meghalt. Olyan titok nincsen, ami ki ne derülne, ő is elmondta valakinek, hogy hol van a kincs, s azok tervezgették, hogy kimennek és kiássák. Igen ám, de a Fennvalló döntött: az erdőt egy adott pillanatban kivágatta a gazdája. Eltűnt a jel, megszűnt az árnyék, s a kincs, a haranggal együtt, örök titokba burkolózott. A régi bodosiak remélgették, hogy egyszer csak kibillenti valami a kinccsel teli néma harangot.
Lelkészi lak
Harangról többet meséltek a régiek – mondta Gálicza Géza édesanyja, Incze Honoráta, hogy az ő nagyapja telepítette a fenyőket a Várárka peremére. A fenyőst a Petrás család örökölte. Volt benne egy szép kis tisztás. A régi román világban ott volt a táncolóhely, ott majálisozott a bodosi fiatalság.
Valahol Csihányos árkából indult egy föld alatti járat, alagútszerűség, s azon át lehetett kimenekülni a várból – emlékezett egy régi szóbeszédre Józsa Géza.
Két útvonalon érhetünk el a szóban forgó helyre: a Csihányos árka mentén vagy pedig a temető mögött elhaladó és egyre emelkedő, Hosszúnyír felé tartó úton. A medvék miatt idegenvezető ajánlatos. Turistajelzés nincs.
Mit mesél a föld mélye?
Nem mese az, hogy nemcsak a falu alatt, hanem még a szomszédos települések alatt is mindenütt folytatódik a széntelep. Nagybacon és Szárazajta patakjai fel is tárták azt. Mind a két hely szerepel az országos földtani rezervációk lajstromán. Nem csoda, hogy a 19. század dereka óta nemcsak Bodost, hanem az egész Erdővidéket meglátogatták a magyar, az osztrák–magyar és a román geológusok, őslénybúvárok és bányamérnökök. A bodosi Kótya-, Heveder- és Köves-patak feltárta a gerinctelen őscsigákat és kagylókat, valamint az ősnövény-maradványokat tartalmazó lenyomatokat. A vidéket bebarangolta Erik Jekelius brassói szász geológus, aki őscsiga- és kagylóhatározó albumot készített, hogy az évmilliókkal ezelőtti időkben itt élő állatokat név szerint is meghatározhassák a még élő magamfajta kutatók.
Dávid Ildikó kézműves
Ennek tudható be, hogy miként nevelkedett és földjével miként ismerkedett a bodosi születésű Budai József (1851–1939) geológus, majd pomológus, aki Benedek Elekkel együtt járta a budapesti egyetemeket, s mint kiváló eszű fiú Szabó Józsefnek, a magyar geológia nesztorának volt a legkedveltebb székely tanítványa. Benedek Elek hazajött, Budaira nem volt szüksége az interbellumi Romániának, ő csak bodosi édesanyját és a bodosi gyümölcsösöket látogatta, Magyarországra emigrált. Mezőtúron és Miskolcon tanított s lett geológusból híres gyümölcsnemesítő pomológus. Budait nagybátyja taníttatta, az ő nevét viseli a Bodosban még élő-rügyező Budai Domokos-almafa. Budai, mint a miskolci líceum tanára, a város temetőjében pihen, jómagam is eljutottam sírjához pár szál virággal, s meglátogattam a Lévay-gimnázium biológiaszertárát, mely az ő nevét viseli. A bodosi Budai ősi bennvaló épületét emléktábla jelöli.
A szélvédett Bodosban jelenleg is gondozott csemetekertek virulnak. A család nem halt ki, bodosi Budai-leszármazottak élnek még Székelyudvarhelyen. Sok-sok éve annak, hogy elbeszélgethettem a Budai-bennvaló szolgájával (így nevezte meg magát), s arra kértem, meséljen Budai tanárról, akit éltében, de azután is így emleget a szülőfalu. „Járta a kerteket, szemzett, oltott. Emlékszem, sokszor mondta az anyjának: Anyám, én úgy mondhatnám! A szegény öregasszonynak nem volt már mit mondania, csak ismételgette: Mondjál, fiam, mondjál!”
Budai Domokos-almafa
Bodos jeles szülötte
Dr. Egyed Ákos akadémikusra és történészre is emlékezünk/emlékeztünk szülőfalujának református templomában és köszöntöttük életének 90. esztendejében. Isten áldása volt, hogy eljöhetett, szavaiból idézünk: „A történelem tele van tanulságokkal. Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik Bodos történetében a székelység históriája. A falu élvezte a székely szabadságjogokat, s teljesítette is az ezekkel járó kötelességeket. És osztozott a székelység sorsában, akkor is, amikor a politikai viszonyok kedvezőtlen fordulatokat vettek. Amiről nem feledkezhetünk meg: mindig kereste a továbbélés-továbblépés lehetőségeit. Gazdag történelmi hagyomány birtokosa egy szülőfalu, ennek megőrzése és továbbfejlesztése a jövő útját egyengetheti.”
Bodos fejlesztése a Barót városi önkormányzat feladata. Ebben az évben épül meg a bodosi, bibarcfalvi és baróti közös szennyvízhálózat – közölte Benedek-Huszár János polgármester.
Rebeka Vilmos: Élhető falu Bodos, győződjön meg!
Bodos kálvinista egyházközségének 415 tagja van. Lelkipásztora, Iszlay Kamill Zsolt szeretettel vállalta az „idegenvezetésünket”, s elmondta, hogy a hívek a közösségi ház körüli rendezvények aktív résztvevői. Tatarozása-ápolása a közösség erejével történik. A lelkészi lak, amelyben él a család, egyfajta építészeti emlék, 1929–30-ban épült Kós Károly tervei alapján.
Bodos jó hírét viszik a kézműves mesterek: itt készülnek a mutatós vitézi és népviseletek, faragómestere is van Józsa József személyében, Dávid Ildikó a vidék ismert kézművese, keze alól kerülnek ki a helyi módra készülő kürtős- és mézeskalácsok, s a gyermekek örömére a kakasos nyalókák.
