A célkitűzésekkel – a felsőházi rájátszásban szerepelni – ellentétesen alakult a kétszeres Román Kupa- és kétszeres Szuperkupa-győztes sepsiszentgyörgyi csapat előző idénye, mivel óriási meglepetésre kiesett a SuperLi­gából, holott az alsóházi rájátszás zárófordulójában a saját kezében volt a sorsa. A rossz eredmények és az elbaltázott átigazolási időszakok miatt – bár a probléma ennél jóval többrétűbb – az elmúlt hónapokban rengeteg kritika érte a klub vezetőségét, ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a játékosok tíz hónap alatt négy vezetőedzőt „fogyasztottak el”. Talán az sem elrugaszkodott vélemény, hogy a kínlódás és a lejtmenet immár két éve tart, mivel a tavalyi felsőházi rájátszásba jutás némileg csalóka, mert ahhoz, hogy a Sepsi OSK a legjobb hat között szerepelhessen, az kellett, hogy a Kolozsvári Universitatea és az FC Farul Constanța gól nélküli döntetlent játsszon a papíron jóval szerényebb játékerőt képviselő ellenfelekkel az alapszakasz utolsó fordulójában.

A kiesés okozta sokkot követően a vezetőség azon dolgozik, hogy összerakjon egy ütőképes, a feljutást megcélzó csapatot, lassan pedig a szurkolók is beletörődnek abba, hogy ezúttal nem július közepén rajtol a bajnokság, hanem augusztus elején. Amíg szünetelnek a pontvadászatok, addig az európai kupasorozatok sorsolása okozhatott némi izgalmat, ellenfelet kaptak a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában és a Konferencia Ligában szereplő román és magyar együttesek egyaránt. A székelyföldi és háromszéki labdarúgás-kedvelők talán a Kolozsvári CFR és a Paksi FC összecsapását várják leginkább, hiszen a Tolna vármegyei alakulat rendkívül rokonszenves: amellett, hogy kizárólag magyar játékosokat foglalkoztat, a költségvetése a magyar élvonalban az egyik legalacsonyabb, viszont a legutóbbi két szezonban így is kétszer ünnepelhetett Magyar Kupa-győzelmet, az NB I.-ben tavaly második, idén pedig harmadik lett.

A Paks tizenegy éve szerepel az első osztályban, ezen időszakban hű maradt elveihez, a klub filozófiájához, tisztában van a lehetőségeivel és a korlátaival. Sikereinek titka vélhetően az, hogy a megfelelő emberek vannak a megfelelő helyen, helyesen pozicionálják magukat, és van kellő szakértelmük, azt vallják, elengedhetetlen a remek összhang a vezetőedző és az ügyvezető igazgató között, akik a szakmáról is beszélnek, nem csak átigazolásokról. Nem új keletű, hogy a profi futball pénzfüggő, akinek a legtöbb pénze van, az tudja megvenni a legjobb játékosokat, ellenben a paksi klub sohasem az átigazolási időszakban tárgyal a kiszemelt játékossal, hanem már legalább fél évvel előtte felveszi vele a kapcsolatot. Ez a versenyelőnyük, hogy korábban ébrednek a konkurenciánál: az idővel képesek megverni másokat.

Bognár György vezetőedző szerint rendkívül fontos a kapcsolati tőke, ezért jó viszonyt alakítottak ki a menedzserekkel, játékosügynökökkel, az élvonal mezőnyét úgy ismerik, mint a tenyerüket, az alsóbb osztályokban pedig megvannak a hozzáértő játékosmegfigyelőik. Van egy rövid, egy közép- és egy hosszú távú tervük, illetve a költségvetés meghatározó eleme a játékosok adásvételéből befolyó összeg. A bevételi forrásaik közül az egyik legfontosabb a jó bajnoki és kupaszereplésért járó pénz, aztán a játékosok értékesítése, végül a nemzetközi kupában történő jó menetelés, mert adott esetben onnan is származhat bevétel, a támogatók csak a negyedik helyen vannak.

Mindent egybevéve, sok mindent lehetne tanulni a Magyarországon kivételes paksi modellből, mind közül talán a visszafogottságot és az önmérsékletet kellene elsajátítani legelőbb. A labdarúgást még mindig gólra játsszák, és többek között a nézőkért, szurkolókért van – Pakson ezt tudják és tiszteletben tartják.

Fotó: Facebook / PAKSI FC