A vargyasiak ünneplőbe öltözötten a falun felül várták az egyházvezetőket. Ilkei Árpád üdvözölte, majd hintóval és díszített szekérrel, harangzúgás közepette vonultak a lelkészi lakáshoz. A paplak új kapujának kulcsát annak adományozója, Sütő Gábor Csaba adta át, és szólt a családjával közösen végzett munkáról. Ilkei Árpád köszönte, Kovács István megáldotta a kaput, a ráhelyezett virág pedig Ilkei Judit tiszteletes asszonyt illette meg. A vargyasiak által sütött szív alakú kenyér és tarisznya volt az első ajándék, amellyel meglepték a vendégeket. A paplaki fogadást követően a püspök és a lelkész a hivatal előtt rózsát ültetett, s kívánták, hogy sokáig virágozzék.

A keblitanácsi ülésére a szeretetotthonban került sor, azt követően a székelyszáldobosi imaházat tekintették meg és tartottak rövid áhítatot. Az egyházi ingatlanokat is felkeresték, majd az egyházközség anyakönyveit láttamozták.

Küldetés évében

Bíró Attila, a Háromszék-Felsőfehéri Egyházkör esperese nyitóimájában arról beszélt, a maihoz hasonló ünnepekért mennyire hálás a közösség: jó magyarként, unitáriusként, közösséget alkotva megvallani a hitet, megújítani a fogadalmaikat, ismét szövetséget köthetnek az évszázadok óta óvó falak közt.

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke szószéki szolgálatában elmondta, hogy névrokona, néhai Kovács Lajos püspök éppen negyvenegy éve járt Vargyason vizitációban. Sok idő ez: aki akkor gyerekként verset mondott, már rég felnőtt, a fiatal szülők már javakorbeliek lettek, az idősek már nincsenek köztünk. Ezen látogatások alkalmával számba veszik egyházi életet, bátorítják, erősítik egymást, és azt, hogy érdemes imádkozni és Istenbe vetett hittel élni a mindennapokat. Ezzel a szándékkal és örömmel érkeztek a legnagyobb falusi egyházközségbe, Vargyasra, és léptek be szép, értékekkel teli templomába. Érdemes számba venni, mennyi gazdagság van itt.

Az idei évet a Magyar Unitárius Egyház a Küldetés évének választotta, s Tamási Áronhoz hasonlóan folyamatosan azt keresik, mi a dolgunk a világon. Vallásosként, az anyagországgal összekapaszkodó erdélyi magyarként, unitáriusként csak azt felelhetik: építeni Isten országát és munkatársává válni. „Nincs annál felemelőbb, ha együtt építünk, ha közösségként hajlékot hozunk létre. A közösség az, ami teljessé teszi létünk, ami éltet” – mondotta Kovács István.

Ilkei Árpád helybeli unitárius lelkész úgy fogalmazott, örvend, hogy a püspöki látogatást vizitációnak vagy vizsgálószéknek nevezik, s nem ellenőrzésnek – a székely ember azt elkerüli messzire. A látogatót és a vizsgálódót viszont szívesen fogadja: egyikük szívélyes, másikuk – akár az orvosnál – a javunkat szolgálja, üdvözli tehát az egyházközségbe látogatókat.

Épületnél több: hajlék

Gáll Hajnalka, Magyarország Főkonzulátusának konzulja üdvözletében úgy fogalmazott: egy templom és annak orgonája nem csupán épület és hangszer, hanem a közös imádság és a lelki élet jelképei: a falak között nemzedékek imádkoztak, az orgona hangja pedig évszázadon át hívta a közösséget és gazdagította a lelkeket. „Kívánjuk, hogy a megújult orgona hangja még sokáig hirdesse Isten dicsőségét. Az nem csupán dallam, hanem imádság, a hűség, az örökség és az Istenhez való ragaszkodás zenéje” – jelentette ki.

Imets Lajos vargyasi polgármester valódi közösségi ünnepnek mondotta a napot: a templom a közösség lelke, hagyományaink éltetője. Nemzedékek sora imádkozott, hatására megnyílt a szív, s az reménnyel telt meg. Innen indult az élet, innen búcsúztattak sokakat, ültek falai közt ünnepet, tanúja volt bánatnak és megpróbáltatásoknak is. Hálával tekintünk mind arra, ami az Isten hajlékából indult.

A testvértfelekezetek üdvözletét Bod Péter székelyszáldobosi parókus lelkipásztor, Artur Prenkiewicz lengyel minorita szerzetes hozta el.

Elhalasztott ünneplések

Fehér János művészettörténész Vargyas templomairól szóló, vetített képes előadása előtt Ilkei Árpád arról beszélt, miért ülik most, nem kerek évfordulón a templom építésének ünnepét. A templom hét éven át, 1813 és 1820 között épült. Fennállásának századik évfordulóján meg is emlékezett volna róla a közösség – ahogy Kisgyörgy Sándor akkori lelkész írta: jóakarattal készültek –, ám Trianon után nem látták okát az örömnek. Határoztak viszont arról, hogy a régi orgona helyett, annak részeit megtartva, új hangszert szereznek be, ami 1925-ben meg is történt. 2020-ban ismét nagy lendülettel készültek az ünnepre, de a koronavírus-járvány miatt ismét halasztaniuk kellett azt. Ekkor mondták azt, akkor az orgonaépítés századik évfordulóján emlékeznek meg a templomépítésről is.

Fehér János előadásában részletesen szólt a falu régi templomairól és imaházairól, elhelyezkedésükről, rekonstrukciós rajzok segítségével megmutatta, feltételezhetően miként nézhettek ki, milyen régészeti leletek kerültek elő azon helyekről. Az új templom építésének idejéből sok információ áll rendelkezésünkre: tudni lehet, helyén mi állt valamikor, miként választották ki az építőmestereket, melyikükkel voltak elégedettek és melyikükkel nem, milyen alapanyagokat használtak.

Zsoltárok hangszere

Márk Attila árkosi kántor és orgonakutató sajtóban is közzétett, vargyasi orgonáról szóló eredményeit kivonatosan Ilkei Árpád ismertette: az 1869-ben a templom tornyába villám csapott, ami az orgonafúvót is megrongálta. A magas költségek miatt 1881-ben tárgyaltak javításáról, ám csak két év múlva cselekedtek érdekében. 1900-ban kénytelenek újra javítani, majd 1913-ban már új, modern (pneumatikus) orgona építésének gondolatával foglalkoztak. 1923-ban az egyházközség komoly áldozatok árán új orgona vásárlásáról döntött, amelyet a brassói Carl Einschenk cégétől szereznek be. A felszentelést 1925. október 18-án tartották. Az orgonát többször javították, legutóbb 2013-ban Bors László újtusnádi orgonaépítő, aki ezen eseményen is jelen van – mondotta a tiszteletes, és megköszönte a munkát.

Az újraszentelt orgonát Román Ábel középajtai fiatal szólaltatta meg először.

Az ünnepi műsor során fellépett a dalárda, a fiatalok gitároztak, előadásukban mutatták meg, milyen ereje lehet az imának, Andorkó Rozália tiszteletes asszony verset adott elő.

Elégedettek a munkával

A templomi gyülekezet közgyűléssé alakult át. Bíró Attila esperes úgy fogalmazott: három és fél órája léptek be a templomba, az idő alatt pedig szüntelen imádkoztak: hol az ének, hol az elmélkedés, hol a Szentírás silabizálása, hol a fiatalok zenéje, hol az orgona hangja által. Azonban az imádkozás mellett a püspöki vizitáció, illetve a főhatósági vizsgálószék munkájáról is be kell számolniuk – fontos volt hajdanán, fontos ma is.

Szabó László, a püspöki hivatal vezetője ismertette a vizsgálat eredményét, értékelték tevékenységüket, esetenként meghagyást tettek Ilkei Árpád tiszteletesnek és a keblitanácsnak. Elismerésre méltó a nőszövetség és a fiatalság tevékenysége és a vallásoktatás – emelték ki –, javasolták, alakítsanak ki testvérgyülekezeti kapcsolatot.

Sándor Krisztina főgondnok gratulált az ünnep megszervezéséhez, a gazdag programhoz, az orgona felújításához. Szerencsésnek mondotta, hogy Imets Lajos és Farkas Sándor személyében a polgármester és a közbirtokosság elnöke is a keblitanács tagjai, hiszen így közös erővel tudnak cselekedni. Reményét fejezte ki, hogy a székelyszáldobosi leányegyházköz­ség imaháza megújul a közeljövőben. Köszönte Román Ábel szép játékát és Fehér János előadását. „Legyetek büszkék történelmetekre és hagyományaitokra” – kívánta a vargyasaiknak.

Kovács István úgy fogalmazott: hosszú és fárasztó eseménysor végéhez közelednek, de egy pillanatát sem bánja annak, mert rengeteg élményhez jutott általuk.

A püspök „a hagyomány és a ünnepélyesség kedvéért” az egyházközség tagjait arra kérte, hangosan fejezzék ki, elégedettek-e lelkészük, énekvezérük, az egyházközség vezetőségének és keblitanácsuk tevékenységével. Mindegyik kérdésre hangos igen volt a válasz.

Kovács István ígérte, mindent elkövetnek, hogy az egyházközség kérését teljesítsék, és segédlelkészt küldenek idén. Bár lelkészhiánnyal küzdenek, de a legnagyobb falusi egyházközségben is akad elvégezni való munka elég, s lehet tanulni, felkészülni a nagyobb feladatokra.